Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-01-11 / 1. szám

Okét díjazta a város Tavaly nyolc elismerést adott át az önkormányzat, összesen tizenegy díjazottat köszöntöt­tek. Az ünnepi pillanatokra a kitüntetettek gondolataival, pályafutásuk felidézésével te­kintünk vissza. megrendezéséig nyúlnak visz­­sza, hiszen a rendezvény kap­csán merült fel az igény, hogy a megvalósításában együttmű­ködő, de egyébként külön-kü­­lön tevékenykedő szakemberek egy közösséget alkotva mun­kálkodjanak a környezettuda­Szívügyemnek tekintem, hogy a paksiaknak zenéljünk, mondta Kiss Zoltán, a Paks Kultúrájáért díjas Szaggató zenekar zene­karvezető-prímása. Reperto­árjukban Magyarország szinte minden tájegységének dallamai szerepelnek. Saját átdolgozá­sok, népzenei eredetű darabok könnyűzenei feldolgozásban és a rockzene népies hangsze­relésben egyaránt megjelenik zenéjükben. A Szászrégenből áttelepült Zoltán mellett a zene­kar tagja a kezdetektől Nemes András, aki több hangszeren játszik. Három éve csatlakozott hozzájuk brácsásuk, Steig Zol­tán, a nagybőgőt a zenekarveze­tő lánya, Kiss Barbara szólaltatja meg, énekesük Nagy Mónika. Sikerük titka szerintük, hogy szeretnek együtt lenni és zenél­ni. Bíznak abban, hogy aki meg­hallgatja őket, megszeretheti a népzenét. A 2010-ben alapított Kör­nyezetünkért díjat az Öko­csiga Közhasz­----------------nú Egyesület képviselői vehették át 2012-ben. A civilszervezet gyökerei az első paksi Zöldfülű Játszóház tos magatartás népszerűsítésén. Az egyesület megalakulása óta madárodútelepeket hozott létre a városban és környékén, ter­mészetjáró túrákat szerveznek, partnereikkel karöltve önkéntes polgári természetőr tanfolyamot valósítottak meg, és az Ürgeme­ző védelméért is sokat tesznek. Sáfrány László, a szervezet elnö­ke elmondta: azt szeretnék elér­ni, hogy az emberek szeressék, megbecsüljék és védjék termé­szeti környezetünket. Eredetileg ha­tárőrnek ké­szült, de mivel a rendszervál­tás idején már látszott, hogy ez a pálya bizonytalan, így ta­nulmányait követően az akkori készenléti rendőrezrednél he­lyezkedett el Budapesten Szőke Attila, akinek munkáját a város Paks város Közbiztonságért díjjal ismerte el. Huszonegy évesen bevetési szakaszparancsnok lett, kollégáival országos hatáskörű, sokrétű feladatot láttak el. 1994- ben a Paksi Rendőrkapitányság munkatársaként folytatta pá­lyáját a paksi születésű, Pálfán nevelkedett szakember. Itt ügye­letes tisztként kezdett, majd a közrendvédelmi alosztály mindig vezetőhelyettese lett, később al­osztályvezető, amivel párhuza­mosan osztályvezető-helyettesi feladatokat is ellátott. Az alezre­des azt vallja, hogy munkájában egyszerű nap nincsen, legfeljebb annak tűnő. Huszonkét eszten­dő múltán is találkozik újdon­ságot, kihívást jelentő feladattal. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tanító Acsádi Rozá­liában és Vadász Csabánéban az a közös, hogy a tanítást nem munkának, hanem hivatásnak és egyben örömforrásnak tekintik, és most már az is, hogy mindket­ten csatlakozhattak a Gyermeke­inkért díjasok köréhez. Acsádi Rozá­lia azt mondja, hogy ha vala­milyen nehéz­séggel találja szembe magát, édesanyjától örökölt akaratereje lendíti tovább. Nem tud egyetlen szép élményt ki­emelni az elmúlt három évtized­ben folyamatosan gyarapodó élménykosárból. Megannyi fe­ledhetetlen emléket őriz, legyen az egy kirándulás, a gyerekek játéka a frissen esett hóban, ta­nítási siker, szülőkkel folytatott beszélgetés vagy éppen köszö­nőlevél volt tanítványától. Acsá­di Rozália a tanterme falára a következő idézetet tette ki tanít­ványainak: „A tudás a jövő zá­loga”. Ehhez kapcsolódva fogal­mazta meg szakmai hitvallását, miszerint a tanítás a jövő záloga, ami nagy felelősség, hiszen a tu­dás átadása mellett a gyerekek személyiségét is formálja, az eredmény pedig egy életre szól.- • Valaki egy­szer azt mond­ta nekem, hogy a pedagógus munkáját a csendes esőhöz lehet legjobban hasonlítani, ami jó sokáig tart, áztatja a földben megbúvó magokat, amelyek magukba szívják a nedvessé­get, majd később, akár száraz­ság idején is képesek kihajtani, termőre fordulni, mert az erőt adó, elraktározott nedvesség ott rejlik bennük - mondja Vadász Csabáné Éva. A tanításban és a tanórákon kívüli nevelőmunká­jában is az igényesség, a magas szintű pedagógiai tudás, ötlet­­gazdagság érvényesül. Munká­ját a pályán eddig eltöltött 33 esztendő alatt mindvégig annak a Nagy Lászlótól való gondolat­nak a jegyében végezte, amely így szól: „Vezesd őket, utat ne tévessz, s magadhoz mindig hű maradj, mert élen állsz, és mesz­­sze látszol, sose feledd: példa Minden szak­mának az a lényege, hogy az ember lehe­­tőségeihez mérten min­dennap próbálja maradéktala­nul ellátni a feladatait. Ebben a szellemben dolgozik dr. Berecz Katalin fogorvos, akinek mun­káját kollégái és páciensei javas­latára tavaly Pongrácz Sándor­­díjjal ismerte el a város. Férjével, dr. Hellebrand Bélával Szekszár­­don kezdték pályájukat, majd mindkettejüket sikeresen meg­pályázott állás várta két újonnan induló fogorvosi körzetben Pak­son, ahol otthonra találtak. Dr. Berecz Katalin elmondta, hogy soha nem gondolt pályamódo­sításra. Minden időben nagyon boldogan és őszinte szeretettel végezte munkáját. Visszatekint­ve a pályán eltöltött több mint négy évtizedre, nem tud kiemel­ni egyetlen esetet sem, hiszen minden megoldott feladat siker­élmény. Amíg munkabírása en­gedi, dolgozni szeretne, azzal a kitartással, ahogy eddig is tette.- Kiemelkedő a szorgalma, pon­tossága és kollégáival ápolt kap­csolata - ez a jellemzés olvasható Mayer Antalnéról abban a felter­jesztésben, melyben a Deák Fe­­renc-díjra javasolták. A díjazott több mint harminc éve dolgozik a közszférában. Pakson született és első munkatapasztalatait is itt szerezte. Két évig egy helyi vállal­vagy! 14 ■ Paksi Hírnök, 2013. január 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom