Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-08-26 / 16. szám

2011, augusztus 26. 15 Paksi Hírnök Jó napot, Táncosnak lenni kemény munka Aki nem bírja a ne­héz fizikai munkát, vagy nem akar sokat dolgozni, az ne vá­lassza a táncosok életútját, mert nem könnyű sportág, vall­ja az első látásra tö­rékeny nőnek tűnő Szarka Gitta, aki több mint tíz éve ta­nítja Pakson a balett szépségeire az ifjú te­hetségeket. A töré­keny táncos külső erős akarattal és a tanítás végtelen sze­­retetével párosul, melyet saját bevallá­sa szerint élete végé­ig gyakorolna. Szarka Gitta már nagycsopor­tosként elkezdett balettozni, miután egy óvodai válogatót követően a Dunaújvárosban oktató balett-tanárok felvetet­ték szüleinek, hogy érdemes lenne gyermeküket megismer­tetni ezzel a mozgásformával. Aztán általános iskolában már balett-tagozatos osztályba irat­kozott, ahol a korai sikerélmé­nyeknek köszönhetően igazi szerelem született, így nem is volt kérdés a folytatás. Bár kö­zépiskolai tanulmányait külke­reskedelmi szakközépben vé­gezte, ezzel párhuzamosan az első két évben Budapestre járt egy balettiskolába, ahol közép­fokú balettoktatói képesítést szerzett. Felsőfokú tanulmá­nyait a Magyar Táncművészeti Főiskolán folytatta klasszikus balett szakirányon, ahol tánc­pedagógusként végzett. Mint mondta, hamar megismerte a kemény munkát, hiszen közép­iskolásként nem volt egyszerű két területen is helytállni, de fi­atalon az ember még sok min­dent elvállal, akkor is, ha ne­héz. Ezért az életpályáért meg kell küzdeni, aki nem bíija a nehéz fizikai munkát, vagy nem akar sokat dolgozni, az meg se próbálja, mert ez nem egy könnyű sportág, vallja Git­ta. - Nincs olyan, hogy elfá­radtam vagy nincs kedvem hozzá. így nem lehet haladni, ezt folyamatosan gyakorolni, művelni kell, nem lehet hosz­­szabb időre kizökkenni, és per­sze a főiskola sem gyalogga­lopp, tehát rengeteg akaraterő és kitartás kell az eredmények­hez - húzta alá. Szülei testvérével együtt min­dig arra nevelték Gittát, hogy amit elkezd, azt vigye is vég­hez, ez természetes is volt szá­mára, élete során csupán két­szer ingott meg. Kamaszkor­ban, amikor az ember elkezd lázadni az ellen, amit éppen csinál, amit kötelességnek érez, és egyszer a főiskolán, de mind a neveltetés, mind a tánc iránti szeretet tartotta benne a lelket, hogy ne adja fel a hul­lámvölgyekben. Mint mondta, lélekben kitar­tónak kell lenni, hogy az ember végigvigye ezt a pályát, de szá­mára sosem volt kérdés, hogy táncpedagógus legyen. - Főál­lású táncosnak lenni rengeteg lemondással jár, az nem egy kifejezetten családcentrikus életpálya, ezért is választottam a pedagógiát, ahol nem magá­ért, hanem másokért dolgozhat az ember, én például már gyer­mekkoromban eldöntöttem, hogy tanítani fogok. Már kis­gyermekként mindenkit okíta­ni akartam, a babáimat, az ál­latkáimat, a szomszédokat - mesélte Gitta, aki szabadidejét igyekszik családjával és bará­taival tölteni, kikapcsolódás­ként pedig szívesen kipróbál más mozgásformákat, mint például a pilátesz. Régi dunaújvárosi tanárai tartottak balettórákat Pakson, ők hívták ide régi tanítvá­nyukként óraadónak, így ke­rült több mint tíz éve tanár­ként városunkba. Mint mond­ta, szeret itt dolgozni, hiszen Pakson minden körülmény adott a jó munkához, csak azt sajnálja, hogy egyre kevesebb gyerek érdeklődik eme tánc­forma iránt. Úgy véli, a művé­szet manapság háttérbe szorul, a magas iskolai óraszámok és a rengeteg tanulás mellett már a szülők és az iskola is nehe­zen szorítja be a napirendbe. Pedig a mozgás, a művészet rengeteget ad a léleknek. Szorgalomra, kitartásra nevel, fejleszti a szépérzéket és a testtartást, kialakítja a zene és mozgás iránti szeretetet. Mi­vel csoportos foglalkozás, erősíti az összetartást, az egy­másra figyelés képességét. A színpadi jelenlétnek köszön­hetően a diákok könnyebben felelnek, magabiztosabbak, és a balett a magatartásukon is formál, hiszen a teremben fontos a fegyelem, ott nem le­het bolondozni, hangsúlyozta Gitta. Természetesen egy ta­nár nemcsak tanit, hanem ne­vel is, tette hozzá, hiszen a di­ákok lelkét erősíteni kell, ta­nár és növendéke között jó kapcsolatot kell kiépíteni. - A kicsik és az idősek kedvelik a humort, a kamaszok viszont a lelkizést igénylik. Ezért sem lehet megunni ezt a pályát: mindig új és új gyerekekkel találkozhatok, minden nap kü­lönbözik a másiktól - ebbe nem lehet belefásulni. Egy életen át kell csinálni. Matus Dóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom