Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-02-21 / 4. szám

Sportos famíliák

Somodi család

A Somodi név generációk óta ismerősen cseng a labdarúgás és a kosárlabda sportágakban Pakson: Somodi András az ’50-es években a Paksi Kinizsi Sportkör futballistája, később edzője, majd két fia: Béla és András is kiváló játékos volt. Utóbbi karrierje is a Fehérvári úton kezdődött, de hamar felfigyeltek tehetségére Szekszárdon, így ifjúkorában, 17 évesen már a megyeszékhelyen az NB Il-es bajnokságban rúgta a labdát. 1974-től sorkatonai szolgálatát is itt töltötte, ahogy mondja nevetve: „13 évet voltam katona.” 1977-ben megnősült, ’79-ben Andrással, ’83-ban Csabával bővült a sportos família. 1987-ben testvére invitálására - aki akkor az Atomerőmű SE intézője volt - hazatért és a piroskék klubban folytatta pályafútását az NB III-as bajnokságban. Több sikeres szezon után karrierje utolsó állomása ugyan a Györköny volt, de a civil élet ekkor

már nagyobb hangsúlyt kapott, az aktív sportolás után a paksi atomerőműben helyezkedett el, de intézőként még mindig szolgálta az ASE-t.- Nagyon sokat köszönhetek a labdarúgásnak. Bejártam Magyarországot és külföldre is elkerültem. Nem voltam technikás játékos, de mindig lehetett rám számítani, a sérülések is elkerültek - mondja Somodi András. Közben fiai cseperedtek, és látszott, egyikük sem az „otthonülő” fajtából való. András és Csaba is kacérkodott ugyan a labdarúgással, de végül a kosárlabda lett a befutó. A mini bajnokság után a serdülő, majd az ifjúsági következett András életében, végigjárta tehát a szamárlétrát az Atomerőmű SE igazolt sportolójaként. Pályafutásában a nagy áttörés elmaradt, a felnőtt csapatba nem sikerült bekerülnie. - A klub akkor egyre professzionálisabb lett, már külföldi

játékosokat is igazolt. Nem keseregtem emiatt, tisztában voltam a képességeimmel, az NB II-ben Szekszárdon és Bonyhádon pattogtattam tovább. Emellett folyamatosan képeztem magam, és különböző tanulmányokat folytattam - idézi fel András, aki nem szakadt el az Atomerőmű SE-től. Előbb statisztikusként, majd intézőként, jelenleg pedig technikai vezetőként és utánpótlásedzőként láthatjuk a négyszeres bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes csapat szakmai stábjában.

Csaba futballkapusként kezdte, kajak-kenuval folytatta, de a társaság miatt a kosárlabdát választotta. A korosztályos együttesek után karrierje NB I-es felnőtt bajnoki és kupagyőzelmekben csúcsosodott ki. - Aki közelebbről látja a profi sportot, tudja, hogy mi jár ezzel, milyen esélyei vannak. A legnagyobbaknál kiegészítő ember voltam.

A képességeimet és a profi sportolói életet mérlegre tettem, és megbizonyosodtam arról, hogy nem ez lesz a jövőm - fogalmaz. Egy idő után már tudatosan készült a civil életre, szeretett sportága megmaradt hobbinak, gépészmérnöki diplomát szerzett, jelenleg a paksi atomerőmű üzemirányítási osztályán blokkügyeletesként dolgozik.

Az interjú végén természetesen a legifjabb Somodiakról is értekezünk. András nagyobbik fia, Andris hatéves, a sportok terén „mindenevő”. A kisebbik fiú, Barnabás lapszámunk megjelenésének időpontjában 19 napos. Csaba kislánya, a 16 hónapos Jázmin a riport alatt András papa házában rendületlenül tekézett és egy-egy sikeres gurítás után boldogan tapsolt. Nem meglepő, hogy egy sportos família tagjainak izgő-mozgó csemetéi vannak. Pár év, és talán már róluk is írhatunk. Faller G.