Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-09-17 / 17. szám

Jó napot, mi újság?

Kakasy Olivér

Magyar Arany Érdemkeresztet kapott munkája elismeréseként Kakasy Olivér, aki az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) Paksi Kirendeltségének vezetőjeként - napi kapcsolatot tartva az üzemeltetőkkel és a szakhatóságokkal - több mint 17 éve vállal közvetlen szerepet a paksi atomerőmű és a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója nemzetközi összehasonlításban is kiváló nukleáris biztonsági színvonalának fenntartásában és emelésében. A méltatás szerint lelkiismeretes, példaértékű vezetői és szakmai tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságosságához és a nukleáris biztonság fejlesztéséhez.

Mind a minősítést, mind az érdemkeresztben testet öltő elismerést jó érzéssel, és nagy meglepetéssel fogadta, de még mostanáig felfogni sem tudta Olivér. Mint lapunknak elárulta, eredetileg budapesti gyerek, de eltöltött már annyi időt Pakson, hogy levetheti magáról a paksiak szóhasználata szerinti „gyüttment” jelzőt. 1978-ban szerzett építőmérnöki diplomával 1985-ben

érkezett Paksra, szintén építőmérnök feleségével az oldalán, aki nem a szakmájában, hanem humán másoddiplomát szerezve, a munkaügyi kirendeltségen dolgozik. Olivér a városi tanácsnál kezdte pályafutását, majd tett egy kis kitérőt Szekszárdon, ahol a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat munkatársa volt, majd Dunaszentgyörgy, Pusztahencse, Györköny hivatalát segítette. Az Országos Atomenergia Hivatalhoz 17 éve került, nem teljesen „zöldfülűként”, hiszen részt vállalt az erőmű építési engedélyezésében mint a paksi hivatal munkatársa. Munkahelyi vezetője, az azóta elhunyt Kapocs László kimagasló tudását és szigorú követelményállítását elsőként említi meg mint pályafutását elősegítő tényezőt.- Sokat kellett és máig sokat kell tanulom, hiszen az atomerőmű egy külön vüág - összegezte. És ebben a külön világban egy félig-meddig elszeparált kis sziget az OAH paksi kirendeltsége. Azért csak félig-meddig az, mert természetesen nem tudnak és nem is akarnak elszigetelődni az erőműben dolgozóktól. A napi,

személyes kapcsolat elengedhetetlen, hiszen - bár van hivatalos hozzáférésük minden erőműves informatikai rendszerhez - a közvetlenül kapott személyes információ sokban segíti munkájukat. Az pedig, hogy a kapcsolatok közvetlenek, mit sem változtat azon, hogy a hatósági munkát a törvény szerinti szigorral végezzék, és ezzel az atomerőműben dolgozók is teljes mértékben tisztában vannak. Véleménye szerint az erőmű egy igen komplex műszaki alkotás, máig lenyűgözi, s nap mint nap tanúja lehet annak, hogy az üzemviteli személyzet igen magas szintű tudása garancia arra, hogy ez a gépezet különösebb gond nélkül működik. Bár vezetőként adminisztratív teendői szaporodtak, ha teheti a főjavításokon személyesen is megjelenik, és a fővízköri szüárdsági nyomáspróbát soha sem hagyja ki. A csapat, amelyet irányít, maroknyi, két régi, tapasztalt kollégától most búcsúztak, az újak még szokják, tanulják a teendőket csakúgy, mint azok a kollégák, akik már a Paks Il-re készülve kerültek a kirendeltségre. Olivér azt mondja, fontos, hogy

a nukleáris hatóság jelen legyen, mert csak Budapestről nem lehet erőművet építeni, üzemeltetni. Ezt - mint hozzátette - a szakma nagyon jól tudja. A két új blokk építésének előkészítő munkáját még csak-csak, az üzemeltetést koránál fogva már bizonyára nem fogja felügyelni. Ennek ellenére persze érdeklődve tekint rá, de ő és az általa irányított kis csapat számára a meglévő négy blokk marad a fő „munkaterület”. A cél pedig közös az üzemeltetővel: garantálni a biztonságos működést.

Az OAH kirendeltségvezetője akkor, amikor éppen nem ebbéli feladatait végzi, a ház körül teszvesz. Mint mondja, viszonylag későn, ötvenévesen költöztek családi házba, ami mindennap ad teendőt. Kakasy Olivér az elmúlt hetekben nemcsak a kormányzat kitüntetésével gazdagodott. Augusztus 18-án, két nappal születésnapját követően született meg első unokája Tamás Gábor, aki szüleivel együtt Dunaszentgyörgyön él. Olivér a nagypapaszereppel úgy van, mint az állami elismeréssel, kicsit furcsa még az érzés, szoknia kell. -vf-Paksi Hírnök, 2015. szeptember 11. ■ 15