Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-04-20 / 8. szám
Paksi Hírnök 16 2012. április 20. A Bazársor Öctoözlet Paksról. Szi István tőr. Daróczv kastély. Az óváros egyik legértékesebb építészeti emléke és központjának emblematikus építménye a Bazársor. Az általa létrehozott téren, különösen tavasszal, a virágzó gesztenyefák sora emlékeztet bennünket a régi paksi Fő utca hangulatára, amelynek szépséges és méltóságteljes fasora jótékonyan takarta el a kisvárosi kereskedő- és polgárházak kopottságát, hiszen a második világháború utáni évtizedek pénzbeli szűkössége és az államosítás utáni tulajdonosváltások gyakorisága nem használt az utcakép rendezettségének. A Bazársor megépítése valószínűleg az 1870-es évek második felében történt, a katolikus templom körül, a Dunára néző területen kialakított üzleteket a közbirtokosság ajánlotta fel Paks korabeli önkormányzatának. Erről Daróczy Zsiga számolt be a Paksi Közlöny 1882. április elsejére keltezett példányában: „Építettünk egyszer más fundusára, a kath. templom alá bazárt. A generozus uradalom a telket nekünk ajándékozta, mert a térnek hasznát nem vette, mi meg a bazárral egy szemétdombtól megszabadultunk, a várost szépítettük, sőt 1200 fft boltbérjövedelemmel gazdagítottuk, - de az uradalom kikötötte, hogy ezen 1200 frt-ot, ha vele az építési költségeket letörlesztettük, utcakövezésre fordítsuk. Az építési költségek három év óta törlesztvék, de utcakövezésről csak szó se legyen! Kinek jutna pedig eszébe arra gondolni, hogy a bazár telkét a községre telekkönyvileg át is kellene íratni, mert az ember nem tudja, mi történhetik!” Az üzletsor felépítése hasznosította azt a megközelítőleg ötméteres szintkülönbséget, ami a templom melletti telekrész és a Fő utca, a hajdani forgalmas országút (illetve a Fő tér, vagyis a Szent István tér) közt húzódott. Az építmény szakmai leírását a helytörténeti munkák Börtsök László 1950-ben készített Paks műemléki és városképi vizsgálata című tanulmányából idézik: „...A főhomlokzatán 11 boltnyílás van, oldalán 2-2 ablak. Magas, újított lábazata és háromtagú főpárkánya van. A falsíkot a nyílások közt és a sarkokon lábazat nélküli dórfejezetes páros falpillérek tagolják. Az ajtók vízszintes szemöldökpárkánnyal koronázottak, és kifelé nyíló, kétszámyú, egyforma, kovácsoltvas ajtószárnyakkal zárhatók, amelyek keresztvaspántokkal vannak merevítve.” A főpárkány fölött a bolttetőzet a templom körüli teret megnövelte, teraszszerűen kiszélesítette. Körötte az alacsony, mellvédszerű felfalazás, a pártafal (attika) az északi kő támfallal együtt ezt mintegy keretezte és lezárta. A mellvéden álló, a paksi katolikusok hitéletében fontos szerepet betöltő Szent Vendel, a pásztorok és földművesek, a város biztonságát védő Szent Flórián, a tűzoltók, és Nepomuki Szent János, a molnárok védőszentjének színes, festett szobrai és egy kőkereszt erősíti a templom környékének szakrális hangulatát. A barokk szobrok ódon szépsége Móser Zoltán fotóművészt is megragadta, aki az Ágak és gyökerek című kötetében örökítette meg őket. (Több más paksi tájfotóval együtt Mósemek ez a kötete tartalmaz fotográfiákat városunkból.) A szobrok a közhiedelemmel (és Börtsök véleményével) ellentétben nem a régi katolikus templomból kerültek a mellvédre. A mai templom 1901-ben történt építése előtt készített képeslapok is bizonyítják, mint például a legrégebbi, a millenniumi díszünnepség 1886-ban készített fényképe, ahol már a mellvéden állnak (az archív felvétel miatt elmosódottan, de kivehetőn), de más, a Fő teret vagy a Bazársort ábrázoló felvételeken is ott láthatók. A kereszt és a szobrok eredetileg a templom körüli temetőben álltak, később, a temető megszüntetése után a templom főbejárata előtti téren, és a boltsor felépítése után kerültek a főpárkány fölé. Az üzletsor kialakítása anno felgyorsította a korszerűbb városközpont kialakulását, jótékonyan hatott a piac forgalmára és viszont, a hetipiacok számottevően megnövelték üzleteinek a forgalmát. A Bazársor környéke, fölötte a terasszal, az én generációm számára ifjúságunk színes, napjaink szóhasználatával élve multifunkciós tere volt. Kereskedelmi központ: forgalmas üzletek, Paks és a környékbeli falvak számára hetente kétszer nyüzsgő piac, ahol a túsóféliek, a piaci révbe érkező kishajó kofáinak árui számottevően szélesítették a kínálatot. Itt volt taxi- és buszmegálló, cukrászda, mozi, szálloda, étterem és kocsma. Kinek-kinek ízlése és pénztárcája szerint. A fák alatt örökös játszótere a közeli fiúiskola tanulóinak: a snúrozás és a mincezés legalkalmasabb helye, egész csapatok fogadtak egymással a győzelemre. (Folytatás a következő oldalon)
