Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-02-04 / 3. szám
2011. február 4. 15 Paksi Hírnök Örülni annak, ami természetes A 2006-ban megjelent írásunkból kiderült, hogy Gábor egy genetikai betegség miatt a normális látás alig harmadát birtokolja, mivel látóidege nem közvetíti a jeleket rendesen az agyába. Ennek ellenére egy átlagos fiatal hétköznapjait éli, nagyon szeret kerékpározni, és élete fontos része a zene, aminek a Böllér Blues Band gitá- u rosaként hódol az érettségire « készülő fiatalember. Öt észtén- § dővel későbbi találkozásunk- £ o kor itt vettük fel Gábor élete ^ 'O fonalát és tudtuk meg, hogy ° mindez nem változott, csupán a zenekar van pihenőn. Egy négyestől eltekintve mindenből jelesre érettségizett és két nyelvvizsgát is birtokolt, így bízott benne, hogy felvételt nyer a veszprémi egyetem nemzetközi tanulmányok szakára EU-s szakiránnyal, azonban erről egyetlen ponttal lemaradt. A székesfehérvári Kodolányi János Főiskolán kezdte felsőfokú tanulmányait hasonló területen, azzal a veszprémi ígérettel, hogy a következő évben átveszik. így is történt, úgyhogy az egyetemi diplomáját éppen egy héttel ezelőtt, immáron okleveles nemzetközi kapcsolatok szakértőként vette át ott. Ám a tanulásnak számára ezzel még nincsen vége. A diplomaosztó után visszautazott Németországba, ugyanis az Európai Unió Erasmus-programjában korábban egy féléves ösztöndíjat nyert el, ami lehetőséget ad számára, hogy egy másik európai országban szerezzen oktatási, idegen nyelvi és kulturális tapasztalatokat. Gábor napközben, jó fényviszonyok mellett Jókedvű, kedélyes fiatal srác. Gondolkodását, stílusát megirigyelhetné bármely kortársa - írtuk egykor Feil Gáborról, akit öt év múltán felkerestünk, hogy megkérdezzük: mi újság? A legfontosabb, hogy az egykor leírt gondolatok ma is megfogalmazódhatnak vele kapcsolatban, és hogy sorstársai számára is példa lehet a gyengén látó, immáron diplomás fiatalember. gond nélkül tájékozódik, aki nem ismeri, annak fel sem tűnik, hogy nem lát jól, ám gyengébb fénynél már kissé bizonytalanabbul mozog. Féltésük ellenére önállóságra nevelték szülei, amiért hálás, hiszen tudja, hogyha úgy kellett volna kilépnie a nagybetűs életbe, hogy előtte burokban tartották, sokkal nehezebb lett volna, talán össze is roppan. Az egyetemi évek alatt azt is megtanulta, hogy ne várja meg, amíg mások észreveszik, hogy gyengén látó, hanem nyíltan beszéljen róla, amire itthon nem volt szüksége, hiszen családja, barátai szavak nélkül is tudták, hogy mikor és mihez igényel segítséget. Olvasóprogrammal tanult, amihez csoporttársai gépre vitték a jegyzeteket, a vizsgákon pedig, ha írásbeli volt, szükség szerint több időt kapott vagy kiválthatta szóbelivel. Mindezek ismeretében azt gondolhatnánk, hogy a tanulás volt számára a legnehezebb, de nem így van. Arról van szó, mint bármely kortársa esetében: és ez nem más, mint a csajozás, valamint abbéli bizonytalansága, hogy szóba állnak-e a lányok egy látássérült fiúval. Aztán az egyetemen ez is végérvényesen megváltozott, amikor rátalált az első igazi nagy szerelem. Úgy fogalmaz, hogy élete eddigi legszebb története, ahogy Angélával egymásra találtak, mert huszonéves létükre olyanok voltak, mint a tinédzserek. Lépésről lépésre bontakozott ki három és fél évig tartó szerelmük, amelynek tavaly decemberben lett vége. Gábornak akkor tetszik egy lány, ha belevaló és okos, akivel szellemi csatákat lehet vívni, és aki mindennap új kihívás számára. Viccesen azt szokta mondani, hogy az a lány vonzó neki, akinek fiútestvére van, vagy sportol. Gábor ifjú kora ellenére komolyan a családalapítás felé kacsintgat. Úgy gondolkodik, hogyha ez hamarosan valóra válik, akkor a harmincas éveikre, még fiatalon túl lesznek az egzisztenciateremtésen, és olyan korú gyermekeik lesznek, akikkel, vagy akik mellett lesz lehetőségük szabadidős programokra. Hozzátette, hogy egyébként sem akar járókerettel a ballagásukra menni. Még nem tudja, hogy hol fog dolgozni, de abban biztos, hogy szeretne hazajönni, Pakson letelepedni. Abban a városban, ahol a gyermekkorát töltötte, és ahova, bár Veszprémben is nagyon jól érezte magát, a hétvégeken úgy jött vissza, mint akit puskából lőttek ki. Mint mondja, talán az a kettősség vonzza, hogy mint faluhelyen, itt mindenki mindenkit ismer, ugyanakkor olyan infrastruktúrával rendelkezik, ami a nagyvárosok jellemzője.- Csak a paksi Hársfa utcai közösséghez hasonlóan nagyszerűt nem lesz könnyű találni szőkébb pátriánkban - tette hozzá. Bárhogy alakuljon is az élete, Gábor megtanulta, hogy soha ne adja fel az álmait, mert ha keményen dolgozik nincs lehetetlen, hogy az apró dolgoknak is lehet örülni, a természetesnek tűnőket pedig meg kell becsülni. Azt például, hogy vannak igaz barátai, akikkel persze a buli sem marad ki az életéből. De ez így van rendjén, hiszen most igazán fiatal. Kohl Gyöngyi
