Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-07-24 / 14. szám
Önkéntes munkát vállaltak Két keréken Magyarországon A paksi Jobbik tagjai nyáron a Kereszt utcában működő idősek és fogyatékkal élők klubjában segítenek. 2015-öt az önkéntes munka évének hirdette meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A kezdeményezéshez a párt paksi csoportja is csatlakozott és felvette a kapcsolatot a Paks Kistérségi Szociális Központtal. Tagjaik július eleje óta rendszeresen segítenek az intézmény Kereszt utcai telephelyén. - Mindent elvállalunk, amivel könnyíthetünk a szakdolgozók munkáján: a kánikulában locsolunk, kertet gondozunk, udvart takarítunk. Jelenleg nyolcán végzünk önkéntes munkát - tájékoztatott Horváth Zoltán. A Jobbik paksi csoportjának elnöke hozzátette, hogy az elvégzett munka során tapasztaltakat a képviselő-testületi munkában is kamatoztatja, hiszen ezekre építve segítheti a testület döntéseit. A Paks Kistérségi Szociális Központ 2012 óta regisztrált önkéntes munkahely, az intézmény telephelyein közérdekű önkéntes munkát végezhetnek az önkéntesnek jelentkezők. Az elmúlt három évben sokan vállalták a feladatot, legtöbben diákok.- Személyes egyeztetés után munkaszerződést kötünk, ebben rögzítjük a vállalt feladatot, az elvégzett munkáról igazolást is adunk - tudtuk meg a központ igazgatójától. Borbás László tapasztalatai szerint az önkéntes munka kaput jelent a társadalmi integráció felé, hiszen a segítők látják, miként dolgoznak a szociális ágazatban, és közvetlenebb kapcsolatban találkoznak egymással az ellátottak és az önkéntesek. A Jobbik paksi csoportja más intézményekkel is felveszi a kapcsolatot, ha szükség van munkájukra, segítenek- mondta el elnökük. Dallos Szilvia Fotó: Vida Tünde/Paksi Hírnök Keresztül-kasul bejárták kerékpárral az országot, voltak annak legalacsonyabb és legmagasabb pontján, sőt a közepén is. Megnéztek egy sor klasszikus - mondhatni evidens - látnivalót és rengeteg olyat, ami nem szerepel a prospektusok címlapján. Az Atomerőmű Sportegyesület Természetjáró Szakosztály megyejáró kerékpáros sorozata Bács-Kiskun megye abszolválásával a végéhez ért. Gergely László, aki kezdetektől a szervezője, még nem tudja, hogyan tovább, de túra lesz, az biztos. A szakosztály akkori vezetője, Nagy István kérésére 1997-ben szervezte az első kerékpártúrát Gergely László, aki 31 éve az atomerőmű munkatársa, jelenleg főosztályvezetője. A választás azért esett rá, mert néhány évig biciklivel járt dolgozni. Korábban a szakosztály csak bakancsos gyalogtúrákat kínált tagjainak. Az újabb lehetőségre vevő volt a tagság, az első útra, ami Zala megyébe vezetett, több mint harmincán jelentkeztek, több család is gyerekestől. A következő évben a vezetőség részéről nem volt határozott felkérés, Gergely László nem szervezett utat, de a résztvevők unszolására egy év múlva megint felkerekedtek, akkor Vas megyében, a következőben Somogybán túráztak. - Mire észbe kaptam, azt vettem észre, hogy hat-nyolc megyén túl vagyunk, ezt már nem illik abba hagyni - fogalmazott a túravezető, aki nagy körültekintéssel fogott hozzá minden évben az útvonal kijelölésének. Igyekezett olyan látnivalókat is felfűzni az útra, ahol a résztvevők korábban nem jártak. Ez - miután a többség szerencsére sokfelé megfordult itthon is, külföldön is - nem egyszerű feladat, éppen ezért őszinte örömet jelentett minden alkalommal, ha visszaigazolták, hogy jó döntés volt. Megfordultak Tolnai Klári szülőházában, látták a világ legmagasabb Mária-szobrát és átkeltek Visegrád és Nagymaros között a Dunán, alagúton. Minden megyét sorra jártak egyet, Tolnát kivéve. Ennek oka az, hogy itt már rengeteget bicikliztek egyrészt az egy- és kétnapos túrákon, másrészt amikor Baranyából, Somogyból, Fejér megyéből jöttek haza, takarékossági okokból hazáig tekertek, nem autóval szállították a kerékpárokat. Kisebb-nagyobb technikai problémák előfordultak, az is megesett, hogy valaki felborult és lehorzsolta a karját, de törés, komolyabb baleset nélkül tették meg a nyolcezer kilométert. Ennyire rúg ugyanis a tizennyolc túra. Az adott megye földrajzi adottságaitól, a távolságtól függően 350-520 km-t tekertek egy-egy hét alatt, legtöbbet Szabolcsban 523 km-t, de az nyolcnapos volt, most Bács-Kiskunban pedig 448 km-t. Gergely László minden túráról statisztikát vezet, sőt egy hónappal a hazaérkezés után mindenkit meg is ajándékoz az úgynevezett fényképnéző találkozón. A csomagba belekerül a megtett utat magába foglaló térkép is, illetve a vetélkedő kérdései a jó válaszokkal. A túrázók ugyanis - úgy tíz éve -versengenek is. A látottakra, hallottakra vonatkozó kérdésekre kell válaszolniuk. Bár - ahogy szokták mondani - nem vérre menő a harc, mindenki nagy elánnal vesz részt benne. Idén nagy csatában a hölgyek csapata nyert, így ők kapták meg a megyei mindentudók vándorkupáját - merthogy ilyen is van. Bács-Kiskun megyével, amit idén jártak be, véget ért a majd’ húszéves sorozat. Folytatás biztosan lesz, de azt még Gergely László sem tudja pontosan, hogy hogyan. Talán egy szomszédos országot vesznek célba, vagy a Balatont, de - ismervén a túravezető igényességét - a tavat nem szokványos módon kerülik meg, beiktatnak egy-két kitérőt és különleges látnivalót. Vida T. 14 ■ Paksi Hírnök, 2015. július 24
