Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-04-24 / 8. szám

Bővülhet a TEIT-települések köre Jelentős feladatok várnak a Tár­sadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulásra (TEIT), hiszen a küszöbön álló atomerőmű-bővítés 80-100 évre meghatározza a térség jövőjét, a társulás pedig éppen a leginkább érintett körzet, az erőművet öve­ző 12 kilométeres körben élő 65 ezer ember érdekeit képviseli, s az ő tájékoztatásukról gondos­kodik - hangsúlyozta a társulás Gerjenben tartott ülésén Gáncs István alelnök annak kapcsán, hogy középtávú stratégiát foga­dott el a grémium. Dr. Bálint Jó­zsef elnök kiemelte, hogy eddig két partnere volt társulásuknak, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., valamint a Radioaktív Hulla­dékokat Kezelő Nonprofit Kft., de az erőműbővítésben érintett magyar és orosz szervezetekkel is fel kívánják venni a kapcsola­tot. Éppen ezért szerepel fontos programpontként a stratégiában az orosz főbeszállítóval és az ottani nukleáris településszö­vetséggel megkezdett kapcsolat építése, együttműködés kiépíté­se az MVM Paks II. Zrt.-vei és a kormányzat illetékeseivel. Olyan elemek is szerepelnek a stratégiá­ban, mint a TEIT ismertségének növelése, illetve mérése, az in­formációs eszközök tárházának bővítése például a sport-, illetve iskolai programok újraéleszté­sével. A tervek közé sorolták a kalocsai bemutatóterem bővíté­sét, illetve esetleges új helyszínre költöztetését, a társulás honlap­jának további fejlesztését is. Önálló programpontként került bele a középtávú stratégiába a Társadalmi Ellenőrző, Infor­mációs és Településfejlesztési Társulás bővítésének lehetősége. A terv az, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek azokkal a te­lepülésekkel, amelyek a kijelölt földrajzi körbe tartoznak, de valamilyen okból kimaradtak a szervezetből. Dr. Bálint József hangsúlyozta, hogy ez nem csu­pán kétoldalú tárgyalás lesz, sze­retnék bevonni az érintett nuk­Szembemegy a mai fizikával Fotó: Babai István/Paksi Hírnök Ötödik könyvét írja relativi­táselméleti és kvantumfizikai kutatásairól Kiss Zoltán J. füg­getlen kvantumenergia-kutató. Nézeteivel teljesen egyedül van, sőt - mint mosolyogva elárulja - sokan bolondnak tartják egyes állításai miatt. - Lehet, hogy így van - jegyzi meg. Ahhoz, hogy kiderüljön, kísérletekkel kelle­ne bizonyítani, de erre egyelőre nincs lehetősége. Kiss Zoltán J. Gyöngyös mellett Karácsondon nőtt fel, szíve sze­rint fizikával foglalkozott volna, de elvitte a becsvágy a Szovjetuni­óba, ahol viszont a vágyott atom­­energetikai szakra túljelentkezés miatt nem vették fel, így Minszk­­ben végzett energetikusként. Egy, a Láng Gépgyárban töltött év után Paksra hozta a sorsa, ahol - mindig röstellte, de - szekun­derkörös volt, nem primerkörös. - A munka minden vágyamat ki­elégítette, élveztem az erőművet, a végén már a nukleáris résszel is foglalkoztam, de az erőmű­ves pályafutásom megszakadt 2001-ben - mesélte. Amikor ez megtörtént, azonnal meghívást kapott az EBRD-hez (Europe­an Bank of Reconstruction and Development), ahol a régen épült, az új biztonsági előírásoknak nem megfelelő reaktorok leszerelésé­vel foglalkozott. Tíz és fél évet töl­tött Londonban, ami nagyon szép időszak volt az életében. A munka kemény volt, de rengeteget