Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-03-20 / 6. szám
Jó napot, mi újság? Lovászi Zoltánná Első cikkét a gyerekek munkára neveléséről írta egy pályázatra, később diákokról írt az ESZI évkönyveibe, majd az Atomerőmű újságba. 2009 decemberétől vezeti az erőmű üzemi lapját Lovászi Zoltánná Anna. Néhány héten belül új korszak kezdődik az életében, nyugdíjba megy és teendőit tekintve is első helyre kerülnek azok, akik a szívében eddig is ott voltak: családtagjaira áldozza a legtöbb időt. Nyugodt szívvel, jó érzésekkel távozik, mert úgy gondolja, összeszokott, jól együttműködni tudó csapatot hagy maga után, ahol a feladatok, teendők is tisztázottak. Anna 1986 óta a paksi atomerőmű munkavállalója. Az ESZI- ben kezdett, majd az ipari biztonsági főosztályon át vezetett útja a Tájékoztató- és Látogatóközpontba. Szerette korábbi, titkárnői munkáját is, hiszen lételeme az emberekkel való kapcsolattartás, örömmel segített a munkatársaknak. Ugyanakkor az írás is örömet jelentett számára, így igent mondott, amikor az akkori kommunikációs vezető, Mittler István felkérte, hogy vállalja a főszerkesztői munkát. - Nagyon vonzó volt és nagy kihívást jelentett ez számomra. A feladatot ismertem, hiszen főszerkesztő-helyettesként dolgoztam Beregnyei Miklós mellett - idézte fel. Közben felsőfokú végzettséget is szerezett kommunikációs szakterületen. A tanuláshoz ugyanazzal a maximalista megközelítéssel fogott hozzá, mint minden máshoz. Ebben a belső igény mellett az is motiválta, hogy gyermekeivel egykorú diáktársakkal ült be az iskolapadba, s bizonyítani akarta, hogy megállja a helyét. A lapot ugyanezzel a lelkiismeretességgel, tudása legjavát adva vezette és azzal a felelősségtudattal, hogy az ország egyetlen atomerőművének a kommunikációjában vállal szerepet. A kérdésre, hogy mire büszke abból az időszakból, amíg ő jegyezte a lapot, azonnal kész a válasszal: arra, hogy sikerült nagyon jó, megbízható hátteret, struktúrát kiépíteni. A lapot a Beregnyei Miklóstól örökölt biztos alapokon egyre színvonalasabbá tenni, így most egy gazdag tartalommal megjelenő, az olvasók által kedvelt újságot adhat át az utódjának. - Nagy siker, hogy az olvasók aktívan közreműködnek a lap formálásában. Rendszeresen kapunk visszajelzéseket, számos rovat olvasói javaslat alapján született - mondja. Az értékek közé sorolja azt, hogy nem főállású újságírók, hanem erőműves munkatársak készítik a lapot, szabadidejüket áldozva nagy lelkesedéssel, lojalitással, a felelősséget átérezve. Éppen ezért szintén sikerként éli meg, hogy immár második alkalommal átadták az Atomtoll díjat a lap olvasóinak javaslata alapján. Örömmel emlékszik vissza a szakmai napra, amelyet a munkatársak ötlete alapján azért hívtak életre, hogy a tudásukat bővítsék, ezzel együtt a közösségtudat is erősödött a csapatban. Kétség sem férhet hozzá, hogy akárcsak kollégái, úgy Anna is szíwel-lélekkel az Atomerőmű újságnak élt. Hogy most mégis búcsút mond neki, annak prózai oka van, most nyílik lehetősége arra, hogy nyugdíjba menjen.- Nagyon szerencsés vagyok, a remek munkám mellett szerető családom van, akik megérdemlik, hogy több időt fordítsak rájuk- fogalmaz. Mint mondja, tényleg szerencsés, hiszen, amit fontosnak tartott, arról eddig sem kellett lemondania, de mindig az idő rabja volt. Ez döntésével, amit a család kitörő örömmel fogadott, megváltozik. Több ideje jut majd Pécs-Hirden élő édesanyjára, a néhány éve már szintén nyugdíjas férjére és a gyerekekre.- Nagyon büszke vagyok a családomra. Endre és Péter fiaimra, Éva és Judit menyeimre, gyönyörűséges unokáimra. Megérdemlik, hogy többet foglalkozzam velük, hogy a kedvükben járjak, és segítsem őket, ahogy tudom. Az egyensúlyt megtalálva, kedvem szerint szeretném élni nyugdíjas életemet. Elégedett vagyok az életemmel, boldog a családommal - összegezte. Vida T Paksi Hírnök, 2015. március 20. ■ 15
