Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-01-06 / 1. szám
Paksi Hírnök 12 2012. január 6. Az egykori múzeumigazgatóra emlékeztek Dr. Rosner Gyulára emlékeztek születésének 75. évfordulója alkalmából Pakson és Szekszárdon. Az elismert régész a paksi Városi Múzeum első igazgatója volt. Szívéhez legközelebb a népvándorlás kora állt. Dr. Rosner Gyula gyermekkori álma vált valóra, amikor 1964- ben régész muzeológus-történelemtanár diplomát szerzett. Kutatásai idővel Budapestről Tolna megyébe vezették, ahogy nevezte: a régészek paradicsomába. 1966 őszétől csaknem három évtizeden át Szekszárdon, a megyei múzeumban dolgozott. Két kiemelkedő ásatása a Gyönk, Vásár téri 700 síros avar temető és a közel 800 síros Szekszárd, Bogyiszlói úti avar temető. Utóbbi helyen az országban az elsők között tudott egy nagyobb avar kori telepet kiásni, munkája a Tolna megyei avar telepkutatások első komoly eredményeként számon tartott feltárás. Terepi munkája mellett középiskolás régésztáborokat szervezett, megismertette a fiatalokkal a régészeti alapismereteket. Szekszárd után a következő állomás Paks volt. 1993 szeptemberében született meg a döntés, hogy a város múzeumot alapít. Első igazgatója dr. Rosner Gyula lett, aki öt esztendőn át, egészen nyugállományba vonulásáig vezette, formálta az intézményt. Dr. Rosner Gyula 2003. augusztus 21-én elhunyt. Az emlékére rendezett találkozó paksi állomásán Hajdú János polgármester méltatta munkásságát, és bemutatták a „Dr. Rosner Gyula. Fejezetek egy régész életéből” című dokumentumfilmet, amelyet a TelePaks munkatársai készítettek.-gyöngy-Nem mindennapi születésnapi ajándék Különleges ajándékkal lepte meg édesanyját 80. születésnapján Oláh Zoltán. A költő verseket írt édesanyja csipke térítőihez. A kézimunkákkal illusztrált versek gyűjteménye, a Csipke Csillagok bemutatójára a költő legnagyobb örömére igen sokan voltak kíváncsiak. Köztük két éve elveszített pályatársa, Lázár Ervin szintén író özvegye, Vathy Zsuzsa. A költeményeket Seszták Szidónia színművésznő és Lőrinc Levente színművész tolmácsolta a népes publikumnak. Oláh Mihályné Nusi nén, elárulta, hogy fiatalkorától fogva mindig kézimunkázott. Egyszerűen nem tud tétlenül üldögélni, olvas, keresztrejtvényt fejt, de a kedvence a kézimunka. Fiát horgolt csipketerítői ihlették meg. - Ezelőtt fél éve gondolkodtam azon, hogy tehetném emlékezetessé édesanyám születésnapját, akkor döntöttem el, hogy így mondok neki köszönetét, mert én még mindig nagyon rossz gyerek vagyok - fogalmazott. Mint mondta, nem tud róla, hogy hasonló kötet akár Magyarországon, akár másutt született volna. A verseket — öszszesen huszonegy kapott helyet a könyvecskében - szinte egy szuszra írta. Az intuíciót édesanyja horgolásai adták. Nézte őket, a mamával közösen nevet adott nekik. így született az Alom, az Ablakok, a Virradat, az Orgonakert, a Fonalfészek, a Jégvilág, az Álomkeringő, meg a többi. A térítők Oláh Zoltán szavai szerint édesanyja gyermek- és fiatalkorának helyszínét idézik. Nusi néni Felsőrácegresen, vagy ahogyan fia mondja, Illyés Gyula-falván született, munkáin - és immár Zolti költeményeiben — azok a tájak elevenednek meg. A szerző azt is elárulta, hogy rövidesen újabb könyvekkel jelentkezik. Kiadásra várnak gyermekversei, és egy 84 szerelmes versből álló gyűjtemény. Vida Tünde Könyv idézi meg a konzervgyárat A Jámbor Pál Társaság és a paksi önkormányzat támogatása jóvoltából könyv jelent meg a valamikori konzervgyár történetéről. A Volt egyszer egy konzervgyár című kötet bemutatóját komoly érdeklődés mellett a városházán tartották. Az 1932-ben alapított, a város történelméből kitörölhetetlen, mára semmivé lett üzem krónikáját Kródi József vetette papírra. A szerző huszonegy éven át vezette a konzervgyárat, amely fénykorában ezer embernek adott munkát. A kötetet Hajdú János polgármester ajánlotta a népes közönség figyelmébe. Mint elmondta, Kródi József közel hozta a régmúltat, megmutatta a város történelmének egy szeletét. A könyv nem akar ipartörténeti dokumentum lenni, nem akar politizálni, nem ragaszkodik a kronológiához, nem akar mindent a legapróbb részletekig megmutatni. Ennek a könyvnek hangulata van, fogalmazott a polgármester, aki arra is kitért, hogy a mű - ha nem is direkt módon - de bemutatja, hogy milyen óriási hatása volt a konzervgyárnak Paksra. A kötet írója — mint hozzáfűzte - nem „nyűglődik” azon, hogy milyen kínos felszámolási procedúra zárta a konzervgyár történetét. Hajdú János kiemelte, hogy a városvezetés nem csak azt tartja fontosnak, hogy jók legyenek a járdák, folyjon víz a csapokból, hanem azt is, hogy támogassa Paks kulturális életét, illetve azt, hogy a város idős lakóit arra ösztönözze, hogy emlékeiket, tapasztalataikat osszák meg a fiatalokkal. Kródi József azt mondta, túl a nyolcvanon úgy érezte, nem halogathatja tovább a konzervgyár történetének megörökítését, hiszen a „méterből a centik fogynak”, s a régi gyárból sem marad lassan már hírmondó sem, hiszen sorra tűnnek el, változnak meg az épületek is. A szerző hozzátette, a könyvben nincsenek személyek, élmények, csak tények, tapasztalatok. -vida-
