Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-08-28 / 16. szám

O A városi ünnepségnek - ame­lyen közreműködött Pitti Kata­lin Liszt Ferenc-díjas operaéne­kes, érdemes művész - idén is része volt az új kenyér megszen­telése és szétosztása. A terve­zettől eltérve hosszabb szünet következett a soros programig, hiszen a Duna-átúszás elmaradt. Szabó-Rausch Ildikó, a Csengey Dénes Kulturális Központ szer­vezési vezetője elmondta, hogy az esősre, hűvösre fordult idő­járás miatt fel voltak készülve erre az eshetőségre, s a körül­ményeket figyelembe véve végül valóban le kellett mondani az egyébként igen kedvelt és nagy múltú vízi programról. Mivel ta­valy a magas vízállás és a Duna vízének alacsony hőmérséklete, 2013-ban pedig szintén a kedve­zőtlen időjárás miatt ugyancsak meghiúsult a nagy csobbanás, így 2015 már a harmadik esz­tendő, hogy az úszás elmaradt. 2012-ben rendezték meg utol­jára a programot, akkor közel 360-án vállalkoztak arra, hogy a túlpartról indulva átszelik a fo­lyót. A színpadi programok sem indultak felhőtlenül a szó igazi és átvitt értelmében, a szitáló esőben a Pro Artis Wind Band zenekar nem tudta vállalni a szabadtéri fellépést. Az időjá­rás a későbbiekben sem fordult sokkal jobbra, ám további mű­sorszámokról szerencsére már nem kellett lemondania a kö­zönségnek. Az időközben ismét eleredő eső miatt a tervezettnél kicsit rövidebb programmal ugyan, de színpadra lépett a Duna Party Táncklub, eltáncol­ta táncait a Szarkaláb Néptánc­együttes és a Dunaszentgyörgyi Vadrózsa Népi Együttes is a Bartina zenekar közreműkö­désével. A folytatásban Pólyák Lilla és Homonnay Zsolt, Dér Heni, majd a United együttes szórakoztatta a közönséget. Az est utolsó fellépője a Tüzvirág Táncegyüttes volt, fergeteges műsorukat követően pedig ki­hunytak a fények a sétányon és elkezdődött az ünnepnapot záró lampionos, csónakos felvonulás és tűzijáték. -gyöngy-Kilencvenedik születésnapján köszöntötték Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök Váci Józsefnét köszöntötte ki­lencvenedik születésnapja alkal­mából Süli János polgármester és Teli Edit alpolgármester a közelmúltban. A városvezetők az önkormányzat ajándékai mel­lett Orbán Viktor miniszterel­nök jókívánságait is átadták Juci néninek. Váci Józsefné született Madács Julianna szőlőműveléssel foglalkozó szülők egyetlen gyer­mekeként látta meg a napvilágot 1925. augusztus 16-án. Az ün­nepelt az egykor a polgármesteri hivatal helyén álló bölcsődében kezdte pályafutását. Elmesélte, nagy szó volt, amikor a városban bölcsőde indult, a mezőgazda­ságban dolgozók munkaidejéhez igazodva már reggel hat órára ott kellett lenni átvenni a gyerekeket. Azt is elmondta, hogy később a hivatal megépítéséhez öt házat bontottak le a területen. Juci néni nyugállományba vonulásáig a Dózsa György úti gyermekin­tézményben munkálkodott, de a dolgos esztendőknek azt követő­en sem volt vége. Egyszer éppen ügyeit intézni igyekezett, amikor megállította az utcán az egykori konzervgyári bölcsőde vezetője és megkérdezte, hogy lenne-e kedve két hétre besegíteni náluk, mert az egyik kolléga megbe­tegedett. Szívesen ment, aztán maradt, és a néhány napból végül több mint négy esztendő lett. Juci néni így összesen 44 esztendőn át dolgozott bölcsődei gondozó­nőként, sok régi bölcsődéséről tudja, hogy merre vitte az útja. Mellette még ott volt a háztartás és a család is, hiszen három gyer­mek édesanyja. Kétévente jöttek a lányok, Erzsébet, Gabriella, majd Ida, akik mindhárman Pakson maradtak. Dr. Oláh Lászlóné Er­zsi elmondta, hogy szüleik elvál­tak, így anyukájuknak nem volt könnyű a három gyermekkel, de azért boldogult, mindenük megvolt, ami kellett. A három lány mellett ma már öt unoka és négy dédunoka veszi körül Juci nénit, az ötödik dédunoka jöttét októberre várják. Az évek múlá­sával lassan eljött az idő, amikor már szüksége volt Juci néninek a család segítségére. Lányai öt évig otthonában gondozták, egészen másfél évvel ezelőtt bekövetkezett balesetéig, azóta az idősek ottho­nának lakója. Gyermekei napi szinten mennek hozzá, sokszor többen vagy többször is, ellátják mindennel, amire szüksége van, hétvégékre pedig elviszik maguk­hoz. Amikor pedig éppen nin­csen nála valamelyik családtagja, a legszívesebben olvasással tölti az időt. Arra a kérdésre, hogy sze­rinte mi a hosszú élet titka, nevet­ve csak annyit válaszolt, hogy azt bizony ő nem tudja. Azt viszont még elmondta, hogy hajdanán annyi rakott szoknyát vasalt a lá­nyainak, hogy az csuda. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2015. augusztus 28. ■ 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom