Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-12-06 / 23. szám
A karácsony Isten szeretetének ünnepe Mint az élet más területein, karácsonykor is fontosnak tartja Szabó Vilmos Béla, hogy a külső csillogás ne vonja el a figyelmet a lényegről. Az ünnep ne csak az ajándékról, és ne csak az emberi szeretetről szóljon, hanem arról, ami valójában az eredője: Isten szeretetéről, Jézus születéséről. Az evangélikus gyülekezet is, az esperes és családja is készül az ünnepre. Szűk családi körben, illetve a gyülekezettel együtt tölti a karácsonyt Szabó Vilmos Béla evangélikus esperes. Mint mondta, akár egy nagycsalád, úgy készül a közösség is az ünnepre. A templom karácsonyfája mindig adomány, az pedig hagyomány, hogy férfiak díszítik fel, az adventi koszorút pedig asszonyok készítik. Az ünnepvárás programokban gazdag. A lelkész saját családja ilyenkor háttérbe szorul, hivatásából adódóan a nagyobb család, a gyülekezet felé kell fordulnia. Szabó Vilmos Béla esetében ez a feladat és felelősség halmozott, esperesként figyelemmel kell lennie a lelkészkollégákra is, hiszen nekik is szükségük van a közösségi érzésre. Mivel mindig adniuk kell - szeretetet, szolgálatot, másokért való fáradozást - szükségük van arra, hogy ők is érezzék az összetartozást.- Nem a labdát akarom visszadobni, de nagy felelőssége van a gyülekezetnek is. A kapcsolatnak kölcsönösnek kell lennie, mert nem volna jó, ha mindent a lelkésztől várnának el, s nem látnák benne is a szeretetre vágyó embert. Ahhoz, hogy hitéből, szeretetéből adni tudjon, neki is töltekeznie kell a gyülekezetből - fogalmazott az esperes. Mint mondta, mostanra elveszett, elsikkadt a karácsony lényege. - Engem zavar, ha csupán a szeretet ünnepéről beszélünk, hiszen alapvetően Isten szeretetének ünnepéről van szó. A mi emberi szeretetünk ebből az isteni szeretetből, az általa kapott reménységből, örömből születik- hangsúlyozta. Mint elmondta, nem szabad elfeledni, hogy Jézus születését ünnepeljük, az igazi ajándék ő, a betlehemi gyermek.- Ki kell mondani, hogy az emberek többségének sajnos nem ezt jelenti a karácsony- összegezte. S hogy ez kinek a felelőssége? Véleménye szerint elsősorban az egyházé, a Krisztust követő keresztyéné. Nekik kell az életükben kiábrázolni, láthatóvá tenni a lényeget. Az evangélium hirdetése a legfontosabb feladat. A családfőknek a családban a fiatalok, gyerekek számára kell ezt képviselni, s nem szabad engedni, hogy elüzletiesedjen a karácsony, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség ajándékokra, csillogásra. Szabó Vilmos Béla úgy gondolja, ő könnyebb helyzetben van lelkészként, mint mások, mivel esetében adott, hogy istentiszteleten szolgál, hirdeti az igét, azaz nem jelent pluszfeladatot elmondani egy rövid imát, elénekelni egy éneket, felolvasni egy idézetet a Bibliából, amikor meggyújtják a gyertyákat. Az, hogy a lényeg elsikkadt, egy folyamat következménye, nem lehet konkrét fordulatot meghatározni, hogy mikor és miért történt meg. A lelkész szerint ez a változás nemcsak a karácsonyokra nyomta rá a bélyegét, hanem például a halottak napi, mindenszentekkori temetőlátogatás is elvilágiasodott. - Amikor mutatják a budapesti temetőket, elszörnyülködve látom a vásári forgatagot, ahogy az emberek vonulnak ezrével, tülkölnek az autókban, ellopják a virágokat... Kegyetlen, szívszorító - foglalta össze. Elmondta, hogy Pakson ilyenkor temetői istentiszteleteket tartanak más felekezetek is, s ami külön öröm, hogy ezeken sokan részt is vesznek. Elogy nincs visszaút, azt a tiszteletes szerint, kár volna kimondani annak ellenére, hogy néha úgy tűnik, hiábavaló minden törekvés. Azért mondom, hogy úgy tűnik, mert az egy titok, hogy az egyház szava, az ige, mikor fogan meg, mikor születik meg a hit. - Nem lehet ezekben a lelki, hitbeli kérdésekben emberi módon, tárgyszerűen eldönteni dolgokat, mert nem tudhatom, hogy a Jóisten hogyan munkálkodik - fejtegette. Hozzáfűzte, az ő felelőssége, hogy tegye a dolgát, a többit pedig rábízza az Úristenre. Szabó Vilmos Béláéknál - mint elmondta - sajnos elmúlt az az időszak, amikor mind az öten együtt voltak karácsonykor. - Három fiunk közül a legidősebb évek óta Brüsszelben él, a középső hajón dolgozik, a legkisebb egyetemista Budapesten. Középső fiunk advent idején kapott szabadságot, karácsonykor szolgálatban lesz valahol a világon. A másik két fiút és édesanyjuk szüleit viszont várják. A gyülekezeti alkalmak után természetesen családi körben ünnepelnek. Lesz ajándék a fa alatt, s hal, meg bejgli az asztalon, ahogy másoknál. Arra azonban ügyelnek, hogy a külső csillogás ne vonja el a figyelmet a lényegről... Vida Tünde A paksi evangélikus gyülekezetnél hagyomány, hogy a templom karácsonyfáját a férfiak díszítik fel, az adventi koszorút pedig az asszonyok készítik.
