Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-03-16 / 6. szám

Paksi Hírnök 4 2012. március 23. Ismét szabadságharcot vív az ország Városi delegáció látogatott az ünnepi hétvégén testvérváro­sunkba, Kézdi vásárhelyre. A küldöttség március 14-én Nyergestetőn koszorúzott, az 1848-49-es forradalom és szabad­ságharc utolsó székelyföldi helyszínén. Másnap ellátogattak a Molnár Józsiás Általános Iskolába, a paksi Deák Ferenc Általános Iskola testvérintézményébe, majd részt vettek a városi ünnepsé­gen, amelyet az udvarteres főtéren álló Gábor Áron szobornál tar­tottak. Útjuk során elhelyezték az emlékezés virágait Petőfi Sán­dor szobránál, a költő elestének feltételezett helyszínén, Segesvárnál, illetve a kökösi hídnál álló Gábor Áron emlékműnél. A delegáció utazása alkalmával egyeztetett Kézdivásárhely vezetésével az augusztusban Pakson rendezendő II. Testvérvá­rosi Ifjúsági Találkozóról, valamint arról is, hogy a Paksi Har­monika Együttes Kézdivásárhelyen is fellép júliusban, amikor egy Székelyföldről érkezett meghívásnak tesz eleget. A paksi delegációt Teli Edit alpolgármester vezette, tagjai Herczeg Jó­zsef nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsnok és Kém Jó­zsef önkormányzati képviselő voltak. A Szent István téren tartott városi megemlékezéssel kez­dődött március 15-én az ün­nepi rendezvénysorozat Pakson. A műsort ez alka­lommal a Bezerédj Általános Iskola diákjai adták, ame­lyet megelőzően Hajdú Já­nos polgármester mondott beszédet. 164 évvel ezelőtt a forradal­márok többek között szabad­ságot, függetlenséget, szabad sajtót, felelős magyar kor­mányt, ahogy ma mondanánk földreformot, szabad munka­­vállalást, nemzeti hadsereget, nemzeti bankot követeltek - ezzel a múltat idéző gondolat­tal kezdte ünnepi beszédét Hajdú János polgármester. Beszélt arról, hogy ma is sza­badságharcot vívunk, amikor ismeretlen helyeken mondják meg, ismeretlen okokból, hogy megbízhatóak vagyunk-e. Ki­fejtette, hogy a forint árfolya­mának tetszés szerinti befo­lyásolásával vívják ellenünk ezt a harcot, és mindegy, hogy mekkora áldozatot hozunk az adósságtörlesztésben, adós­ságban tartanak. Kiemelte, hogy míg 1848-ra évszázados elmaradást kellett pótolnia az országnak, ma pedig talán csak néhány évtizednyit, az alaphelyzet változatlan: csele­kedni kiáltóan szükséges. Mint mondta, fájdalmasan kell látnunk, hogy ma az Európai Bizottságban és a Parlament­ben szánalmas figurák felelőt­len és méltatlan játékot játsza­nak. Ahelyett, hogy azon el­mélkednének, hogy vajon mi okozta az elmúlt évek gazda­sági és pénzügyi válságát, mi volt ebben, vagy ennek fel nem ismerésében a saját szere­pük és felelősségük, Magyar­­országot leckéztetik. Azt az országot, azt a kormányt, azt a népet, amelyik felismerte, hogy értéket csak munka te­remthet, hogy a nemzet önbe­csülésének alapvető szükség­lete a függetlenség, és ezen belül a lehető legszélesebb gazdasági függetlenség. Ez a felismerés hatalmas ellenál­lást, ellenszenvet váltott ki a magát szabadelvűnek hirdető európai közegben. Rámuta­tott, hogy akkor tesszük a leg­jobbat, a lehető legtöbbet, ha nem azok ellen fordulunk, akikkel egyébként alapvetően egyetértünk. Beszédének zárógondolatá­ban azt foglalta össze a polgár­­mester, hogy mit akarunk ma: erős államot, tiszta közéletet, szigorú elvárások érvényesíté­sét a közélet szereplőivel, kü­lönösen a parlamenti képvise­lőkkel szemben. Felelős, kö­vetkezetes jogszabályalkotást minden szinten. Olyan jogsza­bályokat, amelyeket megér­tünk. Gyors és szakszerű ügy­intézést az államigazgatás minden szintjén. Hatékony bűnfelderítést, gyors bírósági eljárást minden esetben, tekin­tet nélkül az érintettek szemé­lyére. A társadalmilag hasznos munka és teljesítmény becsü­letének visszaállítását az ügyeskedőkkel és csalókkal szemben. Aki visszaélt a hiva­talával, ne viselhessen többé hivatali beosztást. Szolidari­tást az elesettekkel, a rászorul­takkal, a kisebbségekkel. A magyar függetlenség, a ma­gyar tulajdon, a magyar ter­mék, a magyar tudás hatékony védelmét. A család, az erkölcs, a jó hagyomány és a természet tiszteletét. Az oktatás és a használható ismeretek meg­szerzésének gyámolítását. Az ember méltóságának biztosítá­sát, védelmét a destruktív ta­nokkal, a hamis hitekkel és a dekadens média tartalmakkal szemben. - Csupán ennyit aka­runk 2012 márciusában, mert büszkék szeretnénk lenni Ma­gyarországra, történelmére, és azt is szeretnénk, hogy mind­erre a következő nemzedék is büszke lehessen - zárta gondo­latát a polgármester, -gyöngy-Fotó: Molnár Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom