Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-12-12 / 24. szám

Ahol kétszer is ünnepük a karácsonyt Visken kétszer ünnepük a kará­csonyt, egyszer decemberben, ahogy nálunk is, egyszer pedig január 6-án, 7-én, a Julianus­­naptár szerint. Szajkó Károly polgármester, aki 2006 óta áll a város élén, azt mondja, ez a városvezetésre semmilyen kü­lön feladatot nem ró, megün­­neplik ezt is, azt is. Elárulta, azt mindig izgatottan várják, hogy melyik időpontban esik a hó, ukránok, magyarok versenge­nek, mert azt tartják, hogy a Jóisten arra a karácsonyra küld havat, amelyik az igazi. - Ka­rácsonyfát állítunk a központi téren, a központot kicsit ki is díszítjük, mikor hogy jut, gyűj­tést rendezünk a gyerekeknek, szegényeknek - tért vissza az ünnephez. A karácsonyfa de­cember közepétől január végé­ig, sőt néha február közepéig áll a központban. Az ünnepváró összejövetel december 18-ra van meghirdetve, de a műsor­ról még zajlanak az egyezteté­sek - ismertette a városvezető, aki szerint több százan ösz­­sze szoktak ilyenkor gyűlni. A programban, gyűjtésben a ci­vilszervezetek, a jótékonysági alapítvány és a Visk Tv jeles­kednek. Visken 55 százalék a magya­rok aránya, de, ha a kültelke­ket, Fenest, Rákost, Sajánt és Mogyoróst is hozzávesszük, 45 százalék. Saján kedvelt üdülő­hely, ott ünnepekkor telt ház van egyébkor is, de most kü­lönösen, mert sokan „áttele­pültek” Ukrajna háborús öve­zetéből. Nem véletlen Szajkó Károly karácsonyi, újévi jókí­vánsága: - Azt kívánom, hogy a háború befejeződjön, hogy békés életet tudjunk élni, per­sze jólétet, bőséget és legjobban egészséget kívánok minden­kinek - fogalmazott. Hozzá­tette, Visk és Paks kapcsolatát illetően azt szeretné, hogy az lehetőleg megerősödjön. - A paksi embereknek is boldogsá­got, egészséget kívánok, és azt, hogy szeressék a viskieket. Mi is szeretjük őket - fűzte hozzá. Paks Kárpátalján fekvő testvér­­városának első embere azt is el­árulta, hogy náluk szerencsére együtt lesz a család. Lánya, aki a magyar iskolában igazgatóhe­lyettes, velük él, fia Ungváron, de minden hétvégén hazaláto­gat. így lesz ez karácsonykor is, amikor hal, töltött káposzta, rántott hús, fasírt, sőt még ra­kott krumpli is kerül az asztal­ra. Utóbbinak semmi hagyo­mánya vagy éppen jósló ereje nincs, egyszerűen csak azért, mert az a család kedvence. Danes Éva, a Paksot többször megjárt pedagógus arról mesélt lapunknak, hogy az iskolában mindig közösen készülnek a gyerekekkel, kidíszítik az is­kolát, műsorral búcsúznak el egymástól a téli szünet előtt, ilyenkor betlehemes jeleneteket is előadnak. Régen, a rendszer­­váltás előtt nem volt így, hiszen hivatalosan nem ünnepelhettek az ortodox karácsonytól eltérő időpontban, és iskolai szünetet sem tartottak. - Az első kará­csony nagyon szép volt - em­lékezett vissza. Arra is kitért, hogy az ukránok és a magyarok sok mindent átvesznek egy­mástól, különösen a vegyes há­zasságok esetében. A szokások, mint mondta, náluk, Visken is változóban vannak: régen né­hány nappal karácsony előtt tartották a disznótort, hogy finom, friss étel kerüljön az asztalra, sült kolbász, oldalas, töltött vagy éppen kolozsvári káposzta. Hagyomány volt, de már kiveszőben van a betlehe­­mezés, kántálás szokása is, tette hozzá. Jenei Károly református lelkész, aki szintén gyakori vendég Pak­son, arról számolt be lapunknak, hogy családjában élő hagyo­mány a kántálás. A szentestei istentisztelet után a nagyszülői háznál kezdve, majd a rokonsá­got végigjárva adják át egymás­nak jókívánságaikat, egyházi énekeket énekelnek. - A kán­­tálással megfertőztük a ruszin ukránságot, náluk ez nem volt szokás. Fogyóban van, de pá­ran még tartják a betlehemezést is - vázolta a lelkipásztor, akit idén minden eddiginél jobban foglalkoztat a legszűkebb család közös ünnepe, hiszen ez az első alkalom, amikor kislányukkal, a tíz hónapos Mónikával együtt várják az ünnepet. Más érzéssel olvassa a karácsonyi történetet, másként járja át a gondolat, hi­szen most érzi igazán, mennyire az övék is ez a csoda, árulta el. Arról is beszélt, hogy karácsony estén a hívekhez szólni sem olyan, mint máskor. - Olyan­kor ezerkétszázan, ezerötszázan is összegyűlnek, állnak a sorok közt és az udvaron is. Olyan­kor nagyon ritka a levegő ott, a szószéken. Át is járja, meg is hatja az embert, nagyon lélek­emelő tud lenni - érzékeltette Jenei Károly. Arról is szót ejtett, hogy természetesen náluk is ta­pasztalható az elanyagiasodás, hiszen a „butaság nem kér vízu­mot”. Versengenek az emberek a házak cicomázásában, abban, hogy ki kap értékesebb aján­dékot. - Azt gondolom itt is a mérték a fontos. Nem számít, kinek hány emeletnyi a kará­csonyfája, mennyi dísz van raj­ta, csak ne takarja el a lényeget, ne feledkezzünk meg az ünnep okáról. Régi papi mondás, de örök érvényű: megszülethet Krisztus százszor is rajtad kívül, ha benned egyszer sem - össze­gezte Jenei Károly. Vida Tünde TEIT kalocsai látogató­központ (Szent István király út 35.) nyitva tartása: H-Cs: 8-16, P: 8-12 óráig, Ebédszünet: 12-13 óráig Paksi Hírnök, 2014. december 12. ■ 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom