Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-11-02 / 21. szám
Atomerőmű A Céggyűrű kitüntetés egy értékteremtő közösség elismerése Hússzal gyarapodott a paksi atomerőmű legrangosabb kitüntetésével elismert dolgozók tábora, átadták az idei Céggyűrű elismeréseket. Hagyományosan október 23. előtti időpontban rendezték az ünnepséget, s szintén hagyományosan rövid értékelést is tartott a társaság vezérigazgatója. - Büszkék vagyunk arra, hogy a ránk bízott atomerőművet több évtizede az elvárt felelősséggel, biztonságosan üzemeltetjük - kezdte Hamvas István vezérigazgató, majd az elmúlt évek biztonságnövelő intézkedéseiről tett említést, kezdve az 1991-ben indult AGNES-projekttel, amely kezdetét jelentette annak a számos beavatkozásnak, amellyel növelték a blokkok biztonságát. Mint mondta, ezen az úton haladnak tovább mindig igazodva a nemzetközi szakmai elvárásokhoz. Szót ejtett a stressztesztről, különféle nemzetközi szervezetek és a szakma visszaigazolásáról, amelyek mindegyike a Pakson folyó munka helyességét és eredményességét tanúsítja. Mint mondta, ez nem egyedüli érdem: intézmények, szervezetek - köztük a nukleáris hatóság - együttműködésének köszönhetően nézhetnek elégedettséggel vissza és tekinthetnek előre. - Ma már az egyes blokk üzemidő-hosszabbítására vonatkozó engedélyt várjuk, és előttünk áll a következő feladat: a kettes blokk berendezéseinek felkészítése az üzemidő-hosszabbításra - mutatott rá. Baji Csaba, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója, az MVM PA Zrt. igazgatóságának elnöke pohárköszöntőjében arról szólt, hogy egy vállalkozás értékét általában gépei és berendezései értékével jelzik és nem ejtenek szót az ott dolgozó emberekről. Ez - mint megjegyezte - tévedés, hiszen érték a közösség is. Különösen igaz ez a paksi atomerőműre, amelynek kiváló kollektívája van. Az ott lévő közösség értéket teremt, értékre nevel és hagyományain keresztül irányt mutat. Egy ilyen hagyomány a Céggyűrű kitüntetés is, amelynek jutalmazottjai az igazgatóság elnöke szerint példát mutatnak mindannyiunk számára. Hamvas István azt megelőzően, hogy átadta az erőmű húsz kiváló munkatársának az elismerést, úgy fogalmazott, hogy a gyűrű szimbólum, amely a közösség, a munkatársak elismerését hordozza. Gergely László 1983-ban friss diplomásként lépett be Magyarország atomerőművének kapuján. Nyírbátort hagyta maga mögött. Meglepő, de emlékszik a 29 évvel ezelőtti érzésekre: azon túl, hogy munkalehetőséget keresett, az atomtechnika iránti érdeklődés is hajtotta. - Izgatott az atomerőmű mibenléte - árulta el. Mint mondta, három műszakos rendben műszerészként kapott munkát. A 11 évi műszakos munka lehetővé tette, hogy a pincétől a padlásig megismerje az atomerőművet, illetve tanult és gyakorolt szakmáját, az irányítástechnikát, amiről azt mondja, rendkívül szép szakma és rendkívül fontos szerepet tölt be az atomerőmű biztonságos működtetésében. Először csoportvezető, majd osztályvezető, 2007 közepétől pedig a Karbantartási Igazgatóság Üzemfenntartási Főosztályának vezetője lett. Az általa vezetett főosztály feladata alapvetően az atomerőmű irányítástechnikai rendszereinek karbantartása, de hozzájuk tartoznak a villamos automatikák és a hírközlési szervezet. László szereti ezt a munkát, ami változatos műszaki kihívásokkal, egy viszonylag nagy szervezet menedzselésével, sok ember gondjának-bajának megoldásával teljes. Az atomerőmű egyik nagy erényének a kollektívát tartja. Számára elsősorban a műszaki kollégák öszszetartása, lojalitása jelent nagy értéket, mert, mint fogalmazott, még a mai új időkben is olyan szintű, színvonalú, amelyre az országban kevés példa van. Gergely László neve ismerősen csenghet mindazok számára, akik a természetjárás iránt érdeklődnek, hiszen a hobbija a túrázás, túrák sorát vezeti minden évben. Alapvetően Magyarországot járja, az Országos Kéktúra Program vezetője. Könnyen indult - jellemzi pályájának kezdetét Kovács Ferenc, az üzemidő-hosszabbítási projekt vezetője. Harmadéves volt a műegyetemen, amikor Simon Péter ösztöndíjat ajánlott neki. 1989-ben Nagy Sándor, aki akkor reaktorosztály-vezető volt, a nukleáris fűtőanyaggal foglalkozó társasághoz hívta. Egy kis, nyolcfős egység vezetője lett, s nagyon sok újdonságnak számító feladatot kapott.- Akkortájt jelentkezett új feladatként a kiégett fűtőelemek kezelése, nekünk kellett kitalálni a módját, minden technológiát mi írtunk. Akkor létesült a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója, annak az üzembe helyezését is mi végeztük. Nagyon szép feladat volt- fogalmazott. Addigra a nyolcfős egységből majd’ harmincfős üzem lett. Mire ez a terület „bejáródott”, Kovács Ferenc új feladatot kapott: az üzemidő-hosszabbítást előkészítő projekt vezetője lett. - Óriási kamikaze fejesugrás volt. Fogalmam sem volt, mi ez, de éreztem, hogy fontos. Ez egy tősgyökeres paksinak nemcsak műszaki feladat, hiszen a városunk, a régiónk sem tud létezni az atomerőmű nélkül. Sok példa van előttünk, hogy mivé lettek azok a városok - Ózd, Komló -, amelyek mögött megszűnt az ipar - húzta alá. így - mint mondta - személyes motivációtól hajtva fogott hozzá. Az első idők nagyon nehezek voltak, hiszen a téma teljesen idegen volt, sokat kellett tanulni, de megkapta mindvégig a vezetői támogatást, nagyon jó kollégák segítették, köztük elődje, Katona Tamás. Véleménye szerint ez a díj ennek az útnak egy nagyon szép állomása és kifejezi a cég megbecsülését, de benne van annak a dolgozónak a lojalitása is, aki megkapja. Vida Tünde További díjazottak: Balázs Pálné, Böcz Tibor, Csordás Gábor, Csordás Jenő, Gulyás Zoltán, Hevesi Antal, Józsa Sándor, Kardos Sándor, Kubis Ottó, Mészáros János, Nagy Lajos, Németh Tibor, Papp Sándor, Patkós István, Pécsi Zsolt, Pólya Lajos, Szilágyi Antal, Tóth Tamásné. 8 ■ Paksi Hírnök, 2012. november 2.