Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-09-25 / 18. szám
Elhunyt Oláh Zoltán Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök Elhunyt Oláh Zoltán költő, újságíró, a Paksi Hírnök egykori szerkesztője. Oláh Zoltán 1959. október 18-án született Szekszárdon. 1982 és 1989 között a Népszava külső munkatársa volt, majd a Szigetszentmiklósi Újság főszerkesztőjeként dolgozott 1992-ig. Ezt követően visszatért Paksra, a Paksi Hírnök szerkesztőjeként dolgozott a TelePaks szerkesztőriporteri státusza mellett 1995- től rokkantnyugdíjas volt. Első kötete 1989-ben jelent meg Verssortüzek címmel. Fontosabb művei között szerepel az 1991- ben kiadott A pillanat ravatalán, a 2002-ben megjelent Leltár, valamint a 2003-as Éneklő kopjafák című kötet is. 2004-ben Háromszög címmel írt közös verseskönyvet Kuti Horváth Györggyel és Szarka Józseffel, ezt követően 2011-ben jelent meg Csipkecsillagok című kötete. Utolsó két könyve, a szerelmi lírájának legjavát felvonultató Virágom, virágom és a gyermekverseket tartalmazó Fecskeforgó 2013-ban és 2015-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Előkészületben volt Napélű időm című verseskötete. Munkásságát 1986- ban A Kilencek Díjával, 1992- ben pedig Hidas Antal-díjjal ismerték el. Oláh Zoltánt október í-jén 13 órakor kísérik utolsó útjára az evangélikus temetőben. -kg-Lángot, vizet és jeget használ, no meg festéket és késeket viaszdomborműveinek és kisplasztikáinak elkészítéséhez v. Kozma Simon, akinek a Csengey Dénes Kulturális Központban nyílott kiállítása. A képzőművész technikája saját találmány, az eredmény minden esetben egyedi és megismételhetetlen. A kolozsvári születésű v. Kozma Simon festőművész édesanyjától, Pongrátz Annától örökölte a művészet szeretetét, az ő irányításával tette meg az első lépéseket a festészet felé. Fogtechnikusként és ezzel párhuzamosan az Aradi Művészeti Népfőiskola művészeti szakán végzett. Az akvarell- és az olajfestmények után maradtak a viaszdomborművek és kisplasztikák, amelyek egy különleges, 100 Celsius fokon olvadó viaszkombinációból készülnek. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök Három miniszterelnökről is könyvet írt az egykori paksi gimnazista Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök Annak idején megszeppent kisfiúként lépett be a paksi gimnázium ajtaján azzal - az egyik unokatestvérétől kapott- útravalóval, hogy az első időszakban kell bizonyítani, mert ahogy akkor elkönyvelik a tanárok, úgy fogják később kezelni- mondta Debreczeni József a paksi helytörténeti klub soros találkozóján, ahova azért hívták meg, hogy felidézze a városhoz kötődő emlékeit. A később politikussá és közíróvá vált dunaszentgyörgyi nebuló rajtja jól is sikerült, kitűnő bizonyítványt vitt haza a tanév végén, és a későbbi években is kiváló eredménnyel tanult. Bár a matematika iránt nem volt szenvedélyes az érdeklődése, jól ment neki, így matematika szakra készült, de aztán a negyedik tanév derekán történt valami, ami teljesen más irányba terelte. Legkedvesebb tanára, Gálosi János egyszer azt találta mondani dolgozatosztáskor, hogy ezt a Józsit bárhova felvennék magyar szakra. Mivel tanítványa éppen mandulagyulladással nyomta otthon az ágyat, maga nem hallotta a kijelentést, csak osztálytársaitól tudott róla, de titkon remélte, hogy a tanár úr előhozakodik a témával. Ez meg is történt, s a kérdésre, hogy akarna-e magyar szakra menni, igen volt a válasz. Ez a történet ugrik be mindig elsőként Debreczeni Józsefnek, amikor gimnáziumi éveire gondol. A magyar mellé a történelmet választotta, nem túl nagy meggyőződéssel, érdekes módon másodéves egyetemistaként már ez volt érdekesebb számára. Az egyetemről már ellenzéki gondolkodású fiatalként került ki 1979-ben, egy időközi választáson 1989-ben ellenzéki képviselőként az utolsó pártállami parlamentbe jutott, az MDF színeiben részt vehetett a demokratikus rendszerváltozásban. Debreczeni József arra is kitért, hogy véleménye szerint 2010 óta visszarendeződésnek lehetünk szemtanúi: megmaradtak ugyan a demokratikus intézmények, de átkapcsolták őket egyeduralmi üzemmódba. Korábban nem tudta volna elképzelni, hogy külső beavatkozás nélkül ez megtörténhet - tette hozzá a jelenleg a Demokratikus Koalíció színeiben politizáló közíró. Ami az írást illeti, először publicisztikái jelentek meg, aztán 1993- ban elhatározta, hogy könyvet ír Antall Józsefről. A kötet öt év alatt készült el, ezt tartja első komoly munkájának. Kiadója unszolására könyve jelent meg Orbán Viktorról 2002-ben, majd Gyurcsány Ferencről is 2004- ben. Bár a paksi gimnáziumban már régen járt, a városban nem, hiszen vannak itt barátai, rendszeresen ellátogat a Gastroblues fesztiválra és nem utolsósorban legalább havonta egyszer haza Dunaszentgyörgyre. Kohl Gy. 14 ■ Paksi Hírnök, 2015. szeptember 25.
