Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-03-16 / 6. szám
2012. március 23. 23 Paksi Hírnök A hagyományok elkötelezettje Ha végigtekintünk eddigi életének röpke huszonöt esztendején, legszembetűnőbb a hagyományaik iránti elkötelezettsége, és hogy mennyire büszke gyökereire. Legyen szó történetükről, anyanyelvűkről, zenéjükről, táncukról, minden alkalmat megragad, hogy megismerje azokat. Máyer Tímea a Paksi Roma Nemzetiségi Önkormányzat munkatársa. Magyarországon a roma csoportok közül legnagyobb létszámban magyarcigányok, oláhcigányok és beások élnek. Utóbbinak három fő csoportja van, az árgyelánok, a muncsánok és a ticsánok. A magyarországi cigány anyanyelvűek túlnyomó többsége a cigány nyelv lovári dialektusát használja, míg a beás cigányok a beást beszélik, ami a román nyelv archaikus változata, meséli népéről Máyer Tímea. Az apai ágon magyar, anyai ágon pedig beás cigány származású lány, édesanyja legszebb karácsonyi ajándékaként, két és fél évtizeddel ezelőtt, december 26-án látta meg a napvilágot. Németkéren járt általános iskolába, és itt lett egy kiváló hagyományőrző közösség tagja, a Tavaszi Virágok Táncegyüttesé. Édesanyja mindig arra biztatta, hogy tanuljon, és a tánccsoport vezetője is erre ösztönözte. Amikor elérkezett a pályaválasztás ideje, tanára, Pongó Anita nyomdokaiba lépve a pécsi Gandhi Közalapítványi Gimnázium és Kollégiumban tanult tovább, ahol kiemelt szerepet kap a hazai cigányság hagyományainak, szokásainak megőrzése és átadása a felnövekvő nemzedéknek, aminek érdekében beás és lovári nyelvet, valamint cigány népismeretet tanulhatnak a diákok. Tímea hálás szívvel emlékszik vissza középiskolájára, mert tanulmányainak támogatása mellett felkészítették a sikeres továbbtanulásra. Pécsen folytatta tanulmányait, a tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett diplomát romológia szakon. Emellett az utolsó két évben minor szakként pedagógiát hallgatott, ami a főszak mellett abban segít, hogy lehetővé tegye, illetve megkönnyítse a felvételit mesterszakra. Tímea nem véletlenül indult ebbe az irányba: nagy álma az volt, hogy gyerekeket tanítson. Mint mondja, ha építkezik az ember, nem a tetővel kezdi a munkát, hanem egy szilárd alappal. Ez pedig az ifjúság. Nagyon fontosnak tartja, hogy a cigány származású gyerekek megismerjék elődeik hagyományait, képesek legyenek megtartani saját értékeiket, hiszen a cigány lakosság soraiból sokan a többségi társadalomba való beolvadás következtében elhagyták a hagyományos roma életformát, egyre kevesebben ismerik és beszélik őseik nyelvét. Az élet úgy hozta, hogy a tanítás egy még meg nem valósult álom legyen Tímea számára, ugyanis anyagi lehetőségeik nem engedték, hogy végigmenjen ezen az úton, és újabb diplomát szerezzen. Az iskola után az volt számára a legfontosabb, hogy munkát találjon. Ez egyáltalán nem volt könnyű, de végül jól alakultak a dolgok: a Paksi Roma Nemzetiségi Önkormányzatnál kapott állást. Az adminisztrációs feladatokon túl ő a híd a négytagú képviselő-testület, valamint a város oktatási és szociális intézményei között, a kapcsolattartás szinte mindennapos feladat számára. Abban a munkában is oroszlánrészt vállal, hogy az önkormányzat támogatásával megnyitott közösségi házat szakkörök, bemutatók, előadások szervezésével, tartalommal töltsék meg. A város által nyújtott éves költségvetésből néhány nagyobb rendezvényt és kirándulást is szerveznek, a legfrissebb kezdeményezés pedig A mi utunk című újság elindítása volt, aminek szerkesztéséért Tímea felel. Mint mondja, Pakson erős a szociális háló, és a városvezetés minden eszközzel igyekszik segíteni a cigányságnak, ám ahhoz, hogy könnyebb legyen a helyzetük, partnernek kell lenniük a romáknak ezekben a törekvésekben. Komolyabb ügyekkel, problémákkal nem keresik, inkább a mindennapi ügyek intézésében kémek alkalmanként segítséget az érintettek, például nyomtatványok kitöltéséhez, vagy információt arról, hogy egyes esetekben kihez tudnak fordulni. Tímea a munka végeztével Németkér felé veszi az irányt, ma is ott él anyukájával és immáron négy esztendeje páijával. Amikor ideje engedi, a legszívesebben a cigányság történetét, hagyományait kutatja. Gyakorta faggatja édesanyja testvérét, Száraz Istvánnét, akitől mindenben nagyon sok támogatást és ösztönzést kapott. És táncol, amit a Tavaszi Virágok Tánccsoportban eltöltött évek után sem hagyott abba, minden lehetőséget megragadott a cigány tánchagyományok megismerésére. Ha alkalma van rá, szívesen továbbadja tudását: tavaly a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában indítottak csoportot, ahol hetente egy alkalommal tartanak foglalkozást, és nagyon szeretné, ha az önkormányzat égisze alatt létrejönne egy hagyományőrző tánccsoport. Ami a jövőt és ezen belül a családot illeti, Tímea elárulta, hogy egyelőre nem terveznek páijával esküvőt és gyerekeket, mert úgy érzik, hogy előbb meg kell hozzá teremteniük a biztos hátteret. Ahogy Tímea fogalmaz, a munkában látja a boldogulás útját, ha van az embernek munkahelye, van megélhetése. Éppen ezért sokszor elgondolkodik azon, mihez fog kezdeni, ha a nemzetiségi önkormányzatnál esetleg megszűnik a munkahelye. Ilyenkor nem túl bizakodó, inkább kilátástalannak látja a jövőt, aztán megrázza magát és megy tovább a saját maga számára kijelölt úton, mert nem adja fel. -gyöngy-
