Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-10-07 / 19. szám

2011. október 7. 13 Paksi Hírnök Viszonozták a látogatást a kézdi diákok Már a második generáció vesz részt abban a diákcsereprog­ramban, amelyet az idén 65 éves Paksi Úttörők szerveznek a város és Kézdivásárhely kö­zött. Vannak olyan egymást látogató gyerekek, akik már édesanyjuktól örökölték a kapcsolatot. Az eredetileg ál­talános iskolások számára szervezett program egyébként is belenőtt a középiskolákba: mind a gimnázium, mind az ESZI részese a város általános iskolái mellett. E héten negy­venkét kézdivásárhelyi diák vendégeskedik Pakson. Ahogy ez minden alkalommal lenni szokott, családok fogadják őket, s a helybeli gyerekekhez csatlakozva élik azok minden­napjait. Szeptember 30-i érke­zésüket hangos ováció kísérte, hiszen többségük nem az isme­retlenbe jött. Mezősi Árpád, a Paksi Úttörők vezetője el­mondta, eleinte tavasszal és ősszel is volt találkozás, az utóbbi tíz évben viszont évente egy van. Ebben az évben az er­délyi település a soros. Az is szokás már, hogy a kézdi­vásárhelyiek paksi látogatásu­kat egy budapesti kirándulással zárják, s az is hagyomány, hogy a Regélő mesemondó versenyen, amelyet szintén a Paksi Úttörők hívtak életre, be­mutatják mesemondó tudomá­nyukat. Az idei Regélőnek, amelyet a paksi önkormányzat támogatá­sával rendeztek, kevesebb mint húsz nevezője volt Kézdivásár­­helyről, Paksról és Tengelicről. Paks másik két, magyarok lak­ta testvérvárosa, Galánta és Visk is állandó résztvevője volt a seregszemlének, de - an­nak ellenére, hogy az ellátá­sukról gondoskodtak volna a meghívók - idén nem tudták vállalni az utazás költségeit. A mesemondás másfél évtizedes múltú megméretése a szokásos mederben zajlott: a Pákolitz István Városi Könyvtárban szüleik és felkészítőik, vala­mint a jól bevált összeállítású zsűri előtt szabadon választott mesét adtak elő. Sebestyén Ist­ván kakasdi székelymesemon­dó Lázár Ágnes gyermek­könyvtáros és Teli Edit alpol­gármester oldalán értékelte az apróbb-nagyobb mesélőket. Döntésük értelmében alsó ta­gozatban a Deák Ferenc Álta­lános Iskola tanulója, Vidá­­kovics Elián kapta az első dí­jat, felkészítője Pulainé Ga­lambos Erika. Második helyen Rohn Csenge Villő (Tengelic) végzett, harmadik lett a II. Rá­kócziból Varga Dávid. Bonda Boglár Kézdivásárhelyről kü­­löndíjat kapott. Felső tagozato­soknál Füleki Zsófiát hirdették ki győztesnek, ő kapta a zsűrielnök különdiját is. A kézdivásárhelyi Petőfi Általá­nos Iskola diákját Balog Kata­lin készítette fel. Második lett a deákos Joó Adrienn, harmadik helyen pedig Niki Kamilla Ma­ja végzett a Bezerédj Általános Iskolából. A tengelici Rudolf Evelin különdiját vihetett haza. A Regélő dallal indult - Füleki Zsófia örvendeztette meg az egybegyűlteket énekével -, és mesével ért véget: Sebestyén Istvánt hallgatták meg gyere­kek és felnőttek. Vida T. Paksi alkotása hozott neki hírnevet Életének 76. évében szeptember 27-én elhunyt Makovecz Imre nemzetközi hírű építész, a ma­gyar organikus építészet több­szörösen kitüntetett, stílusterem­tő alakja, aki rövid ideig Paks főépítésze is volt. A budapesti születésű szakember első ki­emelkedő munkájának a paksi Szentlélek-templomot tartják: a karcsú, tűhegyes csúcsban vég­ződő, ívelt kapubejáratú épület országos hírnevet hozott Makovecz számára. A Hősök te­rén található római katolikus templom tervezéséhez 1987-ben kezdett hozzá, a fa iránti rajon­gásáról ismert építész ezúttal is hű maradt önmagához: az épít­kezés során mintegy 200 köb­méter faanyagot használtak fel, a templom építésénél a legtöbb feladatot az ácsmunka adta. A Szentlélek-templomon kívül so­kan még két épületet kötnek Makovecz Imre nevéhez: bár a lakótelepi piac és az ASE sport­csarnok épülete is a neves épí­tész tervezői stílusát idézi, előbbi Zsigmond Ágnes (Makona Ter­vező Kisszövetkezet), utóbbi Bozóki Judit és Virág László (Agrokomplex Agárd Középülettervező Csoport) keze munkáját dicséri. Üdvözlet Paksról! című sorozatunk követ­kező írása a Szentlélek-temp­­lommal foglalkozik majd. -md-

Next

/
Oldalképek
Tartalom