Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-09-25 / 18. szám

Elhunyt Oláh Zoltán Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök Elhunyt Oláh Zoltán költő, újság­író, a Paksi Hírnök egykori szer­kesztője. Oláh Zoltán 1959. októ­ber 18-án született Szekszárdon. 1982 és 1989 között a Népszava külső munkatársa volt, majd a Szigetszentmiklósi Újság főszer­kesztőjeként dolgozott 1992-ig. Ezt követően visszatért Paksra, a Paksi Hírnök szerkesztőjeként dolgozott a TelePaks szerkesztő­riporteri státusza mellett 1995- től rokkantnyugdíjas volt. Első kötete 1989-ben jelent meg Verssortüzek címmel. Fontosabb művei között szerepel az 1991- ben kiadott A pillanat ravatalán, a 2002-ben megjelent Leltár, va­lamint a 2003-as Éneklő kopjafák című kötet is. 2004-ben Három­szög címmel írt közös verses­könyvet Kuti Horváth Györggyel és Szarka Józseffel, ezt követően 2011-ben jelent meg Csipkecsil­lagok című kötete. Utolsó két könyve, a szerelmi lírájának leg­javát felvonultató Virágom, virá­gom és a gyermekverseket tartal­mazó Fecskeforgó 2013-ban és 2015-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Előkészü­letben volt Napélű időm című verseskötete. Munkásságát 1986- ban A Kilencek Díjával, 1992- ben pedig Hidas Antal-díjjal is­merték el. Oláh Zoltánt október í-jén 13 órakor kísérik utolsó útjára az evangélikus temető­ben. -kg-Lángot, vizet és jeget használ, no meg festéket és késeket viaszdomborműveinek és kisplasztikáinak elkészítéséhez v. Kozma Simon, akinek a Csengey Dénes Kulturális Központban nyílott kiállí­tása. A képzőművész technikája saját találmány, az eredmény min­den esetben egyedi és megismételhetetlen. A kolozsvári születésű v. Kozma Simon festőművész édesanyjától, Pongrátz Annától örökölte a művészet szeretetét, az ő irányításával tette meg az első lépéseket a festészet felé. Fogtechnikusként és ezzel párhuzamosan az Aradi Művészeti Népfőiskola művészeti szakán végzett. Az akvarell- és az olajfestmények után maradtak a viaszdomborművek és kisplaszti­kák, amelyek egy különleges, 100 Celsius fokon olvadó viaszkombi­nációból készülnek. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök Három miniszterelnökről is könyvet írt az egykori paksi gimnazista Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök Annak idején megszeppent kisfiúként lépett be a paksi gimnázium ajtaján azzal - az egyik unokatestvérétől kapott- útravalóval, hogy az első idő­szakban kell bizonyítani, mert ahogy akkor elkönyvelik a taná­rok, úgy fogják később kezelni- mondta Debreczeni József a paksi helytörténeti klub soros találkozóján, ahova azért hívták meg, hogy felidézze a város­hoz kötődő emlékeit. A később politikussá és közíróvá vált dunaszentgyörgyi nebuló rajtja jól is sikerült, kitűnő bizonyít­ványt vitt haza a tanév végén, és a későbbi években is kiváló eredménnyel tanult. Bár a ma­tematika iránt nem volt szenve­délyes az érdeklődése, jól ment neki, így matematika szakra ké­szült, de aztán a negyedik tanév derekán történt valami, ami tel­jesen más irányba terelte. Leg­kedvesebb tanára, Gálosi János egyszer azt találta mondani dol­gozatosztáskor, hogy ezt a Józsit bárhova felvennék magyar szak­ra. Mivel tanítványa éppen man­dulagyulladással nyomta otthon az ágyat, maga nem hallotta a kijelentést, csak osztálytársaitól tudott róla, de titkon remélte, hogy a tanár úr előhozakodik a témával. Ez meg is történt, s a kérdésre, hogy akarna-e ma­gyar szakra menni, igen volt a válasz. Ez a történet ugrik be mindig elsőként Debreczeni Józsefnek, amikor gimnáziumi éveire gondol. A magyar mellé a történelmet választotta, nem túl nagy meggyőződéssel, érdekes módon másodéves egyetemis­taként már ez volt érdekesebb számára. Az egyetemről már ellenzéki gondolkodású fiatalként került ki 1979-ben, egy időközi válasz­táson 1989-ben ellenzéki kép­viselőként az utolsó pártállami parlamentbe jutott, az MDF szí­neiben részt vehetett a demokra­tikus rendszerváltozásban. Deb­reczeni József arra is kitért, hogy véleménye szerint 2010 óta visszarendeződésnek lehetünk szemtanúi: megmaradtak ugyan a demokratikus intézmények, de átkapcsolták őket egyedural­mi üzemmódba. Korábban nem tudta volna elképzelni, hogy külső beavatkozás nélkül ez megtörténhet - tette hozzá a je­lenleg a Demokratikus Koalíció színeiben politizáló közíró. Ami az írást illeti, először publicisz­tikái jelentek meg, aztán 1993- ban elhatározta, hogy könyvet ír Antall Józsefről. A kötet öt év alatt készült el, ezt tartja első komoly munkájának. Kiadója unszolására könyve jelent meg Orbán Viktorról 2002-ben, majd Gyurcsány Ferencről is 2004- ben. Bár a paksi gimnáziumban már régen járt, a városban nem, hiszen vannak itt barátai, rend­szeresen ellátogat a Gastroblues fesztiválra és nem utolsósorban legalább havonta egyszer haza Dunaszentgyörgyre. Kohl Gy. 14 ■ Paksi Hírnök, 2015. szeptember 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom