Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-01-24 / 2. szám
Sportos famíliák A Török család Gyermekként, indiánok életét bemutató könyveket olvasva döntött úgy Török István, hogy kipróbálja a kenut. Azt gondolta, a Szentendrei-sziget környékét bejárva hasonló romantikában lesz része, mint olvasmányai során. Mivel az úszástudása nem volt megfelelő, így először hétévesen, a Budapesti Vasutas Sport Clubnál úszásra jelentkezett, ám hiába a nagyszerű edzők, köztük az olimpiai bajnok Székely Éva, vagy a társak (Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó), a medence monotonitása nem ragadta meg. Ezután átigazolt a Központi Sportiskolába, kipróbálta a kenut. A remélt romantika elmaradt, pontosabban a versenysport mellett csak akkor került elő, amikor többedmagával túrázni ment. A versenyzés viszont szenvedéllyé vált, a számos érem mellett az olimpiai, világbajnoksági részvétel mégsem jött össze. Sokáig nem találta a választ a miértre, hiszen úgy érezte, mindent megtett azért, hogy sportkarrierje teljes legyen, tisztességtelen eszközökhöz sosem folyamodott. A magyarázatot csak tíz évvel ezelőtt kapta meg: a sportembernek pár évvel korábban futás közben szívritmus-problémája lett, az intenzív osztályt is megjárta, majd később hasonló zavarok után négy és fél órás szívműtét következett Papp Lajos professzor vezetésével. Ekkor derült fény egy születéskori rendellenességre - ez adta a magyarázatot: szíve sosem tudott a megfelelő pulzusszámra felpörögni, ezért maradt le a nemzetközi eseményekről, hiába végzett tíz kilométeren vagy akár ennél hosszabb távokon rendre az elsők között, a rövidebb etapokon nem tudott megfelelően teljesíteni. Az élet azonban kárpótolta, és visszatért mindaz, amire gyermekként mindig is vágyott: a romantika. 1989 nyarán 101 nap alatt 3500 kilométert teljesítve, fél térden egészen Írországig kenuzott, majd a sikeren felbuzdulva már az óceánra vágyott. Az atlanti expedícióra 1996-ban indult, de a dakari indulást követően 50-60 kilométer megtétele után a navigációs rendszer teljes összeomlása miatt visszafordult. Két évvel később már újra vízen volt, cél Portugália, a Lisszaboni Expo. Innen tervezte a következő Atlanti-óceán-átkelést, ám egészségi állapota miatt és anyagi fedezet híján feladta tervét.- Aurélban minden megvan ahhoz, hogy kiváló versenyző legyen! - mondja István 17 éves fiáról, aki (ki hinné) szintén a kenu megszállottja. Réli az Atomerőmű SE sportolója, az Energetikai Szakközépiskola 11. osztályos diákja, tudja, hogy munka nélkül nincs siker. Pedig az ifjonc korábban öt évig karatézott, majd a labdarúgással próbálkozott, kenuzni semmiképp sem akart. Tízévesen, egy nyári tábor alkalmával mégis az ASE kajak-kenu szakosztályánál kötött ki. Az első pár év Feil Imre vezetésével, a kenu megszerettetésével telt. 2011 őszén már egyre jobb edzéseredmények jelezték, Török Aurél bizony jó úton jár. Egy évvel később, immár Bedecs Ferenc irányításával Koleszár Zoltánnal elkezdődtek a páros tréningek, és rögtön az élmezőny nyomában találták magukat. Ennél jobb inspiráció nem kellett, kemény felkészülés után 2013-ban korosztályos Európabajnokságon Portugáliában párosban második hely, egyéniben hatodik, majd a győri Dóczé Patrikkal párosban az olimpiai reménységek versenyén 1000 méteren második, 500-on negyedik hely következett. Teljesítményével kivívta az ifjúsági válogatottban való részvételt, ami további lendületet ad neki. Aurél 2014- ben a franciaországi síkvízi Európa-bajnokságra és a szlovákiai maratoni Eb-re szeretne kijutni, valamint a maraton világbajnokságra, amit az Amerikai Egyesült Államokban rendeznek, de tervben van az U23-as válogatott behívója is. Istvánt a rendszeres mozgás mellett jelenleg a könyvírás gondolata foglalkoztatja. Az írországi túráról a Fél térden Írország messze van című mű rögtön a hazatérés után megszületett, és nem szeretné, ha a dakari és a portugál túra élményei és tapasztalatai a feledés homályába vesznének. Faller Gábor
