Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-02-18 / 4. szám
Paksi Hírnök 18 2011. február 18. Bálozunk, de másképp A farsangi szezonban különböző mulatságokkal próbáljuk elűzni a tél mindennapos szürkeségét, városunkban is számtalan rendezvényre sor kerül. Az idő múlásával a báli szokások jelentős változáson mentek keresztül, mi most felelevenítjük azt az időszakot, amikor még sokat elmondott egy fehér keszkenő. A farsangot hazánkban már a középkor óta ünnepük, az idők során az egyik leggazdagabb néphagyománnyá fejlődött. Nem véletlen, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak az év leghidegebb, legborúsabb időszakára esik, hiszen a féktelen mulatozás a tél elbúcsúztatását, a tavasz várását egyaránt hirdeti. Míg egykor a király udvarában karneválokat rendeztek, addig a városokban és a falvakban a kisebb bálok jelentették a húsvétot megelőző negyvennapos böjt előtti ünneplést. A nagy evés-ivás, álarcos és táncos maskarázás a nehéz munka utáni felüdülésre, az ismerkedésre és a párválasztásra is lehetőséget adott. Ugyanakkor a bál szó hallatán ma már nem kell tündérmesékbe illő csipkeruhákra gondolnunk, az öltözék és az alkalmi etikett egyaránt jelentős változáson ment keresztül. Mindezek ellenére a bál ma is kiemelkedő társasági eseménynek számít, nincs ez másként városunkban sem, legyen szó iskolai, ipartestületi, sportegyesületi, vagy egyéb rendezvényről. A kisebbek számára az óvodákban és iskolákban évről évre megrendezésre kerülnek a farsangi mulatságok, de a jótékonysági rendezvények sem maradhatnak el. Pakson többéves hagyományra tekint vissza a sváb bál, Dunakömlődön pedig a különböző bátyus- és vadászbálok. A szezon derekán dr. Balázs- Kovács Sándor néprajzosmuzeológus „Farsangi népszokások a Sárközben” címmel tartott előadást a művelődési központban arról, milyen népi elemek díszítik ezt a gazdag hagyománykört, és mi lehet az oka annak, hogy a fiatalok érdeklődése csökken az ünnepségek iránt.- A farsangi játékok egyik jellegzetessége a maszkos alakoskodás, ez még ma is közkedvelt. A mulatozók által kedvelt viselet az ördög, a pap, a koldus vagy a betyár, illetve az állatok közül a medve, a gólya és a kecske megjelenítése. Ilyenkor szívesen öltöznek a nők férfi, a férfiak pedig női ruhába, árulta el az előadó. Tolna megyében a jelmezbálokon kívül nagy hagyománya volt még az úgynevezett tönkhúzásnak is, melyet akkor tartottak, ha farsang idején nem volt lakodalom a településen. A felvonulás résztvevője volt az álmenyasszony, az álvőlegény, a násznép, az ördög és a jósok. A menet többször megállt, és tréfás esküvőt játszott el, majd a vigadalom végén a legények az utcán végighúzott tüsköt a vénlányok kapujára kötötték, mesélte Balázs-Kovács Sándor. A bolondozás mellett, mint minden nagyobb ünnepnél, farsangkor is fontos szerephez jutnak az ételek. Ekkor főként fánkféléket, rétest, keltkalácsot, perecet, kocsonyát és baromfihúst fogyaszt a vendégsereg. A bátyus bálokhoz régen a lányok készítették az ételt, a fiúk pedig italt, általában bort szolgáltattak. Ma azonban keveset tudnak a fiatalok ezekről a szokásokról, húzta alá az előadó. A hagyományos paraszti közösség és a nagycsaládi forma megszűnésével a mindennapokból eltűntek a régi szokáselemek, a gyerekekbe már nem nevelik ezeket, az iskola pedig nem tudja átvenni ennek szerepét. A betlehemes és népi játékok segítségével azonban a művelődési házak és kisebb közösségek még fel tudják eleveníteni az egykori szokásokat. Nem csupán a gyerekeknek, manapság már a felnőtteknek sem mond sokat a táncrend és a hajadon lányokat kísérő gardedám. Már nehéz elképzelni, hogy volt idő, amikor egy üzenet elküldéséhez nem sms, hanem egy fehér zsebkendő, egy bokréta vagy egy kifordított kesztyű is elegendő volt. Mára szokatlanul hangzik, hogy a fiúk akkor mehettek először bálba, ha apjuk előtt rendre vágták a lucernát. A mulatságon részt vevő fiataloknak egykor szigorú illemszabályokat kellett követniük. 3 A fiatal lányok ártatlanságuk “ jeléül csupán pasztellszíne| két, az asszonyok sötétebb ár| nyalatot viselhettek, a táncba hívásra pedig nem illett nemet mondani. Ha egy gazdag lány nem ment el egy nála szegényebb fiúval táncolni, akkor szokás szerint a zenekarral kimuzsikáltatták. Napjainkban az ilyen jellegű kötöttségek megszűntek. A bálozó hölgyek kortól függetlenül szívesen viselnek elegáns fekete ruhát, a férfiak pedig sötét színű öltönyt. A párválasztás módja is sokat változott, a fő mégis az, hogy a jövőben is ilyen vígan ünnepeljük a tél temetését. Matus Dóra Fotónk egy korábbi iparosköri bálon készült.
