Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-05-17 / 10. szám

Nemzetközi együttműködésben vesz részt a gimnázium

(Folytatása 12. oldalról)

Stellios 1991-ben érkezett Magyarországra. Előbb nyelviskolában, majd a következő tanévtől már a közoktatásban tanított. Eredeti foglalkozása szabadidőközpont-vezető, de már Angliában is belekóstolt az oktatásba. A főiskolán, ahol pszichológiát és szociológiát tanult, gyakorlaton vett részt: hat hónapig általános, három hónapig speciális iskolában. Arra, hogy a pedagógusi hivatás minden mástól eltér, amibe életében belekóstolt, már ott, a speciális iskolában ráébredt. Bármi mást csinált, a munkaidő lejártával maga mögött hagyhatta, a tanári mivoltát viszont nem tudja letenni, az a teljes életét átfogja. Sőt, amióta egyre rohanóbb az élet, még több teher nehezedik a tanárokra. Nem elég megtanítani a tantárgyhoz kapcsolódó tudnivalókat, megannyi más feladat hárul rájuk, kompetenciákat kell fejleszteni, például hazaszeretetre tanítani és még sok egyébre, amit otthon kellene kapniuk, de nem kapják meg sajnos, fogalmaz. Véleménye szerint a pedagógusok nagyon alá vannak becsülve. A pedagógusnapon ezt igyekeznek kompenzálni. - Nekem mindig olyan érzésem van, hogy kényszerítve vannak, utasítást kapnak a diákok, hogy vegyenek virágot az osztálypénzből - árulja el. Ennek ellenére egy-két szép emléket ő is őriz tanítványaival kapcsolatban és vannak itt is, Angliában is olyan pedagógusok, akikre hálával gondol vissza. Két esetet említett. Az egyik, amikor érettségi után egy diák a „kötelezőn” felül hozott virágot. Csupán két szálat, egyiket Müller János tanár úr, a másikat ő kapta. Akkor, arról érezte, hogy valóban személyesen neki szólt. A másik történetnek még diákként volt szereplője. Egy intenzív képzésen minden este tartottak értékelést, ahol arról beszélgettek, hogy mit végeztek, mi hogyan sikerült, mennyire volt elégedett velük a tanár. Ezt mindig egy sörözőben tartották. Mint mesélte, amikor ki akarták mutatni, hogy elégedettek a tanárral, meghívták egy sörre. Vagy többre... Vida Tünde

Finnországban, Izlandon és Törökországban is jártak a közelmúltban a Vak Bottyán Gimnázium tanulói. Az intézmény az iskolák közötti nemzetközi együttműködést támogató Comenius-programban nyert erre támogatást a Tempus Közalapítvány pályázatán.

A Vak Bottyán Gimnázium 1996 óta rendszeresen pályázik a Comenius-programban. A középiskola tavaly újabb sikerről számolhatott be, amelynek eredményeként húszezer eurós támogatást nyert iskolák közötti nemzetközi együttműködésre. A programban a paksi intézménynek a korábbról ismert török, szlovák és finn mellett izlandi partnere is van. A projekt során a partnerintézményekből diákcsoportok látogatnak el egymáshoz és dolgoznak egy közös témakörön, ami ezúttal a víz volt. A diákok azzal foglalkoznak, hogy milyen szerepet tölt be életünkben a víz, és hogyan jelenik meg a kultúra, a művészetek és a sport területén. Emellett a tanulók bemutatják egymásnak lakóhelyüket és iskolájukat. A paksi középiskola diákjai elsőként Izlandra látogattak el, a következő állomás januárban Finnország, majd tavasszal Törökország volt. Szeptember végén ők lesznek a vendéglátók, majd a programot

Szlovákiában zárják. A projekt szakmai vezetője Damjanovitsné Eke Violetta, de a felkészülésben, a bemutatkozó, illetve szakmai anyagok elkészítésében az iskola több szaktanára segít a fiataloknak, mondta el Stellios Simiakis, a projekt paksi koordinátora. A programba elsősorban azok a diákok kerülhetnek be, akik jól beszélik az angolt, illetve jól tanulnak. Mindegyik partnerországba más diákcsoport látogat el, így többen élhetnek a lehetőséggel, amelynek eredményeként bővülnek tárgyi ismereteik, megismerhetnek más országokat és gyakorolhatják a nyelvet. Karmacsi Laura figyelmét a finnországi látogatás lehetősége keltette fel leginkább. Nagy örömére bekerült a csoportba, így januárban öt diáktársával és a kísérő tanárokkal elutazhatott egy hétre. Mint elmondta, a vendéglátó család nagyon kedves volt, hamar megtalálták a közös hangot. Örültek az ajándékainak, többek között a Negrónak, amelyhez hasonló van náluk is, csak a magyar cukorkánál is erősebb. Az iskola sokkal kötetlenebb, mint hazánkban és nem a lexikális tudásra helyezik a hangsúlyt, inkább az életre készítik fel a fiatalokat. A találkozón Magyarország vizeiről tartottak prezentációt.

Ritter Kristóf Izlandra utazhatott el egy nyolcfős csoporttal és kísérőivel októberben. Először vett részt ilyen programban, és nem bánta meg, hiszen sokat tanult az országról, és az angol nyelvet is nap mint nap használták. Mint mondja, az emberek nagyon kedvesek, vendégszeretők voltak. Az iskoláról az volt a benyomása, hogy lazább, mint itthon, a legtöbb diák laptoppal jár az órákra. Érdekes volt számára, hogy este is bemehettek az iskolába eltölteni szabadidejüket, bár lehet, hogy ez a lehetőség csak nekik szólt. Az izlandi találkozón a vízzel kapcsolatos problémákról volt szó, Kristóf az aszályról tartott előadást.

Lacza Flóra Törökországba látogathatott el áprilisban öt társával és pedagógusaikkal. Nagy élmény volt számára, hogy megismerhette az iszlámot. Megtudta, hogy a vallás hívei nem esznek sertéshúst és nem isznak alkoholt. A vendéglátó család nem akarta megenni az ajándékba vitt bonbont sem, hátha állati zsiradék van benne. Bár szigorúbbnak találta a hazainál, az iskola is tetszett Flórának, főleg az, hogy a diákok iskolabusszal járnak, ami minden ház előtt megáll. A téma itt a kultúra és művészet volt. Flóra a magyar szőlészetet-borászatot mutatta be és a csoportok közt egyedüliként néptánccal is készültek a paksiak.-gyöngy-Paksi Hírnök, 2013. május 17. ■ 13