Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-03-21 / 6. szám
Közösség a Társadalmi Igazságosságért Lehet Más a Politika Eszenyi Gábor Harmat Gabriella Eszenyi Gábor vagyok, 42 éves, egy gyermekem van, 4 éves kisfiú. Minősített-hegesztő a végzettségem. A szakmámnak köszönhetően bejártam a világ számos kontinensét és országát. Több mint húsz éve dolgozom a szakmámban. A célom az, hogy egy boldogabb Magyarországot teremtsünk magunknak és a gyermekeinknek. Devizahiteles sorstársunk! A devizahiteleseknek nincs jobb vagy baloldal!!! Nincs politikai akarat a helyzet megoldására... Ezért a politikai akaratot nekünk, civileknek kell bevinni a parlamentbe! Jogot és igazságosságot a devizahiteleseknek! Kérem, támogassanak szavazataikkal 2014. április 6-án. 26 éves vagyok, végzettségem szerint jogász, jelenleg pénzügyi és biztosítási tanácsadóként dolgozom. Pakson nőttem fel, itt végeztem a bölcsitől kezdve a középiskoláig mindent. Rengeteg gyerekkori emlék köt ide, a szeretteim nagy része Pakson és a környékbeli falvakban él. 16 éves korom óta rendszeresen sportolok, így a futócipőmmel immár több, mint 10 éve koptatjuk az Ürgemezőt és a paksi aszfaltot. Szabadidőmet a családdal, barátokkal töltöm, önkénteskedem. Nagy szerelmem a zene és színház, így hacsak tehetem színházba járok. Zenében alapvetően mindenevő vagyok, de a blues és a rock áll a legközelebb a szívemhez. Ami a helyi politikát illeti: megítélésem szerint Paks nagyon sok mindenben alapvetően jó irányt mutat. Példaértékű, európai színvonalú város, ami a kulturális és közösségi élettől kezdve a városépítészeten át sok mindenben megmutatkozik. Ennek ellenére természetesen voltak/vannak olyan döntések, amelyekben nem elég erőteljesen jelennek meg az általam fontosnak tartott értékek. A mai napig nem értem, hogy a város miért nem használja a gazdasági erejét intenzívebben arra, hogy a környező településekkel együtt (azokat segítve) fenntartható pályára álljon. Jelenleg minden az Atomerőműre épül, de mi lesz a várossal (és a térséggel!), ha egyszer nem lesz? A panelfelújítási program jó irány, de ezt még lehetne fokozni. Paks mintavárossá válhatna az alternatív energiák hasznosításában is, hiszen a gazdasági ereje megvan hozzá. Az eddigi időszak egyik legnagyobb hibájának a politika hitelének lenullázását tartom. Az elmúlt évtizedekben regnáló politikai elit egyik legsúlyosabb adóssága, hogy a demokráciát nem megélte, hanem eljátszotta. Az emberek visszatérő érzése, hogy a politikusok visszaéltek a bizalmukkal, amire rosszabb esetben az agresszió, a szélsőségek, „jobb” esetben egy londoni repülőjegy a válasz... Azért használom az idézőjelet, mert elszomorító, hogy a tehetséges fiataljaink elhagyják az országot. Sajnálom, hogy így döntenek, de valahol meg is értem őket, hiszen a legtöbben azért mennek el, hogy normális egzisztenciát tudjanak teremteni maguknak, amire az itthoni vezetés nem teremt nekik valódi esélyt. Magyarország a nyugat, sőt egyre inkább a kelet összeszerelő üzemévé vált, ahol a diplomás és nem diplomás fiatalok minimálbérért kábeleket szerelhetnek. Ezt ti. kis hozzáadott értékű, olcsó munkaerőre építő gazdasági modellt és a katasztrofális foglalkoztatáspolitikát tartom a rendszerváltást követő politikai elit második legnagyobb hibájának. Ezt a két folyamatot meg kell változtatni. Célom egyrészt rácáfolni arra a több évtizedes tapasztalásra, hogy tisztességes ember márpedig politikus nem lehet, másrészt párbeszédet indítani arról, hogy Paks gazdasági erejét hogyan lehet arra használni, hogy hosszú távon fenntartható pályára állítsuk a várost, és a környező településeket is. Paksi Hírnök, 2014. március 21. ■ 13
