Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-09-09 / 17. szám
2011, szeptember 9. 15 Paksi Hírnök Jó napot, mi újság Üdvözlet Reichertshofenböl .. .Paarfest, 2011. július - Németország, Reichertshofen. Civil egyesületek felvonulása a város vezető testületével, népviseletbe öltözött németek, szakadó eső, szél tépte esernyők, a magyar küldöttség Paksról -, majd ázott felvonulók a közösségi sátorban, a reichertshofeni zenekar és a város polgármesterének köszöntése, egy asztaltársaság magyarul beszélő és magyarul értő „magyarokkal”, németekkel... Velem szemben Stenger _ r Ad Adám és felesége, Pach Teréz ^ ül, nagyokat koccintunk, és ap- % ró kortyokat iszunk a méretes ° söröskorsóból. Hallgatom a két idős embert: elhatározom, másnap meglátogatom őket. És beszélgetünk... ...Vendéglátóim dunakömlődi borral, szilváslepénnyel fogadnak. Gyorsan kiderül, hogy számukra fontos, hogy magyar borral kínálhatnak: Teri néni testvére küldte, kömlődi szőlőből készült. A méz is kömlődi, a mák is, minden onnan való, ami értékes a kamrában, ami külön becsben van. Beszélgetni kezdünk az egykor Pakson és Dunakömlődön jövőt tervező házaspárral, akik - ahogy mondják - másmás iskolába jártak, észrevétlenül alakultak egymáshoz és lettek egymás számára a legfontosabbak abban az időben, amikor a lányok még kendert fontak, (ahogy annak idején sokan). Abban az időben lassan alakultak a párkapcsolatok. Tartósak voltak a barátságok, a szerelmek, mert nem a hirtelen hevület, hanem a gyermekkor óta megélt emlékek, a közösség ítélete adta az erkölcsi alapot az érzelmekre. ... Hiszen együtt játszották az utcán az akkori játékokat: az ugrókötelezést, a bújócskázást, ahol a bunyónak kukoricát kellett darálnia, amíg a többiek elbújtak. Iskolába jártak, kora reggel segítettek a szüleiknek, vigyázták a rendet, amikor a felnőttek nem voltak otthon. ...Nyáron, Tériké néni nagynénjénél töltötte a nyarat Ordason. A vele egyidős unokatestvérei meghaltak a II. háborúban... Adi bácsit 1943-ban — húszéves korában - sorozták be magyar katonának. Akkor már szerelmes volt... Besorozták, mert, ahogy meséli, Horthy Miklós kormányzó nem tudta felszerelni... Majd 1944-ben besorozták a németekhez - akkor már öszszejártak a fiatalak - ahonnan 1945júniusában jött haza... Ekkor mezőgazdasági munkásnak állt. Ebben az időben vették hírét a kitelepítésnek, ami a fiatal pár egybekelése után, 1946. május 29-én megtörtént... A lakodalom napján hirdette ki a kisbíró annak a vagonnak a számát, amelyiknél másnap a vőlegénynek jelentkeznie kellett „ bevagonírozás végett ”, és ahová a menyasszony társnak, kötelezés nélkül követte urát... Nézem a két idős ember arcát, várom a szavakat. Azt akarom hallani, mit érzett két fiatalember közös életük első napján, amikor harminc másik paksi-dunakömlődi kitelepítésre szánt emberrel vagonírozták be őket a paksi vasútállomáson. Akik, talán a fiatalságuk, vagy a tapasztalatlanságuk miatt, csak egymást látták. Ez segítette át őket az élethelyzeten.... De nem hallom azokat a szavakat, amiket talán ki is mondtam magamban. ...„Az a néhány kömlődi maradt otthon, aki magyarnak érezte magát... ” A kiválasztás alapja az volt, ki, milyen nemzetiségűnek vallotta magát. Aki német nemzetiségűnek vallotta magát, annak mennie kellett. Két szerelvény indult: „Az egyik Bajorba a másik Badenbe, mindegyik 1000- 1200fővel. ” A Reichertshofenig tartó útig kitartott az engedélyezett útravaló. S hogy féltek-e? „Nem - mondja Adi bácsi -, fiatalok voltunk. Nem aggódtunk. Nem fogtuk fel igazán, hogy mi történik velünk. A szüléink jobban aggódtak, mint mi. Két hétig voltunk úton, azt sem tudtuk, hova kerülünk. ” A bajorok nem akarták beengedni őket, akik aztán - házigazdánk elmondása szerint - sokat tanultak a betelepített magyar iparosoktól. A megszokotthoz képest szerényebb körülmények, gazdálkodás és akarás várta őket az új „hazában”: az átmeneti szállás után egy családhoz kerültek, ahol úgy becsülték őket, mint saját gyereküket... ... Adi bácsi mindjárt másnap munkát talált egy helyi iparos mellett, hiszen nagyon kellett a képzett munkaerő. Aztán jött a kis Adi, aki négyéves volt, amikor a család a saját házába költözött. És mentek a dolgok, ahogy az akkori német valóság diktálta... ... Stenger Ádám és Pach Teréz ma is abban a házban él, amit 1960-ban építettek. Takaros, rendezett kert. Hortenziák, zöldpaprikák, a kamrában méz, mák és vörösbor... gyakori látogatók és tanácsot kérő elöljárók ... és mi: paksi, dunakömlődi látogatók. Egy látogató, aki úgy búcsúzott a háziaktól, hogy ráeszmélt: még nem állt valódi megpróbáltatások előtt... Teli Edit
