Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-04-20 / 8. szám

Partnertelepülésünk: Visk 8 2012. április 20. Viskrol - személyesen „ ... a hegyi tájat nézem, az er­dővel borított hegycsúcsokat. Ahol sétálok, fából épült kis házakat látok, tiszta vizű for­rásokat, birkanyájat, az út szélén szárított gombát, gyógyteát árusító asszonyo­kat... Jó lenne elveszni ebben a kárpátaljai szeptemberi nyárban és karácsonyig elő sem kerülni! Fát hasogatni, télre lehozni a padlásról a szövőszéket, újra megtalálni valamit, ami »gyermekkorom zsebéből valamikor nyomtala­nul kigurult«. Üres zsebeim­ben mi maradt? Néhány sza­­loncukornyi karácsony, a vá­rakozás féltése a múló Időtől - negyvenévnyi élet. Bámulom a Máramarosi hegyek árnyait, üres zsebeimet kutatom és ke­resem a gyereket, aki sapka és sál nélkül is boldogult a nagy telekben, aki ma már meleg kabátban is fázik a decemberi ködökben s akinek zsebre du­gott kezébe csak ritkán, ke­gyelmi pillanatban kerül visz­­sza néhány darabnyi abból, ami valamikor elveszett... ” így láttam a kárpátaljai tájat 2009 szeptemberében. Az azóta eltelt időben újra jártam arrafelé, idén április­ban újra járhattam Visken. Betértem a magyar iskolába, az ukrán óvodába, az épülő magyar óvodába, a kórházba, a tűzoltóságra, a polgármeste­ri hivatalba. Megláttam ennek a vidéknek a másik arcát: az ukrán-magyar értékrend fur­csa keveredését, a hangsúlyok eltolódását, az ezerarcú sze­génységet, a bánatot és a ren­díthetetlen életerőt. A hegyek emberekké változ­tak, a vízesések asszonyokká. A szeptemberi nyár pedig áp­rilisi téllé. A parókia csendje és a templom rendje vigyázott ránk és vendéglátóink, akik (majdnem) mindent megmu­tattak a településen. Teli Edit Kárpátalján is fogyatkozik a magyar Annak ellenére, hogy a község egészét tekintve már kisebbség­ben vannak a magyarok, Paks kárpátaljai partnertelepülése, Visk polgármestere magyar, és egészen a mostani ciklusig a tes­tületben is többségben voltak. Szajkó Károly polgármester, aki második ciklusát tölti, ezt annak tulajdonítja, hogy a magyarok összetartóbbak. - Büszkék lehe­tünk, ami kulturális téren törté­nik, azt 90 százalékban a ma­gyarok csinálják - fogalmaz. — Ilyen a kultúránk, ilyen ma­gokkal születtünk, szeretünk tenni, a másik oldalban viszont nincs meg ez az igény, a közös­ségi élet megszűnik szinte az is­kolánál - teszi hozzá. Az vi­szont tény, hogy a magyarság fogy, a vegyes házasságok, te­kintve, hogy minden feltétel az ukrán nyelvnek kedvez, ukráno­­sodást vonnak maguk után, so­kan pedig Magyarországon ke­resik a boldogulásukat. A hi­ganygyár megszűnése óta jelen­tős ipar nincs. A varroda kétszáz munkást foglalkoztat, s van öt ásványvíz-palackozó, melyek közül a legnagyobb 120 ember­nek ad munkát. Az önkormányzat évi 5-6 mil­lió hrivnyából gazdálkodhat, ebből a helyi adók 2 milliót tesznek, a többi állami pénz. A község finanszírozza a bölcső­dét és óvodát, aminek több te­lephelye is van, illetve a többi intézmény objektumai tartoz­nak hozzá. Mindezen túl a hi­vatali apparátust, a kommunális vállalat szolgáltatásait fizetik, és költenek a kultúrára, sportra. A futballcsapat fenntartására 100 ezer, a kultúrára 40 ezer hrivnyát áldoznak. Viskhez négy kültelek tartozik: Fenes, Rákos, Saján, Mogyorós. A község 64 utcájából hat szilárd burkolatú, azaz többségében kátyúkkal tűzdelt aszfalt, a töb­bi legfeljebb tiszai murvával van feljavítva. Járda a közpon­ton kívül sehol nincs. A község vezetői szerint nincsenek rosz­­szabb helyzetben, mint a többi kárpátaljai falu. Náluk is majd minden harmadik ház félkészen áll. - Most dolgozzuk fel, hogy hány befejezetlen építmény van, szerintem 30 százalék. Volt két olyan időszak 1990- 1996 és 2000-2005 között, ami­kor jó kereseti lehetőségek vol­tak. Napi 60-80 dollárt kerestek a viskiek különféle építkezése­ken, elsősorban orosz-ukrán nagyvárosokban. Nekifogtak házat építeni, most viszont már nincs pénzük a befejezésre - vázolta Szajkó Károly. A képviselő-testületnek 30 tagja van, az önkormányzati döntések megvalósításáért fele­lős végrehajtó bizottságnak húsz, őket a polgármester aján­lása alapján bízzák meg. A hi­vatalban, ahol „igazolásokat ad­nak, amelyek alapján a viski ember elmegy Husztra, ahol in­tézi az ügyeit”, tizennégyen dolgoznak. Az önkormányzati munka nyolc bizottságban fo­lyik, van törvényességi, közbe­szerzési, ökológiai és vitás kér­dések bizottsága. A közelmúlt­ban hozták rendbe a kultúrhá­­zat, korszerűsítették a fenesi óvodát, egészségházat, tervben van a kórház csatornarendsze­rének, az óvoda fűtésének mo­dernizálása. Legnagyobb fel­adat azonban az ivó- és szenny­vízhálózat kiépítése. Egyedi ku­tak és emésztők vannak a há­zaknál, a tehetősebbeknek van fürdőszobájuk, amit saját kút lát el. - A község egyik része be van vezetékelve, de a nagy ár­víz telenyomta iszappal, be van dögölve, nem biztos, hogy ke­vesebbe kerül a tisztítás, mint az új - vélekedik Szajkó Ká­roly. Hozzáfűzte, 2006-ban, amikor polgármester lett, 2,5 millió, tavalyelőtt 6, most 12 millió hrivnyára becsülték a költségeket. Az államtól ígére­tet kaptak arra, hogy megkapják a pénzt. - Amióta polgármester vagyok, ez a negyedik komo­lyabb ígéret - jegyezte meg a község vezetője, aki kérdésünk­re elmondta, hogy viskiként ar­ra a legbüszkébb, hogy sok jó mesterember él náluk. Partnerhlepütésünk:

Next

/
Oldalképek
Tartalom