Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-04-18 / 8. szám
Sportos famíliák A Búzás család Búzás Attila, Búzás Tamás, Szabó János. Három fivér - egy sport. Paks és a térség labdarúgásának meghatározó személyiségei ők. Attila tehet mindenről. A legidősebb testvér gyermekként a televízióban az argentin kiválóságot, Maradonát látta futballozni. - Nem tudom, hogy ki volt a riporter, de olyan elismeréssel és lelkesedéssel közvetített és beszélt a futball világáról és Maradonáról, ami felkeltette az érdeklődésemet - mondja Attila. 1985-ben igazolt a Paksi SE-be, edzője Kohl József volt, aki még inkább arra ösztönözte, hogy labdarúgó legyen. A zöld-fehérek felnőtt együttesében Porga István cseleit és góljait csodálta. Ifjúkorában Pintér Ferencnek köszönhetően kedvenc csapata, a Budapest Honvéd serdülő kettes együtteséhez került, első felnőtt mérkőzését viszont az Atomerőmű SE-ben játszotta. NB I-ben a Diósgyőr színeiben debütált, de a legmagasabb osztályban Sopronban, a Kispest Honvédban, a Dunaferr SE-ben és a Paksi FC-ben szerepelt. Alacsonyabb ligákban Marcaliban, Bölcskén, Hartán és Dunaszentgyörgyön játszott, emellett tudatosan készült az edzői karrierjére. A pro licences edzői oklevéllel rendelkező szakember jelenleg az NB III-as Bölcske SE szakmai igazgatójaként csapata osztályban maradásáért dolgozik. Szintén ebben a pozícióban a Dunaújvárosi Főiskola futsalcsapatának NB I-be jutásán is munkálkodik. Büszke a pályán elért eredményeire, de gyermekeire a legbüszkébb. Tamás is a labdarúgást választotta, pedig gyermekként a kajakot és a karatét is kipróbálta. Tízévesen az Atomerőmű SE korosztályos csapatában kezdett futballozni, felnőttként Dunakömlőd, Bölcske, Bogyiszló, Györköny, Dunaföldvár, végezetül pedig ismét Dunakömlőd következett, e gárdával a Tolna megyei másodosztály megnyerésére készül, ami egyszer már sikerült neki ezzel a klubbal. Szabó János az MVM-Paks csapatával jelenleg az NB I-ben, vagyis az OTP Bank Ligában küzd az élvonalbeli tagság megőrzéséért, de egyszer szeretne „A” válogatott lenni és kipróbálná magát külföldi bajnokságban is. Janó ötéves korában húzott először futballcipőt, természetesen azért, mert mindkét testvére focizott. Ő is, ahogy két fivére egész karrierje során élvezhette a szülők támogatását. Tamáshoz hasonlóan az Atomerőmű SE volt a nevelőegyesülete, innen a Paksi FC-hez igazolt, majd rövid siófoki kölcsönadás után ma már ismét a zöld-fehér Jdubban bizonyít. A 2009-es U2o-as világbajnokság bronzérmére a legbüszkébb, de vetekszik ezzel a 2011-ben a Pakssal elért bajnoki második helyezés, valamint a szintén ebben az évben elért Ligakupa-győzelem is. - Mindkét testvéremnek van olyan erénye, amire, ha majd befejezik pályafutásukat, emlékezni fogok: Tamásnak nagyszerű bal lába van, Janó pedig védőként kiemelkedő lendülettel segíti a támadásokat - fogalmaz elismerően Attila. - Egy-egy fontosabb, érdekesebb mérkőzést követő családi eseményen annyira bele tudunk merülni a fociba, hogy a lányok gyakran szóhoz sem jutnak. Néha össze is szoktunk szólalkozni, hiszen olykor mindhárman más véleményen vagyunk, de ez normális. A legvége mindig átmegy egymás zrikálásába, piszkálásába, aztán egy jót nevetünk az egészen - mondja János, az „ifjú titán”, akinek párja, Kindl Carmen a paksi női futballcsapat erőssége. - Sajnos egyre ritkábban találkozunk, de ha személyesen nem is, telefonon tartjuk a kapcsolatot. Boldog vagyok, hogy ilyen testvéreim vannak - teszi hozzá Tamás, aki egyéves kisfiát szeretné a sport szeretetére és fontosságára nevelni. Végezetül arra a kérdésre, hogy a Paks NB I-es lesz-e a következő szezonban, egyhangú igen a válasz, de a legtapasztaltabb testvér reakciója mindenképp leközlendő: - Ha sok jó ember egy közös célért képes saját önös érdekein felülemelkedni és összefogni, akkor abból csodálatos eredmények születhetnek. Faller Gábor 16 ■ Paksi Hírnök, 2014. április 18.
