Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-07-22 / 14. szám

2011. július 22. 9 Paksi Hírnök (Folytatás a 8. oldalról) A folyamszabályozási mun­kálatok eredményeképp már régóta nincs víz a Telelőben, de még az én gyerekkorom­ban is jó szolgálatot tett se­kély vize: a paksi fiatalság ott tanult meg korcsolyázni, s végignézhette, ahogy a meg­őrzésre odavontatott, már ál­lamosított, utolsó paksi vízi­malom a közöny, az érdekte­lenség, s a hatalomtól való fé­lelem áldozataként darabokra hullva megsemmisül. A mi­nisztériumi döntés alapján ugyanis az utolsó három mű­ködőképes dunai malomból a hatóság csak egyet, a rácke­veit őrizte meg múzeumi cél­ra, az uszódit és a paksit sor­sára hagyta. Az uszódit szét­esése előtt egy hónappal dr. Vargha László felmérte, álla­potát, berendezéseit leírta és dokumentálta. Tanulmányát az utolsó uszódi hajómalom­ról a Néprajzi Értesítő 1965- ben közölte is. Az utolsó paksi vízimalom esetében semmi ilyesmi nem történt, de emlékét nemcsak a Blatt-család őrzi, sokunk számára a múlt, az elherdált örökség egyik szomorú jel­képévé vált. Számos paksi képeslap örökítette meg a folyó közepén egymás mel­lett sorakozó malmokat. Kincsként gyűjtjük és őriz­zük a ritka fotókat, amelyek azt a kort idézik, amikor te­kintélyt jelentett malomtu­lajdonosnak, molnármester­nek lenni. Munkával boldo­gulni. Forrás: Tolna Megyei Ön­kormányzat Levéltára, Köz­gyűlési iratok, 4436/1928; és 11116/1934.; Szitkovics Sán­dor: A dunajoldvári malmok története. Tolna Megyei Le­véltári Füzetek, 3. k. Szek­­szárd, 1992.127; Rauh Konrádné Blatt Magdolna szíves közlései. A képeslap saját tulajdo­nom, Wiener Haiman kiadá­sa, Pakson, 1895. július 11- én postázták. Kernné Magda Irén Űrhajóval a képtárban szegű, több mint 13 millió fo­rintos támogatási forrásból va­lósult meg. A gyerekek az egy­hetes program során állandó kísérőjükkel, Babos Imre nyugdíjas erdésszel járták be a gemenci erdő minden zegzu­­gát. Kisvasúttal látogatást tet­tek a malomtelelői tanösvény madármegfigyelőjénél, Lassi­­nál megtekintették a halászati gyűjteményt, ahol a gyerekek a különböző eszközök, hálók és varsák megismerése után ma­guk is megpróbálkozhattak a hálókötéssel. Az arborétumban megtanulták a lombhullató és Július derekán egy hétre űrbá­zissá változott a Paksi Képtár épülete. Hosszas gondolkozás után született meg az ötlet, hogy a nyári szünidei képző­­művészeti alkotótábor témája a bolygóközi kalandozás legyen, mely minden bizonnyal nagy sikert ért el, ugyanis a tavalyi­hoz képest kétszer annyi, közel 30 gyermek érkezett a foglal­kozásokra. A rendkívüli érdek­lődés annak is köszönhető, hogy a téma a dinoszauruszok­hoz hasonlóan igazi örökzöld, mindig érdekli a gyerekeket, minden generáció fantáziáját újra és újra megmozgatja a vi­lágegyetem, és erre a témára nagyon szépen fel lehetett fűz­ni a különböző alkotói techni­kákat is, mondta el Göttinger Eszter, a képtár munkatársa. A résztvevők többsége már tanév közben is megfordult a múze­umpedagógiai órákon, az ott megszokottakhoz hasonlóan a táborban is pontos tematikát követve kezdtek bele a foglal­kozásokba: első nap az űruta­záshoz szükséges fizikum megszerzéséhez komoly ki­képzés indult, majd el kellett készíteni az űrhajókat és űrru­hákat, papírmaséból pedig a bolygókat. - Képeslapot is festhettünk magunkról, amivel hazaüzenhetünk az otthoniak­nak - mesélte éppen a mű ké­szítése közben Venczel Virág Eszter, akinek a bolygó és az űrruha készítése tetszett leg­jobban. A kicsik mozgásigé­nyének megfelelően a képző­­művészeti programokon kívül csapatépítő, személyiségfej­lesztő és drámajátékokat is tar­tottak, emellett a hét során el­látogattak Budapestre is, a Ludwig Múzeumba, Moholy- Nagy László kiállítására, tette hozzá Göttinger Eszter. A program záróeseményeként a gyerekek tábori alkotásaiból készült tárlat, melyet délután a szorgos és eleven nebulók már szüleikkel együtt csodálhattak meg. A Paksi Közművelődési Nonprofit Kft. és az Ökocsiga Játszóház közösen szervezett tábort a Gemenci Erdei Iskolá­ban. Az Ablak a Földre elneve­zésű program egy TAMOP- pályázaton elnyert rekordösz­az örökzöld fák közötti kü­lönbségeket, az erdőben tett séták során pedig megismerték az erdészek munkáját, Gemenc világhírű vadállományát, a las­sú folyású ágak gazdag madár­világát, sötétedés után pedig részt vehettek a denevérek gyűrűzésében és regisztráció­jában. A tábori foglalkozások során kipróbálhatták a neme­zelést, agyagozást, növényszö­vést, gyertya- és madáretető­készítést, önállóan süthettek kemencés kenyérlepényt és megkóstolhatták a híres sárkö­zi ételeket is, mondta el la­punknak Sáfrány Szilvia. A gemenci tábort követően au­gusztusban Cseresznyésbe vár­ják hasonlóan színes progra­mokkal a kicsiket, tette hozzá az Ökocsiga Játszóház titkára. Matus Dóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom