Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-04-20 / 8. szám
2012. április 20. 11 Partnertelepülésünk: Visk Aki őrzi a magyar öntudatot Bárhova kerülnek el a fiatalok, nem tudnak elszakadni Visktől, vallja Czébely Lajos. A pedagógus-író szerint nagy a szülőföld vonzereje is, ebbe belejátszik természeti szépsége, gazdag történelme. - Akárhova költöznek, akárhol találnak boldogulást, állandóan hazajárnak, itt keresztelik a gyerekeiket, nem tudnak Visk nélkül élni, ez reményre ad okot - összegzi. Úgy véli, a magyarságnak akkor lenne jövője, ha meg lehetne oldani, hogy az államnyelvet a nemzetiségi iskolákban jól megtanulnák. - Az a mag, amely megőrizte, továbbadta eleinek a hagyományát, kultúráját, egyre kisebb. A veszély az, hogy nem a lélekszám morzsolódik, hanem az öntudat. Az sokat számít, ha az iskolában, a templomban, a közösségi helyeken mindig arról esik szó, hogy neked mi a dolgod, hogy a nyelved, a fajtád, rokonaid, szokásaid megmaradjanak. Mert közöttük könnyebb élni - húzta alá. Czébely Lajos 1973 óta tanít egykori alma materében, a Kölcsey középiskolában. Verseskötete, s a szocializmus éveiben írt naplója jelent meg, tankönyvek írását bízták rá, majd tollából a község monográfiával is gazdagodott. Elbeszélése szerint a magyar irodalom oktatása sok változáson ment keresztül. Kisiskolás korában nem is beszéltek a magyar irodalom nagyjairól, 1968-ban, amikor érettségizett, már megjelent Petőfi, Vörösmarty, de a Himnuszt nem taníthatták, a változás a nyolcvanas években kezdődött. Az akkori hatalom által diktált „demokratikus értékeket” kellett a tanároknak továbbadniuk, a „másik oldal” véleményét nem terjeszthették. Amikor 1995-ben Kijevből felkérést kapott tankönyvkészítésre, már nem törődtek azzal, hogy mit ír, senki nem ellenőrizte. Ahogy a pedagógus felidézte, pályája kezdetén lediktálta a gyerekeknek a Himnuszt, mindegyiküknek a zsebében volt, s nap mint nap elővették, énekelték vagy elszavalták. Aki azt nem tudta, nem kapott bizonyítványt. Czébely Lajos azt mondta, ő szüleinek köszönheti magyarságtudatát, a magyar nyelv és irodalom iránti elkötelezettségét. - Apám műkedvelő színházgyáros volt, könyvek között nőttem fel. Hamar megismertem a magyar tudományos, kulturális és hitélet nagyjait, tőlük azt tanultam, hogy van a mi értelmünk felett egy magasabb értelem, ami helyre tesz mindent és nincs okunk félni. — A jelen helyzet nem túl jó, nincs pénz könyveket kiadni. Egy nemzetiségi könyv előállításának önköltsége majdnem tízszerese az ukrán nyelven Írottnak. Tetézi a bajt, hogy nagyon erős a nyomás a magyar gyerekeken és szüleiken, hogy ukrán iskolát válasszanak. Akik nem tudatosan, hanem ösztönösen szólnak egymáshoz anyanyelvükön, azoknak eszébe sem jut, hogy máshova adhatnák gyerekeiket, mint magyar iskolába, de aki többre vágyik, hagyja magát meggyőzni, és a könnyebb utat választja, mert mint Arany is írta a Toldiban: könnyebb eltörni a faragott, mint a faragatlan fát. Paksról kapott védőruhában dolgoznak A korábbi eső nyomán hatalmas víztócsákat kerülgetve érkezik a paksi delegáció a viski tűzoltóságra, ahol Csapej Jurij Dimitrovics százados ad rögtönzött tájékoztatást. Mint mondja, egy 1986-os és egy 1992-es évjáratú tűzoltóautójuk van, de egyiknek a tartálya lyukadt ki, a másik üzemképtelen, így most egy Husztról kölcsönkapott 1995-ös ZIL-lel járnak. A vízszállító tartályt a Tiszából töltik meg, de a városban van három tűzcsap is, tájékoztat a fiatal tűzoltó. Védőruháik állapota - tekintve a Paksról kapottakat - jobb, mint a járműveiké. A tűzoltóság állami fenntartású, a százados becslése szerint a viski laktanya egy ötös skálán legfeljebb az egyes szintet éri el. Visket és környékét, 25- 30 ezer embert látnak el. Egy műszakban hárman vannak, egy sofőr, egy tűzoltó, egy felügyelő, a hívástól számított két perc alatt indulásra készek. Eddig átlagosan havi két-három alkalommal vonultak tűzesethez, egy éve történt egy átszervezés, így átruházták rájuk a műszaki hibaelhárítást is. Csapej Jurij Dimitrovics elmondta, hogy 17 évesen kezdte a tanulást, 22 éves korától dolgozik. Ha addig nem történik változás, 43 évesen mehet nyugdíjba, a korhatárt most emelték. A tűzoltók az 1073 hrivnyás minimálbérnek nagyjából a kétszeresét keresik. 24 órát dolgoznak, három napjuk szabad. A laktanya felszereltsége hasonló a járművekéhez. A híradós helyiségen kívül egy pihenőhelyiség és konyha is van. Az épület mögötti udvarban pedig egy gyakorlópálya. Ugyanitt két kutya is, ők is az állomány állandó tagjai, csakúgy, mint a mindenhova szabad bejárással rendelkező Sziréna névre hallgató cica.
