Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-05-22 / 10. szám

A sport a közös nevező Ma már nehéz elképzelni, hogy valamikor túlsúllyal küzdött Loparits Jessica, aki nemrégiben a FitBalance Nemzetközi Testépítő és Fitness Kupán három kategó­riában is előkelő helyen végzett. A fiatal paksi lány saját elhatáro­zásából fogott fogyókúrába, és az álomsúly eléréséért tett erőfeszí­tései közben vált szenvedélyévé az alakformálás. Eredetileg nem a versenyzés, csupán a jobb kondi elérése vonzotta: a közérzete ja­vítása érdekében fogott edzésbe, de a célok beteljesülésével újabb tervei születtek A testépítő­versenyre már tudatosan készült: fél évvel a verseny előtt komoly edzésbe és diétába kezdett, ami nem kevés lemondással is járt. Először izomtömeget kellett nö­veljen, majd a felkészülés máso­dik felében a víztől és a felesleges zsírtól szabadult meg. Az utol­só két hétben már nem ehetett szénhidrátot, sőt, a legtöbb ételt só nélkül kellett fogyasztania. Erőfeszítéseinek meglett az ered­ménye, a minősítő versenyen ara­nyat szerzett, a juniorok kategó­riájában, merthogy még csupán 22 esztendős, a hatodik helyen végzett, a felnőttek között, a-172 centiméter magasak kategóriá­jában negyedik lett a médiasztár Sarka Kata mögött. Mint mondja, nem is álmodott ilyen eredmény­ről, egyébként is visszafogott lány, nem szokott a reflektorfényhez, a színpadon mégis teljesen ott­honosan és magabiztosan érezte magát. Ezért is természetes, hogy jövő tavasszal újra megméreti magát. Az edzéssel addig sem hagy fel, az egészséges életmód ma már létformájává vált - csakúgy, mint párjának, Tumpek Róbert-Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök nek. A fiatal lány elárulja, a fel­készülést jelentő nehéz idősza­kot neki köszönhetően vészelte át: a testépítés iránt elkötelezett párja végig mellette állt és pon­tosan tudta, milyen nehézsé­geken megy keresztül. Róbert ugyanis nemrégiben szintén neves versenyen bizonyított, országos junior erőemelő baj­nokságot nyert Szerencsen, ahol több kategóriában népes me­zőny, mintegy 500 versenyző in­dult. Róbert háromfogásos erő­emelés kategóriában nevezett, ahol guggolásból, felhúzásból és fekve nyomásból kellett súlyt emelni. Segédeszközt nem hasz­nálhatott, a felkészülés során pedig úgy kellett diétáznia, hogy közben erőt növeljen. Az elért eredmények mellett mindkette­jük számára fontos, hogy a sport közös nevező kettejük között és támogatják egymás céljait, küz­delmeit. -md-A húrelmélet paksi hívei String Theory-koncertnek adott helyet nemrégiben Pakson a Mirror Club Cafe. A 2009 végén alakult zenekarnak két paksi tag­ja is van: Takács József, akit ze­nei berkekben Jozzy becenéven ismernek, gitározik és énekel, Balogh Balázs pedig ütőhang­szereken, illetve az észak-auszt­ráliai őslakosok által használt didgeridoo-n (ejtsd: didzseridu) működik közre. Az együttes nevét és stílusát a honlapjukon olvasható leírás teszi érthetőb­bé: „A String Theory-ról, vagyis a húrelméletről konyhanyelven annyit tudunk, hogy képes az összes erőhatás leírását egyetlen elméletbe foglalni. Feltételezi, hogy az univerzumnak rengeteg dimenziója van, melyek alkotó­elemei nem pontszerű részecs­kék, hanem kiterjedt, húrszerű objektumok Ha ezek a húrok rezegni kezdenek, ütköznek, egyesülnek, esetleg szétválnak, akkor energia jön létre, és ez az energia az univerzum jelensé­geinek mozgatórugója. A String Theory zenekar a zenei univer­zum különböző dimenzióinak, stílusainak hullámait rezegtet­­ve állítja elő sajátos energiáját. Az így megszülető funk, rock, jazz, elektronikus zenei stílu­sokat ötvöző »zenergia« neve: PSYCHEDELECTRIC ROCK JAM.” Jozzy és Balázs ugyan közel lakott egymáshoz Pakson, mégis a szek­szárdi Garay gimnázium gólyatá­borában találkoztak először, majd évekre kollégiumi szobatársak let­tek Jozzy r2 évesen, öccse gitárján kezdett akkordokat tanulgatni. Később aztán együtt is zenéltek a testvérek, elsőként főleg Red Hot Chili Peppers-feldolgozásokat játszottak. Az elkövetkező évek­ben Jozzy több zenekarban is gitározott: a Fonogram díjas Wendigóban, a MontaCarlóban, a Phoenix Files-ban, vagy éppen Ágnes zenekarának tagjaként. Az utóbbi 4-5 esztendőben a „saját gyermek” String Theory mellett A Dal című televíziós műsorban is versenyző Leander Risingban tépi a húrokat. Balázs zenei múltja rövidebb, ő nem tanult muzsikus. Ahogy fogalmaz, örül, hogy ebben a bandában zenészekkel játszhat együtt. - Ők mind „tudják” a ze­nét, én pedig látványelem vagyok a hangszeremmel - fogalmaz. A hangszerhez Balázs egyébként nagyon is ért, hiszen nem egy­szerű - úgynevezett körlégzé­­ses - technikát kell alkalmazni a didgeridoo folyamatos megszó­laltatásához. Ennek és a hangszer által megkívánt hangképzési tech­nikák elsajátítása sok időt és gya­korlást vesz igénybe. A két barát immár Budapesten él családjával, itt jártak ki alkalomadtán a Mar­­git-szigetre zenélni: Balázs vitte a „botját”, Jozzy az akusztikus gitár­ját. A közös muzsikálás hatására érezték, hogy elképzeléseik köré együttest kéne alakítani. A próba­teremben a feldolgozások mellett a saját dalok is körvonalazódtak A közös „dzsemmelésből” jöttek az újabb és újabb szerzemények alapjai, melyeket a paksi koncer­ten is hallhatott a nagyérdemű. - A paksi fellépés az első vidéki bemutatkozásunk, persze nem véletlenül - jegyzik meg. Ahogy az lenni szokott, a zene Jozzy és Balázs életében elsősor­ban öröm, mintsem megélhetés. Jozzy pénzügyi vonalon, Balázs pedig egy pályázatíró cégnél dolgozik Nemrégiben rögzítet­tek öt dalt, amit a Youtube.com videómegosztóra is feltöltöttek. Hogy ezek hanghordozón is meg­­jelennek-e, az még a jövő zenéje. Egy biztos: a család, a muzsikálás és a munka hármasa harmóniá­ban működik a zenészek életében. Gyulai István 12 ■ Paksi Hírnök, 2015. május 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom