Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-10-09 / 19. szám

Ismét dolgozik gombaszakértő a piacon Márta Norbert agrármérnök­ként végzett Kaposváron, ám éppen abban az időben, amikor megszűntek a termelőszövet­kezetek, így állás tekintetében igen kevés volt a lehetőség. A mezőgazdaság mellett érde­kelte a rendőri munka is, így felszerelt és kilenc évig a Paksi Rendőrkapitányságon dolgo­zott vizsgálóként, itt is lakott a városban, majd Szekszárdon folytatta munkáját, ám hama­rosan elhagyja a rendőri pályát. Elmesélte, hogy gyakran látott gombát például falopási ügy helyszínén, illetve a szekszárdi házuk mögötti erdőt járva, s idővel igénye támadt arra, hogy be is tudja azonosítani a kü­lönbözőgombákat. Érdeklődé­sében odáig jutott, hogy tavaly jelentkezett a Magyar Mikoló­gia Társaság gombaszakellenőri képzésére, ahol aztán sikeres vizsgát tett. Akkor még nem gondolta volna, hogy a tanulta­kat nemcsak a maga hasznára fordítja, hanem kis idő múltán másokéra is. Sokan idegenkednek az erdei gomba fo­gyasztásától, de ha megnézetik a „zsák­mányt” szakellenőrrel, nincs mitől tar­tani. Erre 15 év után ismét van lehetőség Pakson: péntekenként reggel 6 és 10.30 között Márta Norbert gombavizsgáló szakellenőr várja a gombagyűjtőket a pi­acüzemeltető irodájában. Fotó: Molnár Gyula és Szaffenauer Ferenc Erdőn-mezőn járva ki ne látott volna még gombát. Vannak, akik csak véletlenül buk­kannak rájuk, gyönyörködnek bennük egy kicsit, aztán továbbállnak, de vannak, akik egy jó ebéd reményében kifejezetten kere­sik a vadon termő kalaposokat. Bár jellem­zően tavasztól őszig járnak gombák után az emberek a szabadban, egész évben lehet találni, már ha az adott fajtának termőideje van és kedvező az időjárás a megjelenésé­hez - mondja Márta Norbert. A gomba­vizsgáló szakellenőr mindjárt hozzáteszi: aranyszabály, hogy ha vadon termő gom­bát szedett valaki, minden esetben kérje ki gombaszakértő véleményét, ugyanis a fel­lelhetők közül aránylag kevés alkalmas em­beri fogyasztásra. Mint mondja, ha valaki eladásra hoz gombát a piacra, kötelező be­kopogtatnia hozzá, az ellenőrzés után egy igazolást ad az árusítónak. Ha valaki saját fogyasztásra szedett gombát, annak nem kötelező ugyan a mustra, de saját jól felfo­gott érdekében érdemes élnie a díjmentes lehetőséggel. Nem véletlen, hogy eddig nem volt nagy a tülekedés a szakértőnél, ugyanis a tavalyi kedvező időjárásnak kö­szönhető gombabőséggel szemben idén egyelőre gyér a gombatermés, már csak az őszi esőben bízhatunk. Ha kegyes az idő­járás, akkor Pakson és környékén is lehet találni többek között őzlábgombát, fenyő tinórut, lila pereszkét, rizikét, vargányát, pöfeteget és szegfűgombát is, ami egyéb­ként Márta Norbert nagy kedvence, kiváló levesnek, húsok mellé szósznak, de a fűsze­rek között is előkelő hely illeti meg. Mind­ezek hallatán az ember szinte kedvet kap gombászni a jó levegőn. No de nem mind­egy ám, hogyan teszi - hívja fel a figyelmet a szakember, aki éppen ezért néhány jó tanácsot is adott. Ezek szerint a gomba­gyűjtéshez mindig kosarat kell használni és nem nejlonzacskót vagy szatyrot, mert ezekben befülled és romlékonyabbá, illetve összetörve felismerhetetlenné válik a gom­ba, márpedig megnyugtató vizsgálat csak hibátlan példányokon végezhető. Mindegy hogy kezdő vagy gyakorlott-e a gombász, csak olyanokat gyűjtsön, amelyeket igen jól ismer, és még akkor is ellenőriztesse kosa­ra tartalmát, mert bizony nem egy olyan mérgező faj van, amely mintha egy ehető társának ikertestvére lenne, csak egészen apró eltérések vannak közöttük. Vannak olyan gombák is, amelyek nem ártalma­sak ugyan, de nem jó az ízük, és olyanok is, amelyek csak akkor kerülhetnek a tá­nyérra, ha megfelelő ideig és hőmérsékle­ten sültek-főttek, mert hőre elbomló mé­reganyagot tartalmaznak, mint például a gyűrűs tuskógomba, illetve vannak védett gombafajok is. Minden esetben gondosan el kell választani a gomba termőtestét a ta­lajtól, és be kell fedni a helyet, hogy a micé­­liumok ki ne száradjanak. A nagyon fiatal vagy éppen már koros, esetleg csigarágta gomba étkezési szempontból értéktelen, vi­szont a szaporodásban még van feladatuk. A „hagyjuk békén” felkiáltás igaz a mérge­ző gombák esetében is, hiszen attól még, hogy nem ehetünk belőlük, a természetben megvan a helyük, szerepük, nem beszélve arról, hogy némelyik igen mutatós. Nem lehet ész nélkül szedni a gombát még ak­kor sem, ha van olyan szerencsénk, hogy egy helyen nagyon sokat találunk, hiszen a megengedett begyűjthető mennyiség na­ponta 2 kg. A szakértő azt is elmondta, hogy a megfele­lően ellenőrzött gombákat otthon mielőbb meg kell tisztítani, és felhasználni, hűtőben szépen egymás mellé terítve is csak egy-két napig tárolhatóak. Szárított formában időt állóbb finomság, bár erre nem minden faj­ta alkalmas. A már elkészített gombás ételt azonnal el kell fogyasztani, mert gyorsan romlik, s mivel nehezen emészthető, nem szabad mohónak lenni és egyszerre túl sokat enni belőle, illetve kisgyereknek, ér­zékeny gyomrú embernek adni. Az ehető gombákban lévő fehérjék, aromaanyagok okozhatnak allergiás, gyomor- és bélrend­szeri tüneteket, mint például a szürke töl­csérgomba. Ezeket a gombafajokat javasolt más ehető gombákkal keverten fogyasz­tani. Olyan gomba is van, aminek a tönk­je nem emészthető, ilyen többek között a szegfűgomba és az őzlábgomba. Egy érde­kességre is felhívta a figyelmet a szakellen­őr, mégpedig arra, hogy hiszik-e vagy sem, a világ legnagyobb élőlénye egy gomba. Kohl Gyöngyi 16 ■ Paksi FI írnok, 2015. október 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom