Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-01-23 / 2. szám
Bánátból bánatba Négy és feledik könyvét mutatta be minap Pakson Gutái István nyugalmazott könyvtárigazgató. A megfogalmazás a szerzőtől származik, és arra utal, hogy ezt a kötetet nem egyedül, hanem egy kedves barátjával, dr. Balázs Kovács Sándor történész, néprajzkutatóval együtt alkotta meg. A Bánátból bánatba című könyv a Sárközben és a temesközi Végváron élő családok közötti rokoni kapcsolatokat boncolgatja. A témához Gutái István családi Fotó: Vida Tünde/Paksi Hírnök kötődés miatt nyúlt. - A családi legendárium szerint anyai ágon a dédszüleim, Vas Lídia és Fülöp András, Temesvár vidékéről kerültek Sárpilisre. Ennek nyomát meg is találtuk a temesvári levéltárban - mondta a szerző. Mint mesélte, ők nem Sárpilisről kerültek Végvárra, hanem Makóról, de csatlakozva egy sárpilisi családhoz oda költöztek, ahol egyébként feledhetetlen „vendégszeretettel” találkoztak: azonnal kifosztották őket. Természetesen nem az ő történetük az egyetlen megrendítő eset, a könyvben számosat találhat az olvasó. Az egyik visszaemlékező decsi aszszony nagybaltával szétszabdalt szeretetszálaknak nevezte ezeket a kapcsolatokat. Gutái István azt mondta, hogy szerzőtársát még egyetemista korában Andorka Rudolf szociológus professzor bízta meg, hogy tanulmányozza a sárpilisi anyakönyveket, így talált rá a végvári nyomra. A könyv elkészítéséhez szükséges adatgyűjtés hosszú ideig - több mint tíz évig - tartott, Végváron 2001-ben jártak először. A kötet végül a decsi és a sárpilisi önkormányzat támogatásával jelent meg, műfaját Gutái István történelmi szociográfiaként jelölte meg. Mint mondta, sok fotó és dokumentum került a szétszakított családok életét bemutató könyvbe, amelyet Paks, Szekszárd és Sárpilis mellett Végváron is bemutattak. Dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, a könyv történeti részének szerzője azt mondta, hogy az 1798-1800-as években 67 család települt a Sárközből és a környékéről Végvárra, több mint kétszáz, „a vízi életre unt” sárközi kereste a boldogulását a távoli Temesközben. A fold, a területszerzés lehetősége vonzotta őket oda, mert a Sárköz mocsaras terület volt, ahol a halászatból és a szőlőből éltek meg az emberek. A telepesek közel fele haza is költözött néhány év múlva, de a családok egy része a Temesközben maradt.- Édesapám halála után a családom története után kutattam, így bukkantam rá a Balázs Kovács Sándor nevével fémjelzett adatokra, publikációkra. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy a családom története egy néprajzos-muzeológus érdeklődésének a középpontjában legyen- fogalmazott a könyvhöz írt ajánlásában dr. Korsós Zoltán, a budapesti Természettudományi Múzeum igazgatója, akinek dédapja, Korsós György 1892-ben települt vissza Sárpilisre. Gutái István azt is elmondta lapunknak, hogy jelenleg a négy önálló kötete közül legutóbb megjelent Földönfutók, hontalanok című könyv javított, bővített kiadásán dolgozik. -vt-Postaládánkból Levelet küldött egy olvasónk, Kasó Tibor a város főkertészének, amelyet szerkesztőségünkhöz is eljuttatott. A városlakó egy, a Deák-házzal szemben, az Erzsébet Nagy Szálloda sarkán található gesztenyefa megjelenésével kapcsolatban fogalmazott meg panaszt. Mint írja, a gesztenyefa torz, ferde és nem utolsósorban a járda közepéből nő ki, ezért nem túl szép látvány. Az pedig fokozza a problémát, teszi hozzá, hogy egy csúnya, henger alakú hirdetőoszlop van körülötte, amelyről rendszeresen lógnak a hirdetések, gondozatlan, rendezetlen képet fest, így rontja a városképet. A levél szerzője azt kéri, a tavaszi munkák során gondoskodjanak a fa kivágásáról. Megkerestük a város főkertészét azzal kapcsolatban, mi lehet a megoldás a problémára. Klézl Terézia elárulta, az önkormányzat elsőként a DC Dunakom Plusz Kft.-hez fordult, hogy szüntesse meg a gesztenyefa törzsén 10 ■ Paksi Hírnök, 2015. január 23. elhelyezett hirdetőtáblát. (Ez, ahogy fotónkon látszik, meg is történt.jEmellett felveszik a kapcsolatot az Erzsébet Nagy Szálloda és környezete tulajdonosával, az atomerőművel is. A szálló felújításakor ugyanis a gesztenyefát nem eltávolították, hanem körbeburkolták, ezért kivágása esetén a burkolatot is vissza kellene bontani, majd újraépíteni, ami a tulajdonos feladata, illetve hatásköre. Egy másik olvasói levélben egy becsületes megtalálónak mond köszönetét írója, Hoffman Ádámné. - A festékbolt előtt hogy-hogynem elhagytam a bőr pénztárcámat a pénzzel együtt. Szeretnék köszönetét mondani a Berkics házaspárnak. Nem tudom, ők ismernek-e. Én most ismertem meg őket. Emberségből kitűnőre vizsgáztak - áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott levélben, amely egy L. Németh Erzsébetidézetettel zárul: „Szeretlek Paks, hogy Te is megszeress!” Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök
