Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-01-06 / 1. szám
Paksi Hírnök 20 2012. január 6. Születési helye: Paks Otthon született, édesapja segítette világra a kis Melindát. Nem terveztek otthonszülést, sőt apás szülést sem. Tamás, az édesapa azt mondja, nem szívesen megy kórház és orvos közelébe, még arra sem tudta rávenni magát, hogy ultrahangos vizsgálatra kísérje feleségét. December 27-én azonban ezen nem rágódott - igaz, nem is maradt rá ideje -, ösztönösen tette a dolgát. A babát hivatalosan január 19-re, saját számításaik szerint január 5-6. körüli időpontra várták. Azon a napon vásárolni mentek, amikor az édesanya, Bencze Teréz úgy érezte, közeleg a szülés ideje. Hazasiettek, hogy a már összekészített holmit magukhoz véve Szekszárdra induljanak. Teréz indulás előtt még zuhanyozni szeretett volna, addig Tamás elment, hogy elintézzen még valamit. Csupán néhány percet volt távol, de amikor hazaért, felesége azzal fogadta, hogy jön a kicsi. Mentőket hívott, szólt a szomszédasszonynak gondolván jól jöhet a női jelenlét...- Azt gondoltam, egy gyerek nem öt-tíz perc, hanem egy-két vagy öt-hat óra alatt jön. Teréz mondta, hogy nem tud felöltözni, bekísértem a hálóba, hogy segítsek neki, de azt mondta, már érzi a babát. Amikor lefeküdt, már láttam a kis haját - meséli Tamás. Újra telefonált, hogy sürgesse a mentőket, de nem tudták megvárni az érkezésüket, vállára szorított telefonnal, a diszpécser utasításait követve világra segítette kislányát. Szavai szerint úgy történt minden, mint a fdmekben. Az egész nem tartott tovább öt-hat percnél. Ő mindent ösztönösen tett, megnézte, nincs-e a nyakán a köldökzsinór, kitisztította a kicsi orrát, mert eszébe jutott, hogy a légutakat szabaddá kell tenni. A kislány ezek után felsírt, s apukája a diszpécser tanácsára az édesanya hasára fektette. - Gyorsan hoztam két törülközőt, az egyikkel megtörölgettem a babát, a másikkal letakartam őket - folytatja a történetet Tamás. Mint mondja, az biztosan sokat segített, hogy imádja az állatokat, mindig köztük élt, igy a róluk való gondoskodás közben némi tapasztalatra tett szert. - Mindenki azt kérdezte, nem voltam-e ideges, de valójában nem volt rá idő - fogalmazott. Hozzátette, hogy utólag visszagondolva inkább kihagyta volna ezt az élményt, hiszen ez nagyon rosszul is elsülhetett volna. - Ismerem magam annyira, hogy nem tudtam volna megemészteni, ha bármelyikükkel történik valami. Nem kívánom senkinek, hogy ilyen helyzetbe kerüljön, igaz, azt sem, hogy kihagyja - fűzte hozzá. Szerencsére - fogalmazott - semmilyen komplikáció nem volt. Azt azonban a mentősök lelkére kötötte, hogy hangsúlyozzák ki a kórházban, hogy a higiéniai körülmények nem voltak kifogástalanok, hiszen kezet mosni sem volt ideje. Szerencsére ez semmi gondot nem okozott, és más probléma sem adódott. Melinda, aki 3100 grammal és 53 centiméterrel született, édesanyjával együtt néhány napot a kórházban töltött, de az óévet már otthon búcsúztatta. Máté, a család nagyfia első pillanatban pánikba esett a tudattól, hogy már nem ő az egyetlen a szülei számára. Ezen, az ilyenkor szokásos reakción azonban hamar túlesett, és nagyon nagy szeretettel veszi körül kistestvérét, s - amit lehet - segít anyukájának és apukájának a pici körül. Az édesanya a kis Melinda etetését befejezve csatlakozik a beszélgetéshez, karján a békésen pihenő újszülöttel. Azt mondja, nagyon jó baba, eszik, alszik, hangját se hallani. Érkezése kapcsán Teca azt mondja, valójában nem emlékszik semmire, az viszont tény, hogy nem ijedt meg a tudattól, hogy otthon fog szülni. - Nem voltam kétségbeesve, mert Tamás nyugodt volt, és azt gondoltam, hogy akkor nincs semmi gond. Az ő nyugalma segített - fogalmazott. Az édesanya azt mondta, az otthonszülés gondolata fel sem merült benne, de azt érezte a terhesség alatt, hogy valamiért különleges lesz második gyermeke érkezése. Annak, hogy nem kórházban, hanem otthon szült, hátrányát nem látja. Az előnyök között elsőként említi, hogy a kis Melinda így igazi paksi lett, hiszen az anyakönyvi kivonatába az kerül majd, hogy születési helye: Paks. Ilyen bejegyzésre ismeretei szerint 1980 óta nem volt példa. Férje és ő viszont még azok közé tartoznak, akik a paksi szülőotthonban jöttek világra. Vida Tünde Soha nem késő belevágni Immár hagyománnyá vált, hpgy a DunaParty Társastánc Klub növendékei évzáró táncbemutatóra invitálnak minden érdeklődőt a városi művelődési központba. A tavalyi nagy sikerű gálaest után idén ismét szinpadra lépett minden korosztály, akik hónapok óta kitartóan készültek a legkülönfélébb koreográfiákkal. Nem volt hiábavaló a sok gyakorlás, ahogy az előző évben, 2011-ben is ugyanúgy sikerült megtölteni a színháztermet, mondta el Krausz Adám, a klub vezetője. Keringő, tangó, cha-cha-cha, rumba, szamba, salsa és rock&roll is megelevenedett a színpadon a gyerekek és a felnőttek előadásában. A karácsonyi ünnepek után, december 27-én immár harmadik éve gálaest keretében mutatták be, mit tudnak a táncklub növendékei, a viszszajelzés pedig mindig pozitív és a ház is örül, hogy egy viszszatérő, színvonalas rendezvénnyel gazdagodott a palettája, tette hozzá Krausz Ádám. Bár rendszerint ősszel indulnak a különböző kurzusok, akik kedvet kaptak a gálaesten látható standard és latin-amerikai táncok elsajátításához, azokat várják a társastáncklubba, ahol soha nem késő az első lépések elsajátítása. Matus Dóra