tanult belőle, a város szellemiségét na­gyon szerette és lehetősége volt arra, hogy kutatásokba fogjon. Éjjel-nappal a könyvtárt bújta az Imperial College-ban és mindent elolvasott, amit a relativitás, illet­ve a kvantumfizika atyja, Einstein és Max Planck írt. Mint mond­ta, talált olyan pontokat, nyitott kérdéseket, amiket érdemesnek tartott továbbvizsgálni. - A hi­vatalos fizika azt mondja, hogy a Földön mért fénysebesség az elérhető legnagyobb sebesség. Még az einsteini speciális relati­vitáselmélet is úgy tartja, hogy ez egy univerzáhs fizikai állan­dó, c=299,792 km/sec vákuum­ban. Ebben a meghatározásban nemcsak a vákuum, mint olyan ellentmondásos, hanem az is, hogy a fény sebessége szigorúan állandó értékként van definiálva- összegezte. Mint mondta, már az alapokat illetően eltér a véle­ménye az általánostól, ő ugyanis a kvantumfizika folyamatbázisú vizsgálatával foglalkozik, míg a hagyományos, hivatalos fizika ré­szecskeszemléleten alapul. Londonból való hazatérése óta kizárólag kutatásaival foglalko­zik. Egy banális probléma - szu­­terénja vizesedése - összehozta Balogh Istvánnal. Az általa vizes, nedves falak kezelésére használt anyag a gyakorlati megjelené­se Zoltán kvantumkommuni­káción alapuló elméletének. Ugyanezen elv alapján készült egy Dekomix névre keresztelt anyag, amivel kifejlesztői szerint a nukleárisenergia-felhasználás során keletkezett radioaktív hul­ladékok - beleértve az izotópok- rehabihtációját is fel lehet gyor­sítani. Ám egyelőre mindezt csak képletekkel tudja alátámasztani, merthogy izotópot nem lehet leáris létesítményeket is, mert ha sor kerül a tagfelvételre, akkor a pénzügyi alapokat is újra kell tár­gyalni. A tanácskozáson a TEIT- tagtelepülések vezetői egyetér­tettek abban, hogy a bővítéshez kötődő lakosságifórum-sorozat egyes állomásai számukra is sok, hasznosítható tapasztalatot hoz­tak. Mint Gáncs István kifejtette, egy olyan nagyszabású beruhá­zás, mint az új blokkok építése, igen kényes dolog, hiszen a tár­sadalmi elfogadottság kulcskér­dés. Eredményt korrekt, nyílt kommunikációval lehet elérni, amihez megbízható partner a több mint húszéves tapasztalat­tal rendelkező TEIT. Vida Tünde a boltban venni, ő pedig hiába kopogtat bárhol, nem talál foga­dókészségre. Hogy miért? Mert a jelenlegi fizika szerint ilyen nincs. Pedig mint mondja, káli­um -hidroxiddal már kipróbálta, működik. Egyszerűen csak bele­szórja a Dekomixet és csökken a felezési idő. Mint mondta, a legnagyobb él­mény számára az, hogy ahova néz, az köszön vissza, amit kutat. Lelkesen mesél arról, hogy hány­féle megjelenését tapasztalhatjuk mindennek. Mint mondja, mi magunk, személyesen és egyen­ként téridők vagyunk. A belső kvantumkommunikációnk se­bessége és annak intenzitása a belső téridőnk meghatározója. Azt, hogy hány évesek vagyunk, és milyen tempóban öregszünk, nem elsősorban az határoz­za meg, hogy mit mutatnak az óráink. A Föld mozgása ugyan kiváló mérőeszköz, de nem azt jelenti, hogy a belső téridőnkben is ugyanannyi idő telik el, mint amennyit ezek az órák mutatnak. Viszont - mint figyelmeztetett - fontos időnként, lehetőleg na­ponta „lelassulni”, tudatunk he­lyett testünk elemi folyamataira hagyatkozni. Vida T. Paksi Hírnök, 2015. április 24. ■ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom