Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-10-19 / 20. szám
Húszéves a városi televízió Mintha tegnap történt volna, pedig már húsz esztendeje: a multimédia hajnalán megszületett a Paksi Városi Televízió. Két évtized hosszú idő, sok minden történhet. A helyi televízióval sem volt ez másként, amelynek elindulása az újdonság erejével hatott a városban. Történetét a főszerkesztők emlékein keresztül idézzük fel. A televízió története 1986-ra nyúlik vissza, bölcsője az atomerőmű videostúdiója volt, ám a Városi Televíziót mint intézményt csak 1992. május 1-jével hozta létre a paksi képviselőtestület. A műszaki stábot Koós Attila, Polgár András, Szelp Csaba és Szaffenauer Ferenc alkotta. Ekkoriban a hírolvasók, mások mellett Húsz Krisztina és Horváth Margit külsős munkatársként dolgoztak. Hozzájuk hasonlóan a riporterek is, többek között Dorogi Gabriella és Kohl Gyöngyi, akik hamarosan főállású kollégák lettek. Főszerkesztőnek pályázat útján választotta a képviselő-testület Nagy Zoltánt, akinek első benyomása a televízióról éppen az a testületi ülés volt, ahol meghallgatták, ugyanis rögzítették a tanácskozást.- Ha most, ennyi év után felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon tudtuk-e pontosan, mit is akarunk, be kell vallanom, csak a végső célt: hogy olyan kommunikációs fórum legyen ez a tévé, amely a város és az atomerőmű, az itt élő emberek mindennapjait tükrözi vissza. A kérdés tehát nem az volt, hova szeretnénk eljutni, hanem az, hogyan kell csinálni - emlékezett vissza. Az „első fecskék” mindannyian azt mondják, hogy tőle tanulták meg az újságírás alapjait. Zoltán útmutatását követve a kezdeti ügyetlenkedések után elkészült az első „telitalálatosan jó” riport, amelyet aztán újabbak követtek. Megújult a műsorstruktúra, a híradó mellett különböző magazinok is elindultak, a heti egy adásnapból három lett. Fantasztikus siker volt, tette hozzá az egykori főszerkesztő, szárnyalt a nézettség. A műszaki háttér is fejlődött, a Low Band U-matic technikát felváltotta a Hi8. Az operatőrök örültek a váltásnak, hiszen így nem volt már szükség arra, hogy a technikusok cipeljék utánuk a rögzítőmagnót, szabadabban tudtak mozogni. Három esztendő múltán Nagy Zoltán megbízása lejárt, a főszerkesztő nyugdíjba ment. Székét a televíziót annak idején megálmodó Koós Attila foglalhatta el. Akkoriban nőtte ki a stúdió az addig székhelyül szolgáló panellakást és a tévé 1996- ban átköltözött a mai főutcai helyére. Izgalmas időszak volt, hiszen új stúdiót kellett építeni, tágasabb szerkesztőség, vezérlő és vágószoba állt rendelkezésre, és persze a korábbi egy helyett mindjárt négy stúdiótér a műsorokhoz. Ezekben az években volt a legnépesebb a kollektíva, a titkársággal és a gazdasági ügyekkel foglalkozó munkatársakkal együtt húszán dolgoztak a tévénél, és majd’ ennyi volt a külsős kolléga. A saját gyártású műsorok száma megközelítette sa harmincat, minden nap volt adás.- A városban ekkor a televízió mellett már volt rádió és újság is, ami egészséges versenyt, ezzel együtt pezsgést hozott. A paksi alkotóműhelyt a szakma akkor a tíz legjobb helyi televízió közé sorolta - emlékezett vissza Koós Attila, aki 1998-ban köszönt el a csapattól. A következő két esztendőben Polgár András volt megbízott főszerkesztője a televíziónak. Ahogy emlékszik, ekkor már anynyira „túlnőtte” magát a televízió, hogy a gazdaságosabb működés érdekében újra kellett gondolni az egész szervezetet, csökkenteni a létszámot. Bár kevesebb lett a saját gyártású műsor, a minőség továbbra is nagy hangsúlyt kapott, a híradót pörgősebbé, a magazinokat pedig látványosabbá igyekeztek tenni. A technikában is újabb váltás következett, elkezdett a televízió átállni a Hi8-as technikáról a digitálisra, megjelent a DVCAM. Polgár Andrást 2000-ben Kovács Tibor váltotta a főszerkesztői székben, akit pályázat útján választott a városvezetés. A szombathelyi után, amelyet öt évig igazgatott, furcsa volt számára a kisvárosi televízió. Tizenkét év távlatából visszatekintve azt mondja, hogy az első négy év volt nehéz, amíg kialakult egy állandó stáb és munkamenet. Ma egy olyan társaság dolgozik a tévénél, amely tisztában van az elvárásokkal és jól ismeri egymás kvalitásait, így stabil a szakmai munka. Műszaki fejlesztés és műsorok tekintetében egyaránt az igényekhez és a televízió anyagi lehetőségeihez mért egyenletes fejlődést preferálja. A működéshez a tulajdonos önkormányzat és az atomerőmű biztosítja a folyamatos anyagi stabilitást, ami kevés városban adatik meg. A kollégák három heti és négy havi magazint, valamint napi kistérségi híradót gyártanak. Jelenleg is digitális technikával dolgoznak, Full HD kamerákkal, számítógépes utómunkával. 2005 óta a TelePaks Nonprofit Kft. égisze alatt működik a Paksi Hírnök is, ez a szerkesztőség is a televízió székházában dolgozik. Hosszas előkészítés után idén elindult egy helyi digitális gyűjtemény kiépítése, amelynek központja a televízió. A Paksi Digitális Archívum (PDA) komplex módon fogja össze számos intézmény, többek között a könyvtár, a képtár, a múzeum, a televízió, a rádió és az atomerőmű képi, videó- és hanganyagait. A jelenleg szétszórtan fellelhető helytörténeti emlékeket gyűjti egy helyre. A PDA arra is lehetőséget ad majd, hogy felületére bárki beküldje saját alkotásait, fotóit, amelyekből egy szerkesztőbizottság válogat. Húsz év után itt tart most a TelePaks. A következő oldalakon egykori televíziós kollégák visszaemlékezéseit olvashatják. Z> 8 ■ Paksi Hírnök, 2012. október 19
