Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-06-19 / 12. szám

Jó napot, mi újság? Kovács Gábor Hol a Fortunában tűnik fel mű­sorvezetőként, hol kaspókkal vásározik, de arra is volt példa, hogy gyerekek arcát pingálta a gyereknapon. Kovács Gábor alapszakmája, bár ezt bizto­san kevesen tudják, cukrász, de mostanáig vagy négy újabb ké­pesítést szerzett. Egyrészt azért, mert mindig váltásra kényszeríti az élet, másrészt azért, mert ami­be belefog, azt szeretné minél magasabb szinten űzni. Paksra profi kosárlabdázóként érke­zett. Ennek idén éppen harminc éve. Az ASE volt a második és egyben utolsó egyesülete, akkor hívták Paksra, amikor az előző­vel, a Csepellel megnyerte a Ma­gyar Kupát. Amikor kilenc évvel később abbahagyta az aktív játé­kot, nem azt kapta, amire számí­tott, amit ígértek, így albérletben kezdte a civil életét kétgyerekes apaként, munka nélkül. Nem volt egyszerű megállnia a lábán, de felvette a kesztyűt: vállalkozó lett. A vendéglátásban kezdett, majd, amikor az élet úgy hozta, váltott. Nem sértődik meg, ha azt mondják, hogy minden volt már, csak akasztott ember nem, mert nagyjából ez az igazság.- Most végeztem egy masszőr­­tanfolyamot - veti közbe. Hogy miért? Mert érdekelte. Van edzői képesítése, gumijavító, ingatlan­forgalmazó-értékbecslő képesí­tése, minden járműre jogosítvá­nya. Amit dolgozik, ahhoz szeret érteni is. Anyagilag a legelőnyösebb idő­szak a vendéglátózás volt, de leg­jobban az „öltönyös” munkáját szerette, vagyis azt, amikor egy bank alkalmazottjaként hitel­­ügyintézéssel foglalkozott régió­vezetőként. A gazdasági válság azonban ezt romba döntötte. Csakúgy, mint vállalkozása má­sik oszlopát, a varrodát. 2006- ban vette meg a bölcskei varro­dát, de miután beütött a krach, nem kapott munkát, nem volt elég gyakorlott és tőkeerős. Most ennek a hatalmas terhét nyögi, s küzd a bankkal, hogy a kárt le­hetőleg minimalizálja. Hogy mi hajtja? A családja iránt érzett fe­lelőssége. Nem akarja, hogy két lányuknak úgy kelljen az életben elindulnia, mint neki: semmivel. Viszonylag jól viseli a megpró­báltatásokat, mert mindig elő­renéz, előremenekül és mindig a család lebeg a szeme előtt.- Az én gyerekeim nem tehet­nek arról, ha rosszul döntöttem, nem akarom, hogy ebből bármit is érezzenek - fogalmaz. Sem­milyen munkától nem riad visz­­sza, volt gépkocsivezető, gumis, hordott újságot. Mindig több mindent egy időben. Most a rá­diózás mellett, ami inkább hob­bi, mint megélhetés, a Tolnai Népújság munkatársaként 36 településen gondoskodik arról, hogy az előfizetők megkapják a lapot, illetve feleségével közö­sen virágüzletet üzemeltetnek amellett, hogy Margitnak is van főállása a Csengeyben. A virág­bolttal egyidős, azaz kétéves az új hobbi, vagy inkább munka, a kavicstárgyak készítése. Kaspóit, egyebeit a környék piacain, vá­sáraiban kínálja eladásra. Inter­neten fedezte fel és az ott ellesett fogások alapján saját kezűleg készíti ezeket a tárgyakat. Ügye­sen rajzol és fest, a kézügyessége kifejezetten jó, amit jobb agy­­féltekés tanfolyamokon fejlesz­tett. Mosolyogva meséli, hogy nem kis meglepetést okozott a minap, amikor látván a hosz­­szú sort, beállt arcokat festeni a gyermeknapon. Hiába tekinti legfontosabb feladatának, hogy a család biztos megélhetését garantálja, vannak hobbijai is. Ezekben igencsak kitartó. Gyer­mekkora óta, amit Soroksáron töltött, horgászik, öt évig a Paksi Sporthorgász Egyesület titkára volt, most a felügyelőbizottsá­got vezeti. Nem fordított hátat a kosárlabdasportnak sem, a vá­rosi bajnokságban játszik az Old Boys csapatát erősítve és immár tíz éve minden évben streetball­­bajnokságot rendez. Nagy bána­ta, hogy nem sikerült benne ma­radnia a profi kosárlabdában, annak ellenére, hogy van edzői végzettsége és úgy érzi, ért is hozzá. A streetball szervezésével minden bizonnyal ezt a hiányt igyekszik pótolni. Ez a temérdek teendő azon­ban mind háttérbe szorul, ha lehetősége van kis unokájával együtt lenni. Péter másfél éves, és ahogy az dukál, nagyapja szeme fénye. Gábor azt mondja, vannak még tervei. Ha csökken az a nagy teher, ami rajta van, nyugodtabb életet szeretne, de szívesen megnézné a világot is felesége oldalán. Vida Tünde Paksi Hírnök, 2015. június 19. ■ 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom