Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-04-03 / 7. szám

Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Képeslapok őrzik Paks múltját

(Folytatás a 16. oldalról)

Ez volt a legolcsóbb közlekedési mód Pestig vagy Mohácsig. Ha a Szent István vagy a Deák Ferencz hajó kikötött Paksnál, a muzsikusok is a hátsó sörkertbe költöztek, élvezték, ahogy a Duna felé tartó népes közönségnek zenélhetnek, idézi fel László. Állandó vendég volt az étteremben a tanácselnök, a községi KISZ-titkár és a tsz-elnök is, de a szálloda is szüntelenül tele volt, igaz, a felszereltsége meg sem közelítette a maiét. A szobákban szenes kályhával lehetett fűteni, a konyhában sparhelt volt, vizesblokk pedig csak a folyosó végén. A Rácz családon kívül egyetlen állandó „lakója" volt a szállónak: Gyurkovics Béla, a konzervgyár export-import kereskedője állandó szobát birtokolt itt. A szálló üzemeltetésén kívül a vendéglő működtetése is mindennapi kihívás elé állította a Rácz családot. Akkoriban ugyanis az ételek, italok hűtése jéggel történt, amit úgy kellett kifaragni a jégveremből, reggelente az előző napi olvadt vizet pedig össze kellett gyűjteni a söntésből, és azzal felmosni a járdát. A munkanap általában éjfélig tartott, kivéve azt az egyetlen alkalmat, amire László dátum szerint emlékszik. 1966. július 15-én reggelig nyitva tartott a nagyvendéglő annak tiszteletére, hogy a magyar futballcsapat 3:i-re megverte a világbajnok brazilokat a liverpooli meccsen. Hajnalig tartott az ünneplés, egy pesti munkásjárat utasai a környék egyetlen, a Rácz családnál található televízióján követték figyelemmel a mérkőzést. A nyüzsgő időszak végére László keserédesen tekint vissza, hiszen a szállóra a hányattatás évei köszöntöttek. Az impozáns épület 1970. május 30-át követő bezárása után az út számára Budapestre vezetett, ahol 38 évig dolgozott szállodaportásként az előkelő Accor szállodalánc kötelékében ugyanolyan odaadással, ahogy azt ifjoncként a Béke Szállóban tette. A mai Erzsébet Nagy Szállodában egyszer próbált meg körbenézni, de ez meghiúsult, amit nem is bán igazán - inkább megőrzi a régi emlékeket. Matus Dóra

Telt házas előadást tartott a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár felkérésére a helytörténeti klub márciusi, soros összejövetelén dr. Hanoi János Üdvözlet Paksról! címmel. A közel kétórás előadáson a régi paksi képeslapok történetét és az előadó gyűjteményének legszebb darabjait ismerhették meg az érdeklődők. Hanoi János 2010 őszén kezdett el paksi képeslapokat gyűjteni, akkor még nem is sejtve, hogy milyen sokféle levelezőlap jelent meg kisvárosunkról. A mára közel 350 paksi lapot számláló gyűjteményben jól nyomon követhető egy-egy településrész városképi változása: rajtuk megőrződnek, visszaköszönnek a rég elfeledett, lebontott, átalakított paksi épületek, parkok, műemlékek. Megjelenik a hajdani főutca világa, a korabeli kereskedőüzletek, iskolák, a Dunapart, és feltűnik rajtuk a korabeli paksi polgár is. Az első levelezőlapot nem korábban mint 1869- ben adták ki az Osztrák-Magyar Monarchiában, meséli a gyűjtő. Az első postakongresszusi ülésen még nem ment át a kezdeményezés, mivel a képeslaptbrma sértette volna a korábbi bizalmas értekezést. Áttörést csupán az egyre erősödő polgári nyomás hozhatott, ami robbanásszerű fejlődést indított el az állami és magánlapkiadás terén. Az egyik legismertebb paksi képeslapkiadó és -forgalmazó kereskedő a Rosenbaum család, Rosenbaum Ignác és fia, Miksa volt Pakson, akiket a háború alatt deportáltak Magyarországról. Leszármazottaik ma már Izraelben élnek, de Miksa unokája, Nándor 1994- ben hazalátogatott Paksra az egykori zsinagóga emléktáblájának avatására. Híres lapkiadó volt még Wiener Hajman és Hajmanné papír-írószer kereskedő házaspár, sírjuk ma a zsidó temetőben található, valamint Kiss Pál és fia, vitéz Kiss Kálmán, a Kiss Pál és Utóda Üzletház tulajdonosai, valamint Tumpek Mihály fényképészmester. János gyűjteményének egy-egy darabja kiemelkedően értékes, különösen a sorozatok, úgy mint a füzetből kitéphető, perforált szélű kiadás vagy azok a nappal fotografált képeslapok, amelyeket éjszakaira színeztek, de a hibás féliratúak is felbecsülhetetlenek, főként egy olyan szenvedélyes gyűjtő számára, mint János. Az amatőr helytörténész kollekciója árából talán már autót is vehetett volna, de a lapok értékét nem forintban méri. Igaz, sokáig hajlandó elmenni egy-egy postatörténeti aukción azért, hogy a kiszemelt példány hozzá vándoroljon. Legutóbb Franciaországból sikerült megcsípnie egy értékes darabot online aukción, amelyen a paksi zsinagóga épülete látható az 1910-es évekből, éjszakaira színezett változatban. Gyűjteménye legrégebbi darabja az 1899-es esztendőből való, és a korabeli Erzsébet Nagy Szállodát ábrázolja. Van olyan 1911-es képeslapja, amely a Bun-villát, azaz a mai Poligon irodaházat mutatja, ami azért érdekes, mert sokáig úgy hitték, az épület csupán 1912 után épült meg. Különleges darab az is, ami a nyüzsgő Duna-korzót festi meg. A járókelők a sétányról csodálják az ott kikötő Baross gőzhajót, amiről érdemes tudni, hogy sosem járt a paksi Dunán, a balatoni gőzhajót csupán odamontírozták. Ugyanakkor nemcsak az előlap lehet érdekes, a hátoldal is fontos információkat közölhet a múltról, teszi hozzá János. Sokat elárul például a helységbélyegző és a dátuma, hogy a feladó vagy a címzett ismert személy volt-e, a megszólítás, egy aláírás, vagy éppen a kacskaringósan megírt sorok tartalma megannyi értékes információt hordozhat magában. Hasznos tudni, hogy a képeslapok hátulját 1905-ig teljes egészében csak címzésre lehetett használni, csak azt követően terjedtek el széleskörűen a mai napig használatos, osztott címzésű levelezőlapok. Sokáig mazsolázva a kollekcióban, János zárásként egy olyan lapot mutatott, amin Flórián János egykori híres kereskedő egyedi tintás névbélyegzője látszik, de személyes kedvencem mégis az a lap lett, ami ékes bizonyítéka, hogy a vasúti és lovaskocsis postaszolgálat vetélkedett a mai légi posta gyorsaságával. Hagymássy Károly egykori paksi közjegyző a norvégiai Oslo tüdőszanatóriumának orvosával levelezett németül, és az érkezési bélyegzőről kiderül, hogy a Pakson 1903. október 6-án feladott képeslap október 9-én már a norvég fővárosba érkezett. MD

Paksi Hírnök, 2015. április 3. ■ 17