Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-06-01 / 11. szám

Paksi Hírnök 14 2012. június 1. Nem tudna sport nélkül élni Élete egyik nagy álma vált valóra azzal, hogy a Játék határok nélkül elnevezésű nemzetközi vetélkedőn sportemberként Magyarországot és Paksot képviselhette. A mozgás szeretete egyszerre hobbi és hi­vatás számára, hiszen, mint ahogy azt már gyermekként eltervezte, immár 14 éve dol­gozik földrajz-testnevelés szakos tanárként Sztanóné Körösztös Lívia. Lívia a Vak Bottyán Gimnázium elvégzése után Szegedre felvételizett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol négy év alatt földrajz-testnevelés szakos tanári diplomát, majd testnevelésből egyetemi végzettséget is szerzett. Elárulta, sokakkal ellentétben számára nem okozott fejtörést a tovább­tanulás, 12 éves kora óta tudta, hogy tanár szeretne lenni. Kislány korától tanító nénist játszott, otthon naplót és osztálynévsort ve­zetett. Mire gimnáziumba ment, már azt is kitalálta, hogy földrajz és testnevelés szakos tanár lesz. Utóbbi sem véletlen, mivel a táj­futás meghatározta gimnáziumi éveit. Négy egymást követő évben elnyerte a Tolna megye legjobb női tájfutója címet, teljesít­ményét két egymást követő esztendőben a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány is díjazta. A főiskola utolsó félévében már Pakson tanított, 1998 óta a Balogh Antal katolikus iskolában dolgozik. Mint mondja, mindkét szaknak megvan a maga varázsa: testneve­lésórán sokkal közelebb kerülhet a diákok­hoz, földrajzórán viszont elméleti tudásukat gyarapíthatja, nagy utazóként személyes él­ményeivel is gyarapítva a tananyagot. Egyik Arany minősítést kapott az IFBB Nemzet­közi Testépítő és Fitness Kupa body fitness versenyén Mihály Melinda fítneszedző (ké­pünkön Drávavölgyi Tamás IFBB magyar bajnokkal). Ez a kategória a testépítés „elő­szobája”, afféle tehetségkutató, ahol az első ízben indulók mérethetik, minősíttethetik magukat. A versenyt a Papp László Sport­arénában rendezte több más kategóriával együtt a Magyar Testépítő és Fitness Szö­vetség és a Fitbalance Magyarország. Mi­hály Melinda tizenöt éve sportol, dolgozik edzőként, s mint minden sportolóban, ben­ne is munkál a bizonyítási vágy, a verseny­­szellem. Mindezen túl azt is szerette volna igazolni, hogy mindig lehet többet kihozni legkülönlegesebb emléke pont a gimnáziu­mi érettségihez köthető. - Mivel oroszból sokkal jobb voltam, mint németből, arra ké­szültem, hogy abból érettségizem, azonban éppen akkoriban csatlakozott Paks a Játék határok nélkül elnevezésű vetélkedőhöz, amelynek válogatóján én is bejutottam a versenyen induló csapatba - Csakhogy ki­derült, hogy az a repülőgép, ami Walesbe re­pítette őket, az orosz írásbeli napján indult, így igazgatói engedéllyel németből tehetett vizsgát. Ugyan gyengébb eredménnyel, de ezt egy cseppet sem bánja, hiszen a vetélke­dő életre szóló élmény volt számára. - Egy álmom vált valóra azzal, hogy Magyaror­szágot és Paksot sportkedvelő emberként a Játék határok nélkül keretében nemzetközi versenyen képviselhettem - mondta Lívia. A sport szeretete természetesen azóta sem magunkból, ha erős az elhatározás és van kitartás. Mihály Melindában az a bizonyos elhatározás az elmúlt ősszel fogalmazódott meg, a felkészülést Szőke Zita segítségével kezdte el, aki tulajdonképpen az ötletadó is volt azzal, hogy meglátta benne a lehe­tőséget. A felkészülés nagyon kemény volt annak ellenére, hogy a napi két-három óra edzés és az egészségtudatos életmód, ét­kezés Melinda életének velejárója. A body fitness más: speciális edzést és diétát igé­nyelt, különösen a verseny előtti utolsó időben. Ez fizikailag és mentálisan is meg­terhelő volt, különösen úgy, hogy a minden­napokban változatlanul helyt kellett állni, az edzéseit meg kellett tartania. -vida-TPfiA Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány szűnt, háromszor futotta le a félmaratont és nyolcszor úszta át a Balatont. Ugyan­akkor a mozgás már nem csupán a saját, a családja életében is fontos szerepet játszik. Rengeteget kirándulnak, nyolcéves kisfiával rendszeresen járnak síelni, szabadidejüket mindig aktívan töltik. Lívia hét éve tekézik, a városi tekebajnokságok aktív résztvevője, emellett 2008-ban csapattársaival az orszá­gos amatőr női bajnokságon első helyezést ért el, valamint tavaly a villamos-iparági versenyen egyéniben is a dobogó harmadik fokára állhatott. A mozgás örömét elhiva­tottan hirdeti nem csupán a gyerekek, a fel­nőttek körében is, nordic walking-trénerként már több tucat embert tett Pakson is botfög­­gővé. Mint elmondta, az iskolai oktatásban is mindig arra törekszik, hogy színes el­foglaltságokkal ismertesse meg a diákokat, ezért viszi őket tekézni, tömegfütásra vagy sárkányhajózni a Dunára. - A fiataloknak olyan sportokat kell megmutatni, amivel hasznosan el tudják tölteni a szabadidejüket, és Pakson van is erre bőven lehetőség — ál­lítja Lívia. Elárulta, a mai fiatalokat nehéz kizökkenteni a lustálkodásból és ma már a sikerek sem feltétlenül inspirálják, sarkall­ják őket nagyobb teljesítményre. Úgy vallja, saját elismerései biztosították fiatalon arról, hogy jó úton jár, és amiért dolgozik, annak van eredménye. Hozzátette, ma már mun­kája elismeréséhez nincs szüksége díjakra, elég, ha egy gyereknek felcsillan a szeme, amikor sikerül valami - például egy víz­­iszonyos diáknak az első hossz megtétele a medencében. -matus-A testépítés előszobájában

Next

/
Oldalképek
Tartalom