Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-09-19 / 18. szám

Sport Megmozgatták a várost Minden rekord megdőlt az idei Atomfutá­son, a távokat összesen 1236-án teljesítették. A futók 3,7,14,24,31, valamint 50 kilométe­res távok közül választhattak. A 7 kilométeres BrutálAtom pálya akadályai valóban brutá­lisra, de nem teljesíthetetlenre sikeredtek.- A futók állítják, ekkora nézőtömeg, ilyen zenés frissítőállomások talán sehol nem vol­tak az országban. A befutónál az első célba érkezőt és az utolsót is hatalmas tömeg várta. Egyedül 3,5 kilométeren nem történt csúcs­döntés - összegzett a verseny végén Scheffer István főszervező. Hozzátette: - Egészséges versenyszellem uralkodik Pakson, az edzé­sek során azt tapasztaltuk, hogy sokan sze­rettek volna nevezni, de nem tudták, hogy melyik távot válasszák. Amit javasoltam, azt kevesellték, és a felkészülésbe még több energiát fektetve rátettek egy lapáttal. A célt, hogy minél több embert megmozgassunk a városban, ismét elértük.- Az idei a harmadik év, hogy az Atomfutás csatlakozott a Kenyér-, hal- és borünnephez- tudtuk meg Czink Dórától. A városháza tu­risztikai referense hozzátette: minden évben újítanak, idén például a Női Életmódváltó program és számos gasztronómiai különleges­ség szerepelt újdonságként a kínálatban. Faller Gábor B.WWW Először indult 50 km-en, meg is nyerte Az Atomfutás keretében ren­dezték az 50 km-es ob-t is. Hat férfi és három hölgy vállalkozott arra, hogy lefussa a félszáz ki­lométeres távot. Egyetlen pak­si volt köztük, Kiss-Prantner Krisztina, aki még másnap is, amikor lapunk megkereste, szinte eufórikus állapotban volt. Lelkes beszámolójából kiderült, hogy nagyon kemény próbatétel volt, beleértve a felkészülést is, de meghatározó élmény. Kriszta az Energetikai Szakközépiskola pedagógusa, két fiú és egy kis­lány édesanyja. Tavaly lefutotta a maratont. Ez volt a második alkalom, s akkor úgy gondolta, hogy egyben az utolsó. Megígér­te családjának, hogy nem vállal­kozik rá többet. Amikor hírét vette, hogy Scheffer István arra készül, hogy Paksra hozza az 50 km-es országos bajnokságot, je­lezte neki, hogy indulna. István, akiről köztudott, hogy min­denkit igyekszik futásra ösztö­nözni, egy órán át győzködte, hogy tegyen le erről a tervről. Öt héttel az Atomfutás előtt újabb „meccs” játszódott le köz­tük, Kriszta jelentkezni akart, Scheffer István pedig le akarta őt beszélni, sőt - mint Kriszta ne­vetve elárulta - még írásos bele­egyezést is kért a családjától. Az általa javasolt egy hét gondol­kodási idő letelte után viszont mindenben segítette. Hétről hétre edzéstervet készített szá­mára, aminek eredményeként ugyanannyi energia befekteté­sével sokkal többet haladt a fel­készülésben. Mindezzel együtt, ha előre látta volna az egyhavi edzéstervet, valószínűleg le­mond a tervéről. Egy hónap alatt 400 km-t futott, előfordult, hogy számára szinte ismeret­len emberek kérdezték tőle, jól van-e, annyira fáradt volt. A kétkedőket, köztük a néha ben­ne felébredőt is, azzal hárította, hogy 42 kilométert már teljesí­tett, azzal nem volt gond, az a maradék pár kilométer is menni fog. Igaza lett. Olyannyira ment, hogy elsőként ért célba. Két vér­beli ultramaratonista hölgyet utasított maga mögé. Az utolsó körig - negyvenkilencet kellett megtenniük - nem tudta, hogy vezet. Amikor ennek tudatában „megmászta” a Kishegyi utat, már nagyon boldog volt, saját bevallása szerint mosollyal az arcán futott be a célba. Örömét tetézte, hogy egyik fia - aki a lebonyolításban segített - akasz­totta az érmet a nyakába. Férje és másik két gyermekük szintén ott volt az indulók között külön­böző távokon. Kriszta azt mondja, család­ja támogatása nélkül tényleg nem sikerült volna, számukra is kemény volt a felkészülés. Hozzátette, hálával tartozik az Atomcsigáknak, akikben na­gyon jó edzőpartnerekre talált, a Scheffer házaspárnak és azok­nak, akik a felkészülés és a futás alatt segítették és biztatták. Vida Tünde 26 ■ Paksi Hírnök, 2014. szeptember 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom