Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-01-10 / 1. szám
(Folytatás a 12. oldalról) A gyermekintézmény először három, majd négy csoporttal működött, számuk 2007-től ismét három lett, a 2013/14-es nevelési évet pedig kettővel kezdték, az egyik német nemzetiségi csoport. A jól felszerelt, tágas udvarú gyermekintézményben nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományok ápolására és rengeteg érdekes, színes programmal várják a gyerekeket. Az októberi jubileum alkalmából kiállítást rendeztek fotókból, illetve tárgyi emlékekből, felavatták a szülők által készített és az épületre elhelyezett napocskát, valamint egykori óvodásaik adtak műsort. Éppen lapunk 2013. novemberi második lapszámának megjelenésével egy időben ünnepelte alapításának tizedik évfordulóját a Paksi Chen Stílusú Taiji Quan Sportegyesület. A rendszeres edzések mellett idén is volt a társaságnak egy háromnapos szemináriuma, illetve egyhetes edzőtábort is tartottak. Vájer Attila oktató elmondta, hogy idén új termet kell találniuk, illetve biztosítani a versenyeztetést. Szeretnének olyan eseményeken is megjelenni, amelyek a tajcsihoz is kapcsolódnak, tehát egészségmegőrzésről szóló, művészeti és sportprogramokon. Az év utolsó hónapjában is hírt adhattunk egy szép születésnapról: 1978 novemberében adták át a paksi Munkás Művelődési Központot, amely 2012-től Csengey Dénes nevét viseli. (Az épülettől elválaszthatatlan szervezeti forma is változott, ma Paksi Közművelődési Nonprofit Kft.) A születésnapi ünnepi esten a város nevében Teli Edit alpolgármester köszöntötte a kultúra központjának egykori és jelenlegi vezetőit, dolgozóit, megköszönve a kultúra iránti elhivatott munkájukat. Ahogy az alpolgármester is utalt rá beszédében, az ünnepnap délelőttjén szűkebb körben is felidézték a 35 évet. A kultúrköszöntő ünnepség keretében kiállítás nyílott Decsi Kiss János textilképeiből, majd a napot jubileumi operettgálával zárták. Kohl Gy. A 2013-as év díjazottjai Nem volt gyermekkori álma a rendőri pálya, ahogy az sem, hogy Magyarországtól távoli helyeken teljesítsen szolgálatot. Mégis mindkettőt elmondhatja magáról Koloh Tamás, a Paksi Rendőrkapitányság technikai alosztályának vezetője, a Paks Közbiztonságáért díj tavalyi kitüntetettje. Bár édesapja rendőr volt, nem ez vezérelte a pályaválasztásban. Magyar szakra készült Szegedre, de beadta jelentkezését a Rendőrtiszti Főiskolára is, ahova a sokszoros túljelentkezés ellenére felvételt nyert. Pályafutását Fejér megyében kezdte, teljesített külszolgálatot a Sinai-félszigeten, később egy újabb misszióval közel egy évet Grúziában. A paksi kapitányságon jó tíz éve dolgozik, és családos emberként már nem vágyik újabb utazásra. A Gyermekeinkért Díjat Till Józsefné és Báthoryné Borsai Éva vehette át a városi pedagógusnanon. Till Józsefné eredetileg jogi pályára készült, ám végül a pedagóguspályát választotta, amit soha nem bánt meg. Első munkahelye a Dunaszentgyörgyi Általános Iskola volt, majd a mai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola elődintézménye. 2000-től a Vak Bottyán Gimnáziumban szaktanárként, osztályfőnökként és munkaközösség-vezetőként tevékenykedett. A három iskola összevonásával létrehozott II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolát 2004-től 2013-as nyugállományba vonulásáig vezette. Hiszi, hogy sok esetben megtalálta azt a kulcsot, amivel a diákokhoz vezető ajtót ki tudta nyitni, és így segíteni abban, hogy kibonthassák mindazt, ami bennük rejlik. Báthoryné Borsai Éva már jóval a pálya- I választást meg- I előzőén tudta, * hogy gyermekekkel szeretne foglalkozni. Diploma után a Bezerédj Általános Iskolában kezdett dolgozni, s egy rövid kitérőtől eltekintve máig ott pedagógus. Munkáját harmincnegyedik esztendeje végzi töretlen lendülettel, odaadással. Az eltelt évek alatt maga is visszaült az iskolapadba, képezte magát. Több mint tíz éve látja el a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat az iskolában. Mint mondja, a gyermekek tantárgyi tudásának gyarapítása mellett nagy hangsúlyt fektet nevelésükre. Ha valamilyen nehéz helyzet adódik, általában az életből vett példával magyarázza el tanítványainak, mi lehet a megoldás. Böcz Zoltánná, a Városi Rendelőintézet szakasszisztense a Pongrácz Sándor-díj 2013-as kitüntetettje. - Cila volt az én jobbik felem. Tette a dolgát, csendes, visszahúzódó volt, a háttérben pedig mindig fáradhatatlan. Olyan, aki munkáját nagy elhivatottsággal, szorgalommal végezte - mondta róla egyik kolléganője, akivel harminc évig dolgozott együtt. Böcz Zoltánná először általános asszisztens és csecsemőgondozó, majd szülésznő, később üzemi ápoló képesítést szerzett. Pályáját a paksi Járási Szülőotthonban kezdte, amelynek bezárása után az üzemegészségügy területén dolgozott. 1990-től tavalyi nyugállományba vonulásáig a Városi Rendelőintézet nőgyógyászati szakrendelésén volt asszisztens. - Biztatni egy édesanyát a vajúdás alatt, részese lenni egy új élet születésének, ennél szebb talán nincs is a világon - fogalmazott. A képzőművészet vonzotta, ám végül édesapja tanácsára, a biztosabb jövő reményében az építészmérnöki pályát választotta a Pro Urbe-díjjal elismert Horváth András. A város főépítésze a szakma alapjait első munkahelyén a PÉCSITERV Rt.nél szerezte. 1996-ban nyitotta meg Patartics Zorán kollégájával pécsi irodáját. Építészként fontosnak tartja a hagyományos értékek és a hozzájuk adott újak harmóniáját, a funkciók szerves egységét, olyan épített környezet kialakítását, amelyben az emberek jól érzik magukat, s úgy látja, hogy a városvezetés is erre törekszik. Az eltelt évek alatt a város a főépítész szívéhez nőtt, vállalt feladatai életének fontos részévé váltak. Bár a megbízási szerződéssel dolgozó főépítész nincs minden nap Pakson, kapcsolata a várossal, a lakossággal napi szintű. Tizennyolc településen, ötvenkilenc kollégával lát el alapszolgáltaatwn i tási feladatokat 2011 januárjától a Paks Kistérségi Alapszolgáltatási Központ, amelynek vezetője, Borbás László vehette át a Segítő Kéz kitüntetést 2013-ban. Pályaválasztás előtt állt, amikor az országban elsőként elindították Szekszárdon az általános szociális munkás szakot, így valóra váltva ifjúkori elhatározását, miszerint valamilyen segítő szakmában fog dolgozni, jelentkezett. Friss diplomásként kezdett dolgozni Pakson, az akkor szervezett Házi Szakápolási Szolgálatnál. 1997-ben kérték fel a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetésére, a szakmai tevékenység megszervezésére. László azt mondja, hogy elégedett ember, de soha nem megelégedett, mert megoldásra váró feladatok mindig vannak. -kgy-Paksi Hírnök, 2014. január 10. ■ 13