Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-09-27 / 18. szám
WCSYtftfl l»U:ASUItf Jó napot, mi újság? Polányi Máté A negyedik aranyérem megszerzése után „visszavonult” a versenyzéstől Polányi Máté. Döntése persze csak a lasszózásra vonatkozik, a lovaglásra, ahol szintén megannyi szép eredmény fűződik nevéhez, nem. Előre elhatározta, hogy ha meglesz a negyedik arany, hátrébb lép, hogy teret adjon a fiataloknak, saját tanítványainak. Az első aranynál még azt hitte, a véletlen műve, utána mindig hajtotta valami, hogy újra megpróbálja. Most legutóbb az, hogy hazai közönség előtt versenyzett. Ez - mint elárulta - inkább hátrány volt, mint előny, hiszen rendkívül nagy volt a nyomás, a lelki teher. Az, hogy ez Mátét zavarja, nehezen hihető, hiszen igen hidegfejű, megfontolt versenyző. Minden dobást gondosan eltervez, kivitelez, folyamatosan javítva a hibákon. Ez nemcsak technika, hanem taktika is, mert nagyon sok múlik azon, hogy megfelelő ponterősségű dobásokat választ-e, mert hol a kevesebb pontot érő, könnyebb dobás az üdvös, hol be kell vállalni a rizikósabb, de értékesebb feladatot. Sokszor, sok helyen elárulta már, hogy lakótelepi lakása nappalijában kezdte a laszszózást. Máté leginkább Ledneczkiéknél, a Fenyves Lovastanyán edz. Lovagolni is itt szokott és itt van a bázisa az egyesületnek, amelynek színeiben különféle bajnokságokon áll rajthoz. Nem titkolja: az, hogy panelben él, főként anyagi okokra vezethető vissza, de bármilyen furcsa egy ilyen, háborítatlan természetbe való fiatalembertől hallani, bizonyos okok miatt szereti is. Nincs helyhez, időhöz kötve, nem szólítja haza a kötelesség, ami az állattartással jár. Ez pedig fontos számára, hiszen az ország számos pontjára hívják, hol embert, hol lovat tanítani, hol a kettejük közötti kommunikációs problémát áthidalni. Szívesen tanít, de - ahogy hangsúlyozta - akkor, ha van érdeklődés, befogadókészség. Az, hogy a lovakkal ilyen jól szót ért, és igen bonyolult kéréseket is könnyen, gyorsan megértet az állatokkal, egyrészt sikerélményt jelent számára, másrészt igen sok munka eredménye. Mint elárulta, az utóbbi hónapokban például rendkívül sok figyelmet szentelt annak, hogy tökéletesítse ezt. Utánanézett az interneten, hogy mit hogyan kell végrehajtani, kiment a tanyára, megfigyelte, pontosította saját mozdulatait, s így tovább. A világháló nélkülözhetetlen eszköze Máténak: azon az úton, ahol jár, illetve ahova már sikerült eljutnia, nincs előtte senki itthon. Igaz ez a lasszózásra is. S, ha már visszatér erre a témára, hangsúlyozza, hogy milyen hálás Fritz Jánosnak és Vajdi Renátának, a dunakömlődi Fjord Lovarda tulajdonosainak. Nemcsak azért, mert most az Eb-nek kiváló helyszínt és személyzetet biztosítottak, hanem azért, mert valójában ők ösztönözték az elejétől az Európa-bajnokságokon való részvételét, sőt ők is finanszírozták. A már említett lakótelepi lakás nappalijának polcai roskadoznak az érmektől, kupáktól. Látványuk sugallja a gondolatot, hogy Máté, amikor szűk tizenöt éve lovaglásra, azon belül is a western stílusra adta a fejét, megtalálta a helyét. Talán egyetlen verseny sem volt, ahonnan érem nélkül tért volna haza. Hogy ez minek köszönhető? Vállat vonva mondja, valójában nem tudja, de tény, hogy nem szokott kullogni a hátsó sorban, minap zöldfülűként elment egy íjászversenyre, három számból kettőt nyert, egyben második lett. Mint kiderül, nem új keletű a dolog, amire rögvest írásos bizonyítékkal is szolgál: gondosan őrzött okleveleket vesz elő. Ezekből kiderül, hogy a ’80-as évek elején sorra nyerte a dzsúdóversenyeket. A reakcióra, hogy sikerült beírnia a Polányi Máté nevet a történelembe, egy bekeretezett régi képet vesz elő. A fess úriemberről kiderül, hogy Máté dédapja, aki a parasztmozgalmak élharcosa volt, nevét Gyomaendrődön utca viseli. Vida Tünde Paksi Hírnök, 2013. szeptember 27. ■ 15
