Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-10-17 / 20. szám

Az aradi tizenhármakra emlékeztek a Duna partján „165 éve ezen a napon, Aradon kivégeztek 13 magyar honvéd­tisztet és Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt. Az volt a bű­nük, hogy harcoltak a magyar szabadságért az osztrák császári, meg az orosz cári sereg ellen. A kivégzettek hőssé nemesedtek az idők folyamán, a nemzet sze­rető emlékezetébe fogadta őket. Mert egy nemzetnek lelke is van, nemcsak kormányzása.” - ezekkel a gondolatokkal kezdte emlékező beszédét Tell Edit, a 2010-2014-es ciklus alpolgár­mestere október 6-án a nemze­ti összetartozás emlékművénél rendezett városi megemlékezé­sen. Rámutatott: az a legfonto­sabb egy nemzet életében, hogy ebből a tragédiából levonja a mindenkori, jelenre vonatkozó következtetéseket, amelyeket figyelembe vehetünk, felhasz­nálhatunk. Mindenekelőtt azt, hogy egy nemzet csak akkor maradhat fenn, ha van lelke, vannak eszméi, értékei, jellemző szokásai, ha becsüli önmagát, ha képes arra, hogy megkülön­böztesse magát másoktól. Egy nemzet akkor lehet életre való és sikeres, ha nemcsak dolgozni, hanem szervezni is képes az éle­tét, ha saját működési szabályait maga alkotja, és azok mentén akar és tud élni. Egy nemzetet akkor becsülnek és tisztelnek, ha képes áldozatokat is hozni. Ha vannak olyan tagjai, akik nem­csak küzdeni képesek, de tudá­sukat, vagyonukat, vagy akár életüket is képesek a nemzet érdekében odaadni, feláldozni. Akiknek a példája nem csak rö­vid szalmaláng-fellobbanásokra lelkesít, hanem tartós jelzőtűz­­ként világítja be a nemzedékek előtt a követendő utat. Kiemel­te, hogy a mi egyik legnagyobb közös örökségünk és értékünk a gazdag történelmünk. Ismer­nünk kell, tanulni, erőt meríteni belőle. Addig van remény az or­szág, a nemzet fennmaradására, amíg sokunk együttes élménye lehet egy nemzeti ünnep, amíg van eszme, melynek parazsánál, melegénél összegyűlhetünk, s amíg van kivel összegyűlnünk. A beszédet követően az esten megjelentek meggyújtották az emlékezés, a tisztelet és a hála lángjait. Kohl Gyöngyi Fejezetek Dunakömlőd történetéből „Hegedűs János munkájának köszönhetően rövidesen elkészül a Dunakömlőd történelmi múltjával foglalkozó monográfia” - írta meg a Paksi Hírnök még 2005 áprilisában. A Du­­nakömlődért Egyesület több szerzőt kért fel a munkára, ám Hegedűs János végül egyedül maradt a feladattal. Időközben megszűnt a ci­vilszervezet, így az elkészített terjedelmes kéz­irat a fiókban pihent, míg a paksi önkormány­zat támogatásával idén októberben végre megjelent az ebből összeállított Fejezetek Du­nakömlőd történetéből című kötet. A Duna­­kömlődi Faluházban tartott könyvbemutatón elhangzott: a szerző történelem iránti érdeklő­dése már gyermekkorában megmutatkozott, az iskolában kedvenc tantárgya volt, később amatőr régészként is kutatott. A település tör­ténetének kutatása számára akkor kezdődött, amikor először olvasott Schilling Rogertől, s az idő múlásával egyre inkább mélyült érdek­lődése. A nyugdíjas erdész elmondta, hogy a dunakömlődiekben sok kérdés felmerülhet te­lepülésük történetével kapcsolatban, amelyek­re immár megtalálhatják a válaszokat a közel kétszáz oldalas könyvben. Hozzátette, hogy középiskolás kora óta jelennek meg versei, novellái újságokban, de könyvet még nem írt, így a legnagyobb öröm, ami csak érhette, hogy a Fejezetek Dunakömlőd történetéből című könyvet a kezében tarthatja. -gyöngy-Hegedűs János Fejezetek Dunakömlőd történetéből Paksi Hírnök, 2014. október 17. ■ 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom