Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-08-26 / 16. szám

2011, augusztus 26.

15

Paksi Hírnök

Jó napot,

Táncosnak lenni kemény munka

Aki nem bírja a nehéz fizikai munkát, vagy nem akar sokat dolgozni, az ne válassza a táncosok életútját, mert nem könnyű sportág, vallja az első látásra törékeny nőnek tűnő Szarka Gitta, aki több mint tíz éve tanítja Pakson a balett szépségeire az ifjú tehetségeket. A törékeny táncos külső erős akarattal és a tanítás végtelen szeretetével párosul, melyet saját bevallása szerint élete végéig gyakorolna.

Szarka Gitta már nagycsoportosként elkezdett balettozni, miután egy óvodai válogatót követően a Dunaújvárosban oktató balett-tanárok felvetették szüleinek, hogy érdemes lenne gyermeküket megismertetni ezzel a mozgásformával. Aztán általános iskolában már balett-tagozatos osztályba iratkozott, ahol a korai sikerélményeknek köszönhetően igazi szerelem született, így nem is volt kérdés a folytatás. Bár középiskolai tanulmányait külkereskedelmi szakközépben végezte, ezzel párhuzamosan az első két évben Budapestre járt egy balettiskolába, ahol középfokú balettoktatói képesítést szerzett. Felsőfokú tanulmányait a Magyar Táncművészeti Főiskolán folytatta klasszikus balett szakirányon, ahol táncpedagógusként végzett. Mint mondta, hamar megismerte a kemény munkát, hiszen középiskolásként nem volt egyszerű két területen is helytállni, de fiatalon az ember még sok mindent elvállal, akkor is, ha nehéz. Ezért az életpályáért meg kell küzdeni, aki nem bíija a nehéz fizikai munkát, vagy nem akar sokat dolgozni, az meg se próbálja, mert ez nem egy könnyű sportág, vallja Gitta. - Nincs olyan, hogy elfáradtam vagy nincs kedvem hozzá. így nem lehet haladni, ezt folyamatosan gyakorolni, művelni kell, nem lehet hoszszabb időre kizökkenni, és persze a főiskola sem gyaloggalopp, tehát rengeteg akaraterő és kitartás kell az eredményekhez - húzta alá.

Szülei testvérével együtt mindig arra nevelték Gittát, hogy amit elkezd, azt vigye is véghez, ez természetes is volt számára, élete során csupán kétszer ingott meg. Kamaszkorban, amikor az ember elkezd lázadni az ellen, amit éppen csinál, amit kötelességnek érez, és egyszer a főiskolán, de mind a neveltetés, mind a tánc iránti szeretet tartotta benne a lelket, hogy ne adja fel a hullámvölgyekben.

Mint mondta, lélekben kitartónak kell lenni, hogy az ember végigvigye ezt a pályát, de számára sosem volt kérdés, hogy táncpedagógus legyen. - Főállású táncosnak lenni rengeteg lemondással jár, az nem egy kifejezetten családcentrikus életpálya, ezért is választottam a pedagógiát, ahol nem magáért, hanem másokért dolgozhat az ember, én például már gyermekkoromban eldöntöttem, hogy tanítani fogok. Már kisgyermekként mindenkit okítani akartam, a babáimat, az állatkáimat, a szomszédokat - mesélte Gitta, aki szabadidejét igyekszik családjával és barátaival tölteni, kikapcsolódásként pedig szívesen kipróbál más mozgásformákat, mint például a pilátesz.

Régi dunaújvárosi tanárai tartottak balettórákat Pakson, ők hívták ide régi tanítványukként óraadónak, így került több mint tíz éve tanárként városunkba. Mint mondta, szeret itt dolgozni, hiszen Pakson minden körülmény adott a jó munkához, csak azt sajnálja, hogy egyre kevesebb gyerek érdeklődik eme táncforma iránt. Úgy véli, a művészet manapság háttérbe szorul, a magas iskolai óraszámok és a rengeteg tanulás mellett már a szülők és az iskola is nehezen szorítja be a napirendbe. Pedig a mozgás, a művészet rengeteget ad a léleknek. Szorgalomra, kitartásra nevel, fejleszti a szépérzéket és a testtartást, kialakítja a zene és mozgás iránti szeretetet. Mivel csoportos foglalkozás, erősíti az összetartást, az egymásra figyelés képességét. A színpadi jelenlétnek köszönhetően a diákok könnyebben felelnek, magabiztosabbak, és a balett a magatartásukon is formál, hiszen a teremben fontos a fegyelem, ott nem lehet bolondozni, hangsúlyozta Gitta. Természetesen egy tanár nemcsak tanit, hanem nevel is, tette hozzá, hiszen a diákok lelkét erősíteni kell, tanár és növendéke között jó kapcsolatot kell kiépíteni. - A kicsik és az idősek kedvelik a humort, a kamaszok viszont a lelkizést igénylik. Ezért sem lehet megunni ezt a pályát: mindig új és új gyerekekkel találkozhatok, minden nap különbözik a másiktól - ebbe nem lehet belefásulni. Egy életen át kell csinálni.

Matus Dóra