Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-04-05 / 7. szám
Gyermekvédelem: régi-új szereplők a jelzőrendszerben A gyermekvédelmi és családsegítő szektor áttekintése, fejlesztési javaslatok megfogalmazása az elsődleges célja az évente kötelezően megrendezett városi gyermekjóléti tanácskozásnak. A soros ülésen több aktuális téma szerepelt napirenden, így többek között a jelzőrendszer működése, a Járási Gyámhivatal feladatai és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ bemutatása. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló jogszabály értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi gyermekvédelmi rendszer kiépítése és működtetése, valamint átfogó értékelés készítése a gyermekjólét, a gyermekvédelem települési rendszerének áttekintéséről. Az értékelés egyik alapja a gyermekjóléti szolgálat évente megrendezett tanácskozása, ahol a cél a települési gyermekjóléti alapellátások valamennyi formájának áttekintése, és szükség szerint javaslatok megfogalmazása a működés javítására. Emellett feladat még a jelzőrendszer éves működésének átfogó értékelése. Borbás László, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője elmondta, Pakson alapvetően jól működik a gyermekvédelmi jelzőrendszer, de van feladat. Nagyon nehéz meghatározni, hol van az a határ, amikor a jelzőrendszer adott tagjának szakmai kompetenciáját átlépi egy ügy kezelése, és jelzést kell küldenie az illetékesekhez, ami a szolgálatot vagy a gyámhivatalt jelentheti. Például a veszélyeztetettség fogalmát igen pontosan leírja a törvény, de ahhoz, hogy a hétköznapi életben alkalmazni tudja egy szakember, tapasztalatra, módszertani útmutatóra van szükség. Olyan esetekkel is találkoznak, amikor az elvárások nem teljesülnek, azaz nem érkezik a jelzés. Ezért a jelzési kötelezettség hangsúlyozása viszszatérő feladat, hiszen a gyermekvédelem akkor teheti meg a megfelelő lépéseket, ha a problémáról informálják a rendszer tagjai, akik hivatásuknál fogva napi szinten találkoznak a gyermekekkel (például a védőnő, a pedagógus, az orvos, a családsegítő szolgálat vagy a rendőr). A járási rendszer kiépítésével, illetve a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozásával régi-új feladatokat ellátó szereplők jelentek meg a gyermekvédelmi jelzőrendszerben, velük a kapcsolatot fel kell venni, és meg kell oldani a hosszú távú, hatékony együttműködést, ezért ezen intézmények bemutatása is napirenden volt a tanácskozáson. A városi gyermekjóléti tanácskozásra meghívást kaptak az önkormányzat, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi ellátást biztosító intézmények és a jelzőrendszer tagjainak képviselői, a gyámhivatal munkatársa, a fiatalkorúak pártfogó felügyelője, valamint a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátor.-kgy-Magántanulók: kivételezés vagy kényszer? Ne csukjuk be a szemünket és ne menjünk el a problémák mellett - ez volt az egyik legfontosabb tanulsága annak a szakmai tanácskozásnak, amelyet a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat tizedik alkalommal szervezett. A megbeszélés célja az volt, hogy áttekintsék a gyermekjóléti alapellátások valamennyi formáját, javaslatokat fogalmazzanak meg a működés javítására, illetve értékeljék a jelzőrendszer éves működését. A tapasztalatok szerint feltűnően kevés gyerek kér önállóan segítséget, általában túlságosan fiatalok a problémáj uk j elzéséhez, ezért a gyermekvédelmi jelzőrendszer megfelelő működése az ott dolgozók személyes elkötelezettségén múlik. A jelzőrendszer első számú tagjai az egészségügyi dolgozók, azaz a védőnők vagy a házi gyermekorvosok, akik rendszeresen kontaktusban vannak a gyerekekkel, illetve az oktatási intézmények, azaz a pedagógusok. Problémát jelezhet még a gyermekjóléti szolgálat felé rendőrség, ügyészség, bíróság, de egy gyerek bántalmazása vagy súlyos elhanyagolása esetén bármely állampolgár és társadalmi szervezet is tehet lépéseket. Az viszont nagyon fontos, hogy a szakembereknek igazolható módon - írásban - kell ezt megtenni a gyermekjóléti szolgálatnál, illetve hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása esetén, emelte ki a megbeszélésen Nemes Judit. A probléma itt kezdődik, ugyanis a jelzőrendszer tagjai ezt nagyon ritkán vállalják fel, hívta fel a figyelmet a Tolna megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatalának osztályvezetője. Volt eset, ahol nem jelezte az óvónő, hogy egy páréves kisfiú több órán keresztül nyelési és légzési nehézségekkel küzdött, amikor édesanyja reggel otthagyta. A testi tünet mögött a rendszeres bántalmazás miatti lelki sérülés állt, emelte ki a példát. Jogszabályi változások nyomán, a gyermekvédelmi bírság bevezetésének köszönhetően azonban már van lehetőség szankcióra abban az esetben, ha az illetékesek elmulasztják jelezni egy gyermek veszélyeztetettségét. A paksi kistérség területén a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat (CSGYSZ) több száz különböző esettel találkozott már, jelenleg 285 családdal, ezen belül 661 gyerekkel vannak kapcsolatban, a kezelt problémák száma pedig kevéssel meghaladja az ezret, emelte ki Borbás László intézményvezető. A CSGYSZ a kistérségben 13 településen biztosítja a gyermekjóléti szolgáltatás, a családsegítés, valamint a rendszeres szociális segélyben részesülők családgondozását, továbbá a helyettes szülői hálózat szervezését. A gyermekjóléti szolgálat segítségét azonban nemcsak a gyermek veszélyeztetettsége esetén lehet igénybe venni, lehetőség van az iskolai problémák, beilleszkedési zavarok kezelése érdekében szakmai támogatást kérni. Ma hazánkban közel nyolcezer fiatal magántanulóként folytatja tanulmányait. Bár az otthon tanuló diákok kiváltságos körülmények között élő gyermekként élnek képzeletünkben, az ok csak a legritkább esetben a kimagasló teljesítmény, a kivételes családi körülmény vagy a külföldi tartózkodás. A magántanulóság nem a társadalmi elit kiváltsága, sőt legtöbbször nem is kiváltság, hanem egyfajta kényszer. (Folytatás a 13. oldalon) 12 ■ Paksi Hírnök, 2013. április 5.
