Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-08-07 / 15. szám
Hetvenen túl is nyeregben Fotó: magánarchívum Egyetlen lovas seregszemle sem múlhat el az országban úgy, hogy ne legyen ott Hesz János. Hol lábon, azaz lóháton megy, hol lószállítóval párja, Erzsi kíséretében, aki ugyan csupán négy éve társa, mégis szintén elmaradhatatlan résztvevője az eseményeknek. Legutóbb a Hortobágyon voltak, ahol háromszor is közhírré tették, hogy a legfiatalabb lovas öt, a legidősebb hetvenegy éves. Utóbbi Hesz János, ahogy emlegetik: a paksi betyár. Jani bácsi azt mondja, tisztelik a kora miatt. Ez bizonyára igaz is, de a megbecsülés nemcsak az ősz halántékának szól - már csak azért sem, mert csibészes a külseje és alig van ősz hajszála. A tiszteletet a teljesítményével vívja ki. Úgy üli meg a lovat, mintha a nyeregbe lenne betonozva. Nem tagadja, a temperamentumos lovakat szereti, ennek ellenére komolyabb balesete nem volt, pedig megesett, hogy egy reggel háromszor esett le a csődör hátáról. Persze negyedszer is visszaült. Tősgyökeres paksi, földműves családba született 1944 márciusában. A lovakat a földek művelésére, fuvarozásra használták, de ő hamar beleszeretett a lovaglásba. 5-6 évesen már rendszeresen „ellopkodta” a lovakat. Kileste, mikor viszik mások a lovaikat fedeztetni, s felkéretőzött a hátukra. Az általános iskola elvégzése után két évig járt a tsz-be az apja mellett „munkaegységet gyűjteni”, első munkakönyvbe bejegyzett állása viszont lovas munka volt, a paksi fedeztetési állomáson dolgozott egy szezont, melynek végén a Gemenci-erdőn át mentek el a ménekkel egészen Bajáig. Ezek után kövező és aszfaltozó szakmát szerzett, s dolgozott is az építőiparban. Nyugdíjba 2004-ben vonult a paksi önkormányzattól, ahol állategészség-ügyi dolgozó, azaz sintér volt húsz évig. Miután apró gyerekkora óta lovagol, tengernyi élménye van. Megesett, hogy lovakkal mentek májfát állítani. Sajátjukat az éj leple alatt úgy csente el és egy vadidegen ló mellé fogták be. Volt ám ramazuri! Nemcsak azért, mert összeférhetetlen volt a két állat, hanem azért, mert akkora fát találtak kivágni a csereszriyési erdőben, hogy elöl-hátul méterekkel lelógott a kocsiról. Miután bevitték a tszbe lovaikat, egy ideig nem volt sajátja, de rendszeresen lovagolt, s vállalta nyers csikók betörését is. A ’80-as évektől viszont állandó társai a lovak. Előfordult, hogy tizenegyet tartott. Emlékezetes volt a két kisbéri kancája, fogathajtásban versenyzett velük tíz éven át. Eredményeiről a vitrinben sorakozó érmek, kupák tanúskodnak. A mostani lipicai félvért nyolcévesen vette nyersen, azaz ő lovagolta be. Szellő tiszta vérű kisbéri apától, tiszta vérű lipicai anyától származik. Jani bácsi szőrén kezdte, angol stílusban folytatta, ma westernnyeregben űzi hobbiját. Azt mondja, olyan, mintha fotelben ülne. Ez nem utolsó szempont, hiszen az utóbbi négy évben igencsak gyűltek a kilométerek a különféle lovas seregszemléken. A szezon a Tavaszi hadjárat emléktúrával kezdődik áprilisban, utána jön a Nyeregszemle, majd Hortobágy. A következő alkalom augusztus közepén lesz, Bugacra mennek az Ősök napjára. Búcsúzás előtt még a terveiről faggatom. Azt mondja, amíg tud, szeretne ott lenni minden lovas seregszemlén. Ameddig képes rá, lovagolni akar, mert úgy gondolja, az élethez hozzátartozik. Bizonyára lehet élni lovaglás nélkül, hiszen sokan élnek úgy, de ő még nem próbálta és nem is akarja. Vida Tünde Véradás az inkubátorházban Huszonhatan jelentek meg az ipari park inkubátorházában tartott véradó napon, közülük kilenc első véradó is volt a donorok között. A véradást hagyományteremtő szándékkal, második alkalommal szervezte meg a Paksi Ipari Park Kft. - Terveink szerint ősszel ismét meghirdetjük a lehetőséget - mondta el dr. Sztruhár Sándor ügyvezető hozzátéve, hogy szeretne köszönetét mondani a véradóknak a segítségért és a cégvezetőknek is, hogy lehetővé tették alkalmazottaiknak a véradást. - A nagy városi, tervezett véradások mellett, melyekre Pakson évente négyszer a Csengey központban, illetve legalább háromszor az atomerőműben várjuk a donorokat, nagyon fontosak a munkahelyek által szervezett véradások. így garantálható csak a biztonságos, egyenletes vérellátás Tolna megyében - fogalmazott Gulyás Katalin. A Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Szervezetének igazgatója hangsúlyozta: minél több lehetőség van, annál többen adnak vért, ami nyáron különösen fontos tekintettel az allergiaszezonra, a szabadságolásokra és a balesetek megnövekvő számára. A szakember szerint a Pakson élők egészségi állapota jó, sok a fiatal a településen, a munkahelyi kiscsoportos véradásoknak köszönhetően nő a rendszeres véradókká válók száma. A Vöröskereszt nyári kampányának célja is a véradókedv növelése: az inkubátorházban tartott véradónapon az országos adatbázist frissítő kérdőíves tájékoztató kiadványt, valamint a vércsoportot megjelölő karkötőt kaptak a donorok. Dallos Szilvia Fotó: Kövi Gergő/Paksi Fi írnok Paksi Hírnök, 2015. augusztus 7. ■ 7
