Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-01-23 / 2. szám

Fotó: Babai István/Paksi Hírnök archív Górcső alatt a járóbeteg-szakellátás A járóbeteg-szakellátással kapcsolatban gyakori kérdés, hogy mi az oka a hosszú előjegyzési időnek. Ennek jártunk utána, s mint kiderült, a választ keresve górcső alá kell vennünk a finanszírozást, a rendelési óraszámot és a szakrendelések túlterhelt­ségét egyaránt. A járóbeteg-szakellátás finanszírozása az Or­szágos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és az adott intézmény szerződése alapján tör­ténik. Az egyes tevékenységekhez úgyneve­zett német pontban kifejezett térítési érték tartozik, melyben arányosítják a tevékeny­séghez szükséges időtartamot, az eszköz árát és a szükséges szakértelmet. Például a kontrollvizsgálat 354, a szívultrahang 3760, a diagnosztikus urológiai hólyagkatéterezés 392, a vizelet laboratóriumi vizsgálata üle­dék nélkül 64 pontot ér. Ezeket az értékeket az egy pontra meghatározott forintértékkel kell szorozni, ami jelenleg 1,50 forint. Az intézmény az általa nyújtott szolgáltatások teljesítménypontszáma után az országos kasszából kapja meg a teljesítménydíjazást, ami azonban véges. Az elszámolható teljesít­ményben létezik egy úgynevezett volumen­korlát, ami meghatározza a százszázalékos kifizetés felső határát. Tízszázalékos túllépés erejéig a teljesítménytúllépést az OEP finan­szírozza az alapdíj harminc százalékáig, to­vábbi tízszázalékos túllépés esetében viszont már csak a tíz százalékát adja. Az ennél ma­gasabb teljesítménypontszám után már nem finanszíroz az OEP, tehát ha más forrásból nem tudják fedezni a többletköltséget, az intézmény veszteséget termel. A paksi szak­ellátás területén 20-25 százalékkal haladják meg az éves volumenkorlátot. A többletkölt­séget az önkormányzat biztosítja, de a forrás természetesen itt is véges. A finanszírozási korlátnál is erőteljesebben befolyásolja a fogadható betegek számát - ezzel együtt pedig az előjegyzési idő hosz­­szát - a szakrendelésekre megállapított és ÁNTSZ-engedélyben rögzített óraszám, me­lyet a terület lakosságszáma és a betegség­mutatók alapján határoztak meg. A fül-orr­­gégészeten például heti 30 óra engedélyezett, a nőgyógyászaton, illetve a sebészeten 60, a kardiológián 30, a diabetológián 3. Ezeket az óraszámokat nem léphetik túl az intézmény­ben, csupán meghatározott mértékű átcso­portosításra van lehetőség, ami nem ad túl nagy mozgásteret. Az időkorlátot figyelembe kell venni az előjegyzéseknél, hiszen bizo­nyos idő alatt csak bizonyos számú beteget tudnak fogadni, kivizsgálni és ellátni - tájé­koztatott dr. Bodnár Imre. A Paksi Gyógyá­szati Központ főigazgatója azt is elmondta, hogy a szakrendelések sok esetben indoko­latlanul túlterheltek. Az alapellátásban dol­gozó szakemberek el tudnak végezni olyan alapvizsgálatokat, kezeléseket, amelyekhez nincsen szükség szakorvosra és csak a speci­ális vagy nem javuló eseteket kellene tovább­küldeni. Ezzel a szakrendelések forgalma je­lentősen csökkenne, rövidülne az előjegyzési idő és a volumenkorlát túllépésének mérté­ke egyaránt, ahogy azzal is, ha a betegek a nem beutalóköteles szakrendeléseket nem keresnék fel olyan tünetekkel, amelyekkel nyugodtan háziorvosukhoz fordulhatnának. Meg kellene bízniuk háziorvosuk szakértel­mében és elfogadniuk, ha nem tartja szüksé­gesnek a szakorvosi ellátást. A szakorvosi óraszámnál is szűkebb kereszt­­metszet a szakemberhiány. Az országban szá­mos helyen több szakrendelés szünetel, mert nem tudnak szakorvost szerezni. Pakson eddig nagyobb óraszámú szakorvoshiánnyal nem küszködtek, ám idén január közepe óta egyáltalán nincsen bőrgyógyász, a gégészeten pedig nem tudják kitölteni a teljes rendelési időkeretet. A közintézmények között verseny van a gyakorlott, döntésképes szakorvoso­kért, akiket ráadásul a kedvezőbb feltételeket biztosítani képes magánszolgáltatók is el tud­nak csábítani a közintézményekből. (Folytatás az 5. oldalon) 4 ■ Paksi Hírnök, 2015. január 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom