Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-06-06 / 11. szám
Negyven éve a szorítósarokban Ritka jubileumhoz érkezett Feil Ádám, a Paksi SE ökölvívóedzője: 1974 májusa óta, immár negyven éve oktatja Pakson a sportágat az utánpótlás- és felnőtt versenyzőknek. Az amatőr mellett belekóstolt a profi világba is, együtt dolgozott a ’80- as évek paksi aranycsapatával és Bognár László világbajnoki győzelmeinél is ő állt a szorítósarokban.- Hogy kezdődött sportolói pályafutása?- Mindig erős fizikumú ember voltam, már fiatal koromban is ökölvívó akartam lenni, de a szüleim nem engedték. Seregélyesen tanultam mezőgazdasági gépszerelőnek, az iskola után a Dunaújvárosi Vasműben helyezkedtem el. A Kohászban kezdtem el bokszolni, mindjárt a felnőttek között, ami óriási hátrányt jelentett azokkal szemben, akik már gyerekkorukban kesztyűt húztak. Ennek ellenére fél év alatt beverekedtem magam az NB I/B-s csapatba, a Budapesti Vasas Dinamó ellen debütáltam a 71 kg-s súlycsoportban. Aztán elvittek 27 hónapra katonának Nagykanizsára, ott az NB II-ben bunyóztam, de már a 75 kg-ban. A testsúlyom akkor már 81-82 kg volt, így minden héten 6-7 kilót le kellett adni a meccsig. Vasárnap a mérkőzés után aztán irány a cukrászda, 15 krémessel kezdtem. Persze hétfőn már megint nem ettem vacsorát.- Leszerelése után az ökölvívás mellett más sportágak is bejöttek a képbe. Hogy sikerült összeegyeztetni?- A konzervgyárban, a tmknál helyezkedtem el, és szabadidőmben az FMSZ-nél bunyóztam, a Paksi Kinizsiben megyei szinten kézilabdáztam és Dunakömlődön megye kettőben fociztam. Ez 1968-tól jó pár évig tartott. Az ökölvívóknál Takács Gyuszi bácsi volt az edzőnk, jártunk hírverő meccsekre, nekem jól ment, nyertem őket sorban. A fiatalok közül is sokan szép eredményeket értek el, Sumitz Árpi válogatott is volt. Imádtam a sportot, volt, hogy vasárnap előrehozattam a bokszmeccsemet három órára, hogy négykor már pályára léphessek Dunakömlődön. Jól emlékszem, hogy egy óriásit meccseltem a ringben, majd mentem focizni, ahol felugrottam fejelni, és összefejeltem a saját játékostársammal Niki „Csokival”. Pályafutásom során soha sem ütöttek ki, de akkor végem volt, eldőltem, mint a zsák.- Hogy kezdődött az edzői pályafutás?- Megnősültem, abbahagytam a bunyót. Gyuszi bácsinak segítettem, aki akkor már betegeskedett, és 1974 májusában felkértek, hogy vezessem az edzéseket. Addig csak bokszoltam, nem nagyon tudtam, hogy kell gyerekekkel foglalkozni, meg a többi egyéb tennivalót intézni, ezért megkértem Pintér Feri barátomat, hogy segítsen a csapat körüli munkában. Ekkor már a PSE kötelékében voltunk, és a Fehérvári úti csarnokban edzettünk. Egyedül voltam edző, így ha két verseny volt egy időben, akkor Feri ment például Erős Lajossal (aki nálunk lett serdülő magyar bajnok, majd eljutott egészen az Eb-ezüstig és az olimpiai ötödik helyig) - az egyikre, én a másikra.- A nyolcvanas évek a paksi ökölvívás aranykora, kik voltak a részesei?- Sokan. Bekerültem az atomerőműbe dolgozni, és megkerestük Pónya Józsi bácsit, hogy segítsen, tudtuk, hogy imádja az ökölvívást. Segített is, de ő a legjobbat akarta. Folyamatosan erősödtünk, az ország legjobb csapata lettünk, 1987-88-89- ben megnyertük a csapatbajnokságot. Válogatottak sora öklözött akkor Pakson: Szujó Jancsi, Dudás Miska, Feri Jancsi, Magyar Pista, Erős Lajos, Szőke Tibi, Torma Attila, akkor került ide Kajtár Laci is. Ifiben is kellett csapatot állítanunk, és mivel abban a súlycsoportban nem volt emberünk, Erdei „Madár” Zsolt is bokszolt nálunk kölcsönben, de erősítette a csapatot a moszkvai olimpia bronzérmese Váradi Jancsi és az olimpiai 9. Bognár Laci is. Az egykori 2-es iskolában például a Papp László vezette magyar válogatott is kötelek közé lépett a csehek ellen. Nagyjából a ’90-es évek közepéig tartott ez az állapot, akkor ért véget az aranykorszak.- Belekóstolt a profi életbe is, milyen emlékeket őriz?- Bognár Lacival megjártuk Dél-Afrikát, az USA-t és Európa számos országát. Nagyon nehéz volt, nem tudtunk nyelveket. Ismét megkerestem Pintér Ferit, hogy segítsen, az ő hathatós közreműködésével sikerült összehozni Győrben 2004. december 18-án Bogesznek az IBC világszervezetnél a világbajnoki döntőt. Laci akkor élete meccsét vívta, és győzött a kenyai Kilu ellen. Szolnokon 2005 márciusában Kirko Kirkorov ellen az IBU övét hódította el, amit a paksi gálán védett meg. De felejthetetlen Kalocsai „Kacsa” Zoli világbajnoki döntője Grigorjan ellen, amit a rosszul rögzített fogsora miatt vesztett el.- Eljutottunk a jelenig, mi a helyzet ma a PSE ökölvívóinál?- Leginkább csak az utánpótlással foglalkozunk, van közöttük magyar bajnok. Felnőtt versenyzőnk nem nagyon van, azelőtt tudtunk munkahelyet szerezni, most nem. Az, hogy negyven éve edzősködöm, sok mindenen múlt, köszönettel tartozom azoknak, akik idehoztak, segítettek az amatőr és a profi idők alatt. Hogy meddig csinálom még? Nem tudom, nemcsak rajtam múlik. Kovács József Szép eredményt értek el a paksi versenyzők a 64. Bornemiszsza Gergely Ökölvívó Emlékversenyen Egerben. A viadalon, ami válogató is volt egyben a junior és az ifjúsági ökölvívók számára, 46 klub 206 indulója vett részt. Az erős mezőnyben a junior korú Líbor Sándor ezüstérmes lett az 50 kg-osok között, míg az ifjúsági korosztályban Kovács János (49 kg) a második, Horváth Patrik (52 kg) pedig a harmadik helyen végzett. 18 ■ Paksi Hírnök, 2014. június 6.
