Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-10-05 / 19. szám
Versben és képben az egykori Paksról A négy évtizeddel ezelőtti Paks utcáira repíti vissza olvasóit az Egyenes úton című verseskötet, amelyet nemrégiben mutattak be a Pákolitz István Városi Könyvtárban. A könyv egy testvérpár közös alkotása, a Horányi György tollából született műveket Péger József tusrajzai kísérik. Minden grafika realista dokumentáció, a méretarányos valóságot tükrözi, tudta meg lapunk Péger Józseftől, aki a ’70-es években az akkori tanácsnál földmérőként működött közre a bontásra, árverezésre ítélt, kisajátítás alá vont házak dokumentálásában, térképek készítésében. A szeme láttára eltűnő épületeket akkor még csupán érdekességként fotózta, nem szerepelt terveiben ezek papírra vetése. Az egykori negatívok nagy része azóta elveszett, csupán néhány papírkép maradt, a legtöbbet emlékezetből kellett előkeresnie, árulta el a művész. Az, hogy erre sort kerített, testvére lírai alkotásainak köszönhető, amelyek a képekkel együtt harmonikus, komplex egészet alkotnak. A versek egy része szintén a szerző szülővárosát, az akkoriban várossá alakuló Paksot idézik, valamint személyes élményekhez kötődnek, hitről, emberségről, az ifjúság szépségeiről mesélnek, mondja Horányi György. A szerző első ízben adott ki kötetet, de a toliforgatást nem tegnap kezdte, több év gondolatait fűzte most egy csokorba. A kiadvány címét személyes hitvallásának tartja, miszerint csak egyenes úton, becsületesen, Istent követve érdemes élni. A folytatástól nem zárkózik el, tervei között szerepel egy Örkényi tömörségű alkotásokat összefogó kötet megírása a mai celebvilágról, valamint egy meseregény elkészítése is, de az sem kizárt, hogy egyszer életének kalandos fejezeteiből is emlékirat születik. Nemrégiben bemutatott kötetét egykori tanára, Gálosi János ajánlotta barátai, ismerősei, családtagjai és a verskedvelők figyelmébe. MD Kétévente mutatkozhatnak be a helyi művészek Rendkívül nagy érdeklődés övezte az I. Paksi Képző- és Iparművészeti Tárlat szeptember 22-i megnyitóját. A kiállításnak a Hangár, vagyis a Paksi Képtár melletti, az önkormányzat által megvásárolt csarnok adott otthont. Negyvenegy alkotó nyolcvan munkáját tekinthetik meg azok, akik ellátogatnak a különleges üzemcsarnokba, amely valamikor a konzervgyár épületegyüttesének része volt és közvetlenül kapcsolódik a Paksi Képtárhoz. Felújításáig az intézmény külső projekthelyszíne, kísérletező képzőművészeti műhelye lesz. A tárlatot első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal rendezték meg, ennek keretében a város és környéke hivatásos és nem hivatásos képző- és iparművészei, továbbá az önszerveződő művészeti közösségek, műhelyek, stúdiók tagjai mutatkozhattak be. A számtalan stílusban és technikával készült festmény, grafika, kisplasztika, mobil szobor alkotói között régi nagy nevek (Oszoli Piroska, Kanczler István, Staub Ferenc) munkái éppúgy felbukkantak, mint fiatal amatőröké vagy képzett képzőművészeké. Valamennyien jó lehetőséget láttak a kezdeményezésben, köztük az egyik rutinos kiállító, Péger József is, aki - bár galériájában rendszeresen találkozik a környékbeli alkotókkal - a rendezvényt jó lehetőségnek tartja a bemutatkozásra, egymás megismerésére. Prosek Zoltán, az intézmény igazgatója elmondta, a Paksi Képtár besorolása nem teszi lehetővé, hogy az amatőr alkotókat befogadja, de a bővítés révén egy ilyen kiállítás megrendezésére is sor kerülhetett. A sikeren felbuzdulva a folytatás mellett döntöttek, jövőre a megye, majd újra a kistérség alkotói mutatkozhatnak be. Ugyanezen a napon nyílt meg Szíj Kamilla Szüntelen vonal című kiállítása is, Várnai Gyula pedig legújabb nagyméretű, több elemből álló, komplex installációját mutatta be a közönségnek. A művész egy absztrakt bemutatóterem életnagyságú modelljét hozta létre a Paksi Képtárban, ennek kapcsán Prosek Zoltán megjegyezte, ilyen grandiózus kiállítására adottságainak köszönhetően országosan egyedülálló lehetőséget nyújt a városi intézmény. Matus Dóra
