Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-03-08 / 5. szám
(Folytatás a 12. oldalról) így esett a választása a Bölcső Alapítványra és a szekszárdi anyaotthonra. Az asztalnál ülve azt kérdezte, még mire vagyunk kiváncsiak. Mi már előző nap láttuk a picit, tudtuk, milyen gyönyörű és egészséges, így hát azt szerettük volna megtudni, hogy neki, illetve az apának van-e, volt-e valamilyen betegsége. Részletes választ kaptunk, és megtudtuk, hogy egy makkegészséges „felmenőkkel” rendelkező baba vár ránk. Ez persze megnyugtató volt, de nem befolyásolta volna a döntésünket, ha valami betegségről hallunk. A lány azt is elmondta: ahogy meglátott minket, és a kezünket nyújtottuk, belehasított, miattunk akart megszületni a baba. Nagyon határozott volt a döntésében, nem nézte meg a picit, mert nem szeretett volna képet őrizni róla. Azt mondta, szeretné életének ezt a részét lezárni. Nem tudtunk mit válaszolni, csak megköszöntük, hogy adott Leventének egy lehetőséget, mi pedig megígértük, hogy megadunk mindent a folytatáshoz. Mikor arra tértem ki, a fiunk tudni fogja, milyen jó döntést hozott az a nő, akinek a hasában növekedett, annyit felelt könnybe lábadt szemmel, ne mondjuk meg neki... Én nem válaszoltam semmit. Ö is gyászolt - fejezi be az örökbefogadás történetét Judit. Epilógus Nem tudom, milyen érzés, ha bennem fejlődik az élet - tekint vissza a történetükre Judit -, de látni, hogy a kezünk között indul el, hogy hatással vagyunk rá, a szokásainkat örökítjük rá, a családunk az ő családja, barátaink az ő barátai... Nem tudom folytatni, mert csorognak az örömkönnyek! Azt érzem, nincs semmi különbség! Mikor állunk az ágya fölött a férjemmel, vagy hancúrozunk, vagy épp csodáljuk valamilyen tevékenységét vagy csak egyszerűen a létét - csak sóhajtunk és boldogok vagyunk, nagyon. A gyermek maga a csoda, Isten ajándéka! Ambrus Ágnes Házi tárlat a népi iparművésznél Nemsokára kerítésre könyöklő figurák néznek ki Feil József udvarából az utcára. Az alkotó azt mondja: közel lakik a Makovecz-templomhoz, a turisták hozzá is beugorhatnak egy kis tárlatlátogatásra. Most már nem a kiállításokon való megjelenés az elsődleges célja Feil Józsefnek, hanem az, hogy házához csábítsa az érdeklődőket. A Makovecz-templomtól nem messze lakik, az arra sétálók faragott szobrokat - főleg művészportrékat - láthatnak az udvarában, karácsony előtt betlehemi figurákat is kihelyez, megvilágítva. Kisebb alkotásait fedett helyen, a házában kialakított kiállítóteremben mutatja be. Tervezi, hogy a kerítésre könyöklő figurákat farag, ily’ módon is invitálva a járókelőket. Az 55 éves férfi több mint harminc esztendőt dolgozott ácsként. Aztán váltott; 2006 óta öltözői ügyeletes az atomerőműben. Emellett jut ideje kedvelt időtöltéseire, a faragásra és a kertészkedésre. Első szobrocskáját 14 évesen készítette. Aztán sorjáztak az alkotások, a paraszti munkát végző figuráktól, az állatábrázolásokon át a bibliai jelenetekig. Lakását egyedi rönk- és gallybútorokkal rendezte be. Az aprócska gyűrűtől, a kopjafán át a négyméteres tölgyfakeresztig sok minden kikerült már a műhelyéből. Az utóbbi időben főként dió- és cseresznyefa az alapanyaga. Azokhoz tud legkönnyebben hozzájutni. Általában könnyen meglátja a fában a témát, de gyakran előfordul az is, hogy az ötlethez keresi meg az alkalmas törzset vagy gallyat. Bemutatkozott már kiállításokon Dunaújvárosban, Pakson, Dunakömlődön, Budapesten és Őriszentpéteren. Egyszer külföldön is volt tárlata: a németországi Plauenben. Köztéri alkotásai közül talán a dunakömlődi Faluháznál elhelyezett Bottyán János-szobor a legismertebb. Feil József az ismert és elismert kismesterek közé tartozik. Szobrainak jelentős részét zsűrizteti. Ennek köszönhetően kapta meg 2001-ben a népi iparművész címet. -w-Önök kérték! Filmkedvelők, mozifanatikusok családias társasága találkozik havi rendszerességgel minden hónap második hétfőjén a kulturális központ könyvtár olvasójában. Nem csupán azért, hogy együtt, kellemes társaságban nézzenek meg egy-egy klasszikust, hanem, hogy meg is vitassák a hátterét, tematikáját vagy gondolatvilágát. A vetítéseket beszélgetések követik, amelyeket a tagok, illetve meghívott vendégek vezetnek, mondta el Gyulai István, a városi mozi vezetője. Előkerült már a kivánságkosárból indiai film, dán vígjáték, de olasz, illetve francia dráma is, a tagok vagy meghívott vendégek minden alkalommal újabb kedvencet ajánlanak a filmbarátok figyelmébe és szívesen osztják meg a társasággal az alkotáshoz kötődő élményeiket, gondolataikat. Mint kiemelte, szívesen néznek meg olyan filmeket, amelyek valóban elgondolkodtatnak, és mások véleményére is nyitottak, a közösségi programnak éppen ez a lényege. A filmklubot, vélhetően a társaság miatt is többen látogatják, mint a hagyományos vetítéseket, a közös eszmecserék pedig több élményt nyújtanak, mint az az otthoni filmezés. Az összejövetelek szervezését ősszel vette át a filmklubot indító Gutái Júliától, és mint mondta, kellemes hangulatú, ingyenes programjaikra várják az új jelentkezőket is. A filmkedvelők legközelebb március 11-én 18 órakor találkoznak ismét a könyvtár olvasótermében. Ez alkalommal dr. Csuta Tamás ajánlja majd A rettenthetetlen című amerikai történelmi dráma részleteit és elemzi a film történelmi hátterét. Februárban indult útjára egy másik, hasonló kezdeményezés, a Keresztyén Filmklub Apostagi Zoltán Adorján református segédlelkész szervezésében. A csoport tagjai - akik ezentúl minden hónap utolsó hétfőjén találkoznak a Csengey Dénes Kulturális Központ emeleti termében - filmeken keresztül közelítik meg a kereszténység üzenetét. A következő alkalommal március 25-én a Kóristák című filmet vetítik le. - md-Paksi Hírnök, 2013. március 8. ■ 13
