Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-03-07 / 5. szám

Újvárosi anziksz

Ezzel a címmel jelent meg az atomerőmű üzemtörténésze, Beregnyei Miklós új helytörténeti kötete. A Paks épített környezete 1945-1990 alcímet viselő kiadvány a város II. világháború utáni épített környezetében bekövetkezett változásokat igyekszik nyomon követni. - Azért csak igyekszik, mert nem minden esetben sikerült elegendő információt összegyűjteni - mondta a szerző, akinek ez már a tizedik könyve. Beregnyei Miklós azt is elárulta, hogy a képeslapgyűjtemény - az anziksz ugyanis annyit tesz, mint képeslap - elsősorban a helytörténet iránt érdeklődő utódoknak szól. Azért készült, mert ez az időszak fehér folt, senki nem dolgozta fel, ellentétben a korábbi korszakokkal.

Információforrásként elsősorban a Tolnai Népújság - korábban

Tolna Megyei Népújság - szolgált, amely viszonylag pontosan nyomon követte egy-egy épület születését, funkcióváltását. Ezt a Paksi Hírnökben megjelent információkkal egészítette ki Beregnyei Miklós, így állt össze egyéves munka eredményeként a kézirat. Dr. Kovács Antalnál, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. kommunikációs igazgatójánál kopogtatott vele. Nyitott kapukra, támogatásra talált, könyvét ezer példányban készítette el az erőmű nyomdája. Kapott belőle az atomerőmű minden nagyobb szervezeti egysége és a város is, számolt be a szerző, aki már a folytatást tervezi. - Aki figyeli Paks épített környezetét, látja, hogy a ’90-es évektől egy új építésznemzedék kapott lehetőséget, munkájuk nyomán számos új épület született, megváltozott például a főutca

képe amellett, hogy az utcát is felújították. Ha elmegyünk egy épület előtt, jó esetben a tervezőjének a nevét tudjuk csak, mást nem -indokolta Beregnyei Miklós azt az elképzelését, hogy a ’90-es évektől napjainkig tartó időszakot is kötetbe rendezze. -ví-Természeti különlegességek az atomerőmű szomszédságában

Vincze Bálint Genuin című albuma után új természetfotókkal teli kiadványt jelentetett meg az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Az Élet a Brinyón című album

a Dunaszentgyörgyi-láperdőt mutatja be. A fotókat ezúttal dr. Kalotás Zsolt készítette csakúgy, mint a szöveget. Az ötlet azonban az atomerőmű tipográfusától,

Vincze Bálinttól (képünkön) származik, aki a tervezést, tördelést, nyomdai előkészítést végezte. O mondta el lapunknak, hogy a kiadvány előzménye egy 2012. évi kormányrendelet volt, ami természetvédelmi területté nyilvánította a Dunaszentgyörgyi-láperdőt, amit a helyiek Brinyónak is hívnak. Ez egy közel 332 hektáros, erdőkkel, lápvidékkel szabdalt terület, ami sokhelyütt szinte ősi állapotban van. - Az, hogy egy harminc éve működő atomerőmű kerítésszomszédságában egy ilyen természetvédelmi terület van, mindenki számára pozitív üzenet. Ennek apropóján kerestem meg az atomerőmű vezérigazgatóját. A menedzsment támogatta, hogy szülessen egy tanulmány, amit szakavatott, hozzáértő ember készít - idézte fel Vincze Bálint. Dr. Kalotás Zsolt Tolnán élő agrármérnök, vadgazdálkodási szakmérnök, doktori

disszertációját ornitológiái témában írta. Munkája kezdetektől a természetvédelemhez köti, a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal Madártani Intézetét vezeti. Fényképezőgépet 22 évesen vett először a kezébe, ő volt az első magyar természetfotós, akinek a National Geographie magazinban publikálták a fotóját 2002-ben.

A számos természeti különlegességet felvonultató láperdőről a szerző így fogalmaz: „A Dunaszentgyörgyi-láperdőnek, ennek a Paksi Atomerőmű árnyékában szerényen meghúzódó, kevéssé ismert, ámde sokarcú védett természeti területnek minden értékét egyetlen albumban teljes körűen bemutatni lehetetlen vállalkozás. A könyv képei csupán ízelítőt adhatnak abból a sok apróbb és nagyobb csodából, amivel az év bármely szakában az ide látogató találkozhat.” -tünde-