Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-05-06 / 9. szám
2011. május 6. 15 Paksi Hírnök A tánc körül forog az élete Bármit kérdeztem, egészen biztos, hogy két mondat után már a táncról, a Tűzvirág Táncegyüttesről beszélt. Ennél jobban semmi nem jelzi Mádi Magdolna elhivatottságát. Már tizenévesen tudta, hogy a táncra teszi fel az életét, és ennek szellemében, tudatosan alakította sorsát. Meggyőződése, hogy a magyar tánckultúrát akkor lehet megőrizni, ha a színházban otthonra talál. A művészetek iránti érdeklődése már kisgyermekkorában megmutatkozott. A belső indíttatás talán családi örökség, g ugyanis apja amatőr színjátszó | volt és festett, édesanyja pedig § az irodalmat tartotta nagy | becsben, mondta el Mádi Mag- % dolna érdekességként hozzáté- 12 ve, hogy családfája tanúsága szerint a magyar ősnemesi Bováry család leszármazottja. Miután Péterfi Attila felfedezte Magdi tehetségét és elvitte Dunaújvárosba, már visszavonhatatlanul beszippantotta a táncvarázs. Azután szerteágazó tanulási folyamat vette kezdetét, amit röviden úgy lehetne öszszefoglalni, hogy mindenkitől, akit csak fel lehetett lelni az országban és neve volt a szakmában, attól tanulni akart, amit meg is tett egészen akadémiai szintig. Tíz évig gyűjtött Bács megyében néphagyományokat, az anyagból pedig akadémiai kiadvány készült, és előadásokra is felkérték. Tanulmányai során érte az első igazi nagy pofon, amikor annak ellenére, hogy a tanárokat megszégyenítő tudásról adott számot, mégsem vették fel az elsőként megcélzott főiskolára. Ez még a rendszerváltás előtt történt, azóta is nehezen viseli a társadalmi igazságtalanságot. A táncolás mellett már igen korán, húszévesen kezdett tanítani, hiszen egyrészt tisztában volt az aktív táncosélet végességével, másrészt tudta, hogy majdan táncszínházzal akar foglalkozni. A színpadnak azonban hamarabb búcsút kellett intenie, mint gondolta volna. Volt egy fiatalember, aki nagyon szerelmes volt belé és féltette, ezért mondván, hogy ha úgy adódik, meg kell tudnia védeni magát, elvitte egy önvédelmi tanfolyamra. A foglalkozás szerencsétlenül végződött, az egyik dobásnál ugyanis Magdi térde csúnyán megsérült, levált a porc. Még egy évig táncolt Budapesten, a Fővárosi Művelődési Házban, de minden színpadra lépés gyötrő fájdalommal járt, így végül be kellett látnia, hogy ezen az úton nem mehet tovább. Ekkor már Dunaföldváron, ahol született és nevelkedett, volt egy táncegyüttese, akikkel szintén komoly munkát végzett. Akkoriban az együttesek minősítése arany, ezüst és bronz, ezeken belül is háromhárom fokozatú lehetett. Aranyat már nagyon hosszú ideje nem adtak ki, amikor Magdiék az ezüst egyes minősítésre jelentkeztek, de végül ezt túlszárnyalva arany kettőt kaptak. A dunaföldvári együttest egyébként azután sem hagyta el, hogy elfogadta a Paksról érkezett felkérést, aminek immáron harminc esztendeje. Mint mondja, nem vágyik világhírre, csak arra, hogy dolgozzon. Mindig a következő feladatnak adja magát egészen, ami egy leirhatatlan lelkiállapot, de ettől gyönyörű az alkotás. Hívták Magdit Amszterdamba először koreográfusnak, aztán igazgatóhelyettesnek, de nem fogadta el az ajánlatot, mert nem tudja itthagyni Magyarországot. Gyakran megy külföldre, de két hét után már hazavágyik, minden hiányzik neki, ami az otthont jelenti. Számára fontos a hűség, legyen szó a munkájáról, barátokról vagy elvekről, és nagy becsben tartja a múltat, hiszen mint mondja, nélküle nincs jövő. Arra tette fel az életét, hogy megőrizze a magyar néptánckultúrát, ami azonban egyre nehezebb feladat. Azt látja, hogy eláraszthatják vele az embereket, de attól még nem lesznek fogékonyak rá. Meggyőződése, hogy a magyarság tánc- és néphagyományát csak akkor őrizhetjük meg, ha beépül a színházba. Ez a gondolat a profi együtteseken túlszárnyaló belső lelkesedéssel bíró Tűzvirág Táncegyüttes munkájában is tetten érhető, hiszen műsoraikban múzeum és színház egyaránt megjelenik. Ahogy beszélgettünk Magdival, hamar feltűnt, ha táncról kérdezem vagy az együttes munkájáról, akkor teljes nyíltsággal beszél, de ha a magánéletéről, akkor sokkal szűkszavúbb. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem, mi ennek az oka. Elmondta, hogy nincsenek olyan szélsőségei, amit titkolnia kellene, de nem szereti, ha mindet tudnak róla az emberek. Most tett egy kis kivételt és elárulta, hogy nagyon szereti az állatokat és a természetet. Otthonában csodálatos kertje van, eddigi karácsonyfái már kisebb erdőt alkotnak. Gyakorta kertészkedik itt, ahol a hozzá közel állók szívesen megpihennek. Van egy magyar vizslája és egy keverék kutyája, utóbbit még kölyök korában egy téli estén találták és vitték be hozzá a barátai, ő pedig örökbe fogadta. Azt is elárulta, hogy bár nem egy Hamupipőke típusú nő, de a személyi higiéniára nagyon kényes, például képes ötpercenként kezet mosni, és a táskájában mindig van kézfertőtlenítő. Csupán egyvalami hiányzik az életéből: a gyermek, de nővére tündéri unokája betölti ezt az űrt. Kohl Gyöngyi
