Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-01-25 / 2. szám
A magyar kultúra napján A magyar kultúra napjának előestéjén városi ünnepséget rendeztek a Csengey Dénes Kulturális Központban. Teli Edit alpolgármester beszéde után Pilinszky János verseit idézték fel az esten. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz kéziratát. Teli Edit alpolgármester bevezető gondolatként elmondta, hogy a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségeken még nem beszéltünk az egymással való érintkezésről, a beszédről, a magatartásról, az együttélés kultúrájáról, az egymáshoz és ezzel együtt a nemzethez tartozás lényegéről. Mint mondta, a kultúra nem más, mint egy nemzet, egy népcsoport szövetségének és bizalmának alapja. „Nekünk ma az együttélés kultúráját kell megtanulni. Egymással. A nemzettel. Mi ezzel tudunk egységet, erőt felmutatni. Az együttélés, a magatartás kultúrája - legyen az politikai-közéleti vagy magánéleti-közösségi - egészen prózai dolgokból áll. Elsősorban szolidaritásból: a kölcsönös segítségvállalásból, segítségnyújtásból. A nemzeti értékek és érdekek szem előtt tartásából. Egymás tiszteletéből, a jó szándékú közeledés elfogadásából. A türelem nem lemondás és akaratnélküliség, beletörődés. A türelem alázat. Kivárni, amíg megérkezik nagy havazás után a hókotró, türelmet jelent azokkal az emberekkel, akik 24 órás műszakban állnak a város, az állampolgárok rendelkezésére. Válogatni a hulladékot, mert a törvény - a múlt rendszer hibáin okulva - így határozza meg, nem alantas dolog. Mondhatjuk így is: nemzeti érdek. Értelmezni a hétköznapok feladatait, tennivalóit, a dolgunkat végezni, mások munkáját is megbecsülni nem rutinfeladat, unalmas hétköznap. Az élet értelme ez. A világhoz való viszonyunk alapja. A dolog, az Ügy, amiért tehetünk valamit” - mondta. Az alpolgármester köszöntőjét követően Egy szenvedély margójára címmel Pilinszky János verseiből adott válogatást Orbán György és Kovács Gábor. Kohl Gyöngyi A kultúra talán még a szembefordítható hüvelykujjnál is fontosabb, a legfőbb emberi tulajdonság. A gondolkodás, szellemi alkotás képessége emeli ki az emberi társadalmat környezetéből. A művészeti iskola vezetőjeként is nagyon fontosnak tartom az emberek nevelését, értékeink megőrzését. Pedagógusként és alkotó művészként is az emberséget tekintettem mindig a legfontosabbnak a munkámban. Professzionális muzsikusként több amatőr együttesnek is segítem a munkáját. A közös munka örömet szerez és értelmet ad. Számomra a kultúra maga az ember és az emberség. (Simon Péter) Gyerekként leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy a napfénnyel együtt lélegezzem be a könyvek illatát. Áhítattal néztem a kiállítások képeit vagy a múzeumi tárgyakat, tudni akartam, látni és hallani mindent. Ehhez persze az kellett, hogy legyenek körülöttem olyanok, akik ebben segítenek. A Városi Múzeum munkatársaként is fontosnak tartom, hogy legyenek olyan felnőttek, akik képesek megnyitni a gyerekek előtt az egész világot, hogy rácsodálkozhassanak mindenre és ezáltal kultúraértő, -szerető vagy akár alkotó felnőttekké válhassanak. (Vass Napsugár) A KULTÚRA MINDENHOL ÉS MINDIG JELEN VAN, csak sajnos ebben a felgyorsult világban elszaladunk mellette. Pedig a nyelvünk és írásunk, a néphagyományaink, népművészetünk és népzenénk egyre többször mutatkozik meg hétköznapi életünkben. A Csengey Dénes Kulturális Központ munkatársaként egyre többször találkozom olyan kiállítókkal, akik a gyökereket ötvözik a modernnel, létrehozva valami újat, ami mesél a magyar nép kultúrájáról. Számomra a kultúra olyan állandó gondolat és hivatás, amit szíwel-lélekkel kell ápolni és átadni. (Halász-Tisza Veronika) Paksi Hírnök, 2013. január 25. ■ 7
