Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-07-20 / 14. szám
Jó barátja váltja dr. Keresztes Pált Kilencévnyi paksi szolgálat után Szigetvárra helyezték dr. Keresztes Pál plébánost. Az okot nem tudja, nem kutatja, de nem örül neki. Jó hír viszont - mondta el lapunknak - hogy utódja jó barátja, Csősz István lesz, akit harmincévnyi mohácsi szolgálat után helyezett Paksra dr. Udvardy György püspök. A változásról dr. Keresztes Pállal beszélgettünk.- Meglepte?- Az, hogy derült égből villámcsapás, nem kifejezés. Egyrészt nem adtam rá okot, másrészt már nagyon vén vagyok. Képzelje 68 évesen, bypass-műtét után, csípőprotézissel pakolni. Háromezer könyvem van... Nem volt előzménye. Gondolt egyet a püspök úr, és azt mondta: menj el Szigetvárra, vedd át a plébániát. És ami csúcs, a legjobb barátomat helyezi ide. Itt ketten voltunk, ott egyedül leszek. Igaz, van előnye is, ott egy falu van, nem kell anynyit mászkálni, nem kell annyi településen egyeztetni, konfrontálódni. Ahogy nálunk mondják: egy falu, egy nóta.- Nem Önt érinti csak a változás, nagy a mozgás...- Hát igen, olyan, mint amikor az elefánt bemegy a porcelánboltba.- De nincs apelláta?- Persze, hogy nincs. Nálunk úgy indul a dolog, hogy papszenteléskor van egy megnyilatkozása a püspöknek, amikor átadja a papi hatalmat. Azt mondja, fogadsz-e engedelmességet nekem és utódaimnak. A válasz: igen. Földhöz vágott, nem tudom értelmezni, nem tudok neki örülni, de elmegyek Szigetvárra. Hogy mi az oka, nem tudom. Én nem kértem, ő nem adott magyarázatot.- Emlékszik arra, milyen élmények érték először itt?- Mintha... {nevet) Most vasárnap a ministránsok összefogtak és búcsúztattak. Van egy tüneményes kislány, jön a virágcsokorral, mondja könnyes szemmel, hogy a Pali bácsi nyolc év után búcsúzik. Hát az a nyolc év kilenc volt minap. Július 11-én szerepeltem itt először, 2003-ban. Kilenc év alatt hihetetlenül sok momentum, felvillanás van.- Mégis mik voltak az első paksi élményei?- Ez így nem jó kérdés. Mindenféle. Első élményem, hogy megyek föl a Keskeny utcában a Weiszékhez, jön egy srác autóval, ma is tudom, ki volt. Akkorát szólt, amikor leköpött.- Lehet, hogy csak véletlenül beleszaladt...- Lehet, {megint nevet) De nekem van egy meggyőződésem: nem hiszek a véletlenekben. Abban sincs véletlen, hogy eltesznek. De minden rosszban van valami jó is. Nemrég jöttek barátok, összecsapták a kezüket, mondták, hogy nekem mekkora kárhozat az a sok lépcső, ami itt van. Egy előnyöm, hogy ott nem kell majd lépcsőzni.- Milyen tervekkel indul neki?- Harminc év után kell valami frissítés arra a plébániára. Az elődöm begubódzott, mondják, hogy ott arra vágynak az emberek, hogy legyen valami pezsgés, nyüzsgés.- Mi azért hisszük, hogy a szívét kicsit itt hagyja.- Természetszerűleg. Nagyon sok okból. Hihetetlen jó embereket is megismertem a hívek között. Vannak, akik - nem mondom azt, hogy a világ végére is eljönnének velem, de - vették a lapot, vették a stílusomat. Másoknak meg biztos nagy örömet szerzek, ha elmegyek, hiszen voltak olyanok, akik tüntetőleg átjártak Németkérre, Nagydorogra misére. Pakson millió-egy lehetőség volt, hihetetlen sokat terveztünk, sok munka van a két templomban, miután idekerültem, fél éven belül renováltuk a katolikus iskolát, rendben van a két temető. Vannak olyan emberek, akik nélkül esélyem sem lett volna ezeket megcsinálni. Évi 14 millió forint feletti összeggel gazdálkodtunk, ezt-azt megcsináltunk, annak nyoma maradt.- És azért majd visszajön? Mondjuk a Gastrobluesra?- Biztos, hogy nem. Tíz perce jött a telefon, kérdezték, akiket nemrégiben adtam össze, hogy Atya, lenne a keresztelő. Megcsinálja? Nem, mondtam. Marha messze van. És - szoktam mondani - első a munka, második a Ferencváros.- A sors fintora, hogy egy barátja, Csősz István követi itt. Mit kell róla tudnunk?- Tüneményes jó ember. Sokkal jobb, mint én. Tolna megyei srác, három évvel fiatalabb nálam. Hatalmas nagy zenész. Elsőként csinálta a beatmiséket, nem röstelli, gyakran előkapja a gitárt miséken ma is, főként a diákmisék fognak menni. Negyven éve pap, harminc éve szolgál Mohácson. A jubileumon engem kértek fel ünnepi szónoknak. A felkéréskor még nem, de az ünnepségen már tudtuk, hogy áthelyezik, úgyhogy ott már mondhattam: előttem az utódom. Vida T. Felfokozott, picit mégis felemás érzelmek közepette ünnepelték a hívek Csősz Istvánt. Az emocionális kettősség egyik oka többszörösen is kivételes: kanonok-plébánosunkat negyven éve szentelték pappá, harminc éve szolgálja a mohácsi híveket és húsz éve kapta meg a plébánosi címet. Az miatt viszont nem kevés szomorúság is vegyült az ünneplésbe, hogy a mohácsiak kivételes megbecsülésnek, szeretetnek örvendő „Tiszije” - az egyházmegye átszervezése folytán - hamarosan Pakson folytatja papi pályafutását - olvasható Mohács város honlapján. Ugyanitt írják, hogy Csősz István munkásságát a szeretet, a segítőkészség jellemzi. Problémáival bárki megkereshette. Az elmúlt évtizedek alatt kinevelt egy olyan nemzedéket, amely ma már aktívan részt vállal Mohács kulturális és közösségi életében, s amely sokrétű szociális és lelki segítséget nyújt a rászorulóknak. A város lakosságáért kifejtett áldozatos és eredményes munkásságáért 2003-ban díszpolgári címmel tüntették ki. Csősz István augusztus 1-jétől Pakson folytatja szolgálatát. 4 ■ Paksi Hírnök, 2012. július 20.
