Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-09-09 / 17. szám
2011. szeptember 9. 17 Paksi Hírnök A shenzeni univerziádén jártak Az Atomerőmű SE két fiatal kosárlabdázója, Kovács Ákos és Morgen Ferdinánd augusztusban a magyar egyetemi válogatott tagjaként a kínai Shenzenben járt a XXVI. Nyári Univerziádén. A csapat nyolc mérkőzéséből hatot elveszített, kettőt megnyert, és végül a 19. helyen végzett. Mindketten sérülten, de sok élménynyel és tapasztalattal tértek haza a Távol- Keletről.- Milyen körülmények között voltatok? Kovács Ákos: Shenzen 8 milliós kikötőváros, a Dél-kínai-tenger partján, szomszédos Hongkonggal. Óriási a kontraszt az életszínvonalban, felhőkarcolók és nyomornegyedek egyaránt vannak. 35-40 Celsius fokos hőség volt 80-90%-os páratartalommal, kellett pár nap, mire megszoktuk. Az emberek nagyon másképp viselkednek, mint nálunk, igencsak látszik a hierarchia, az alá-fölé rendeltség. Ami nagyon meglepő volt, hogy az ottani emberek felnéztek ránk, és nem a magasságunk miatt! Rögtön jöttek fotózni, mintha sztárok lettünk volna. Gondolom, nekik sem lehetett mindennapi dolog, hogy 150 or-^ szágból több mint tízezer ember érke- o zett közéjük. A szervezés precíz volt, | mindenki tudta, hogy mi a dolga, késés, ? mulasztás nem volt. Az „Univerziádé- £ faluban” is mindenre gondoltak, semmiben sem szenvedtünk hiányt. Csillagos ötöst érdemelnek.- Milyen volt a magyar csapat, és milyenek az ellenfelek? Morgen Ferdinánd: Nagyrészt ismertem a társakat és valamilyen szinten a játékstílusukat is, de előtte csak két sráccal játszottam együtt, mert ebben a keretben én voltam a legfiatalabb. Az ellenfeleinktől sajnos le vagyunk maradva, leginkább fizikálisán. Sokkal erőteljesebb kosárlabdát játszott minden ország. Játszottunk Izraellel, az USA-val, a finnekkel, Mexikóval, Koreával a csoportmeccseken. Náluk főleg fizikai dolgokra épült a kosárlabda, ami meg is látszott. Sok meccsünkön félidőig vagy még tovább is partiban voltunk. A végére azonban elfáradtunk, és nemcsak testileg, de fejben is. Legtöbbünk nem kap annyi lehetőséget itthon, hogy hozzászokjon az éles szituációkhoz.- Sokan voltak kíváncsiak a mérkőzéseitekre? K. Á.: Az USA ellen körülbelül 15 ezer ember előtt játszottunk, de a többi meccsünkön is 10 ezer körül volt a nézőszám. Először, amikor körbenéztünk, tátva maradt a szánk, de a meccs hevében már nem foglalkoztunk vele. Felemelő érzés volt ennyi ember előtt játszani. Csak az tudja igazán átérezni, akinek ez megadatott. Sajnos az Új-Zéland elleni meccsen ráestem az oldalamra, megzúzódott a csípőm, ezért az utolsó két meccsünkön már nem tudtam játszani. — A Kína elleni helyosztón te is megsérültél, mi történt? M. F.: Sikerült beleszaladnom egy könyökösbe, szerintem nem volt szándékos, legalábbis remélem. A harmadik negyedben történt, és ami fájó, hogy akkor még vezettünk, ám a végén kikaptunk. Egyből mentővel kórházba, a helyi orvos megpróbálta menteni a menthetőt. Most egy „drótkerítéssel” vannak összerögzítve a fogaim, úgy tűnik, hogy a bent maradtak, reménykedem, hogy újra becsontosodnak. Bár az egyik már haldoklik. Úgyhogy a végén éheztem!- Erről jut eszembe, milyen volt az ellátás? K. Á.: Volt választék rendesen, de igazából nem a mi szánk íze szerint. Volt külön ázsiai, kínai, muszlim, mediterrán, nemzetközi, de igazán nem sikerült megtalálni a nekünk valót. Ami csirkehús néven futott, nem nagyon hasonlított a hazaira, nem sűrűn próbálkoztunk vele. Azért nem éheztünk, megtaláltuk azt az egy-két ennivalót, ami tetszett. — Milyen tanulságokat sikerült leszűrni ezeken a nemzetközi meccseken, és hogy értékelitek a saját teljesítményeteket? M. F.: A tanulság az, hogy mennyivel előttünk járnak fizikálisán. Még többet kell dolgozni - amivel eddig sem volt gond - de bőven van mit behozni. Most már itthon is van erőnléti edző, aki személyre szabottan megmondja, mit kell csinálni. Oda kell figyelni a táplálkozásra, a konditeremben végzett munkára. Ez nagyon sokat nyom a latban. Shenzenben sikerült hozzászólnom a meccsekhez, valamilyen szinten elégedett vagyok, de azért bőven lett volna mit jobban csinálni. Bizalmat és aránylag sok időt kaptam, amivel nagyon elégedett vagyok. K. Á.: Azok a csapatok, amelyek alacsonyabbak voltak nálunk, és úgy gondoltuk, palánk alatt meg tudjuk verni őket, gyorsaságban múltak felül. A hasonló magasságú ellenfelek meg erőben voltak jobbak. Van lemaradásunk, elég nagy. Egyénileg nem voltak jobban képzettek, mint mi, csapatként funkcionáltak jobban. Az élen végzők mind támadásban, mind védekezésben sokkal jobbak voltak, és a középmezőnyhöz tartozók is összeszedettebbek. A litvánok ésszel verték az USA-t, számomra az volt a legérdekesebb, legtanulságosabb meccs.- Október 4-én az EuroChallenge Kupában az Arkadia Traiskirchen ellen elkezdődik a 2011-12-es kosárév, mit vártok tőle? M.F.: A mester 4-5-ös poszton számít rám, ahogy ő is mondta, mindenki tiszta lappal indul. Edzésmunka és teljesitmény alapján fognak megoszlani a játékpercek, mindenkinek ki kell harcolni magának a helyet. Reménykedem, hogy minél több játéklehetőséget kapok. K.Á.: Rám a második számú irányító szerepkör vár Lorenzo mögött. Sokat lehet tőle tanulni, az biztos, igazi irányító. El fogom tőle lesni, amit kell, mindenképpen olyan év lesz, amikor sokat lehet fejlődni. Keményen fogok dolgozni, hogy minél többet a pályán lehessek. Kovács József
